Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-295

Àz országgyűlés képviselőházának 295. ülése 1929 május 17-én, pénteken. 42? bírná meg, legfeljebb két bizottság volna az or­szág egész területe részére, ( amelyekben^ úgy a huszárság, mint a tüzérség és a csendőrség kép­viselve lenne, és ez vásárolná azután a szüksé­ges lóanyagot az összes fegyvernemek és pedig úgy a legénység, mint a tisztikar részére. Ezzel lehetővé válnék az, hogy ugyanazon a területen a lótenyésztők értékesíteni tudnák legkiválóbb egyedeiket, akármilyen célra alkalmasok azok, de másrészt pénzügyi szempontból is előnyös lenne, mert annak az egy bizottságnak fenntar­tói és utazásai kétségkívül sokkal kevesebbe kerülnének, mint a nagyszámú bizottságoknak vásárlás céljából való ide-odautazgatása. E mel­lett az illető ezredek parancsnoksága és tiszti­kara sem lenne elvonva ezáltal egyéb, nagyfon­tosságú teendőitől. E mellett azonban természe­tesen lóexportunk megszervezése is elsőrangú szükséglet, mert hiszen az eddigi külföldi ló­vásárlásokból kizárólag azok a kupecek nyer­tek, akik a közvetítést intézték. Lótenyészté­sünk felkarolása elsőrendű nemzeti érdek, régi lótenyésztésünk megmentése feltétlenül nemzeti feladat, hiszen nagy értéket mentünk meg vele és nagy nemzeti célokat szolgálunk. Remélnünk kell azt, hogy a jövőben megszűnnek azok a ne­hézségek, amelyek ma bennünket hadseregünk továbbfejlesztésében akadályoznak, hogy a jö­vőben a katonaság részére is nagyobb lóanyag lesz szükséges. Meg kell tehát akadályozni azt, hogy mire ez az örvendetes változás bekövetke­zik, akkorra egész melegvérű lótenyésztésünk megszűnjék és bekövetkezzék az a szégyenletes állapot, hogy esetleg külföldről legyen szüksé­ges a megfelelő lóanyagot importálni. örömömnek adok kifejezést abban a tekin­tetben, hogy a költségvetésben a vármegyei gazdasági egyesületek segélyezésére is van egy bizonyos összeg beállítva, éppen úgy, mint a múlt évben is be volt állítva. A vármegyei gaz­dasági egyesületek a vármegvék gazdaközönsé­gének saját maguk által alkotott autonóm tes­tületei, amelyekben a gazdák a leginkább ki­fejezhetik a maguk jogos kívánságait, a • leg­jobban megnyilvánulhatnak törekvéseik és a amelyek keretében a köz érdekében önként dol­gozni és áldozni kívánó gazdák munkássága leginkább tért nyerhet, jobban kifejezhetik. Ezek a gazdasági egyesületek nagyon érdemes és értékes munkásságot fejtettek ki a múltban állattenyésztésünk, mezogadzaságunk fejlesz­tése terén és fejtenek ki ma is. Nagyon helyes tehát ezek anyagi támogatása, csupán azt va­gyok bátor kifogásolni, hogy ez a támogatás nagyon csekély mérvű, az e célú költségvetés­ben beállított összegnek felemelését tehát fel­tétlenül szükségesnek kell tartanom. Szólnom kell itt egy a mezőgazdasági la­kosság leszegényedett rétegéről, a mezőgazda­sági cselédeket érdeklő nagyfontosságú kér­désről, a gazdasági cselédség költözködésének kérdéséről. Ma a mezőgazdasági cselédek köl­tözködésének ideje nincs egységesen szabá­lyozva az országban. Nem törvény, hanem sza­bályrendeletek állapítják ezt meg, az egyes vármefvékben és pedig egymástól nagyon el­térően, így például nálunk Veszprém megyében és a vele szomszédos Győr és Fehér megyékben január elsején van a cselédek költözködésének ideje, a szintén szomszédos Zala és Somogy megyékben pedig április 24-én, Szent György napkor. Ebből az eltérő szabályozásból nagyon sok hátrány és kellemetlenség származik, mert hiszen a cselédköltözködések nem maradnak meg egy vármegyének határán belül, hanem áthullámzanak a szomszédos vármegyék terü­letére is. Az összes költözködési terminusok kö­KÉPVISELJ HÁZVI NAPLÓ. XX. zül a legkevésbbé alkalmasnak kell tartanom azt, amely pedig a legjobban el van terjedve, a január elsejéit, még pedig azért sem, mert ezt antiszociálisnak kell mondanom. A cselédeknek éppen a legnagyobb hidegben, télvíz idején hó­esés, esetleg hófúvás közepette kell minden cókmókjukat, ingóságukat felrakva új munka­adójuk fogataira, azt elszállítani az apró di­dergő gyermekekkel együtt, akik pedig nagy számmal vannak, mert hiszen éppen a gazda­sági cselédségnél a legnagyobb a gyermekál­dás. Még jó, ha csak anyagiakban esik kár, út­közben a keményre fagyott döcögő utakon, de sajnos emberegészségben, sőt emberéletben is eshetik baj könnyen, hisz magukkal kell vin­niök a gazdasági cselédeknek a kicsiny csecse­mőket, az elaggott szülőket és az esetleges bete­geket is. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a cselédek költözködési ideje egységesen legyen megállapítva, még pedig tavaszra, április else­jére. Ez lenne leghelyesebb úgy emberiességi, helyes lenne úgy, mint gazdasági szempontból. Nagyon jól tudom, hogy fel fogják hozni ez ellen azt, hogy április elsejekor folyik a leg­erősebb tavaszi munka, tehát akkor gazdasági szempontból hátrányos lesz a költözködés. Ez­zel szemben azonban áll az, hogy épp ebben az időpontban van a legkevesebb ingósága a mezőgazdasági cselédeknek, akkor már az ősszel betakarított termést teljesen felélték vagy feletették állataikkal, akkor már nincs hízójuk, mert már régen levágták azt, amely­nekszállítása újévkor szinte nehézségekbe ütkö­zik, április elsején tehát legkevesebb az el­vinni való holmi s így legkevesebb fogat is szükséges a költözködéshez. t Az is áll, hogy nemcsak az emberek egészségére, hanem még a fogatokat húzó állatok egészségére is sokkal célszerűbb a tavaszi enyhe időjárás, már csak azért is, mert a keményre fagyott utakon az ökrök lába sokkal inkább tönkremegy, mint a tavaszi, habár szebb sáros utakon. Minden melléktekintetet félretéve, hogy a legtisztább és legmelegebb emberszeretet ér­zése_ hasson át bennünket, ez pedig azt paran­csolja, a cseléd költözködés időpontjának meg­felelő méltányos rendezésével segítsünk en­nek a munkáját mindenkor jókedvvel és meg­elégedéssel végző s a nemzeti társadalomnak mindenkor feltétlenül megbízható rétegét ké­pező gazdasági cselédségnek sorsán. T. Képviselőház! Szükségesnek tartom, hogy az ipari munkásság aggkori és rokkant­sági biztosításának megvalósítását kövesse a mezőgazdasági munkások öregség- és rokkant­ság-biztosítása kérdésének megoldása is, mert hiszen a mezőgazdasági munkások épolyan édes gyermekei ennek a magyar hazának, mint az ipari munkások, kell tehát, hogy az ő sor­sukról is gondoskodjunk, ha munkaképtelenek lesznek akár öregség, akár rokkantság foly­tán. Itt azonban hangsúlyoznom kell, hogy amennyiben ez a kérdés megoldást nyer, fel­tétlenül teljesen elkülönítve kell megoldani az ipari munkásság részére fennálló intézmény­től, mert hiszen a mezőgazdasági munkásság viszonyai merőben más természetűek, mint az ipari munkásságé s így kizárólag a mezőgazda­sági érdekeltség vezetése alatt állhat az az in­tézmény, amelyre ez rá lesz bízva. A közgadasági élet ereit képező vasúti- és úthálózatról kell röviden néhány szót szóla­nom. Legteljesebb elismeréssel kell nyilatkoz­nom a m. kir. Államvasutak volt és jelenlegi kiváló vezetőségéről azért, hogy a háború és az azt követő felfordulás, továbbá az idegen megszállás folytán lerongyolódott vasutainkat oly rövidesen sikertilt reorganizálnia, sőt azok 63

Next

/
Thumbnails
Contents