Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-295

Az országgyűlés képviselőházának 2 fognak indítani azért, hogy ne kotorjunk a fúróval az orruk alatt. Hiszen úgysem fognak találni melegvizet és ha fognak is találni, nem csinálhatnak belőle semmi különöset, mert ott gyógyfürdőt nem lehet létesíteni: de létesíteni lehetne (kirándulóhelyet vagy nagyobb üdülőhelyet. Köszvény vagy tüdőbaj gyógyítására Lillafüred nem alkalmas; ne méltóztassék tehát az uralmon levőknek magukat azzal áltatni, hogy helyes nyomon járnak. Ha pedig arról van szó. hogy ott kirándulóhelyet, nyaralóhelyet csináljanak, — amely erre végtelenül alkalmas — akkor pedig nem kell sokáig furkálni, mert ha ennek a fúrásnak költségein beállítanának egy vízmelegítő kazánt, akkor sokkal biztosabban megkapnák a melegvizet. A miskolci strandfürdőn is így állítják elő a melegvizet a villamoströszt segítségével. Kazánban melegítik a vizet és nagyon jó strandfürdője van a városnak^ sokkal kevesebb költségbe is kerül, és nem játszanak azzal, hogy lesz-e 1000 vagy 1500 méterre melegvíz. Nekem az az érzésem, hogy ebben a kérdésben könnyelműség történt, amikor megcsinálták a tervet, hogy 700 méteren belül okvetlenül találnak melegvizet. Ennek a fúrásnak a csŐhálózataTOO méterre volt kontemplálva. Most pedig már jóval felültartanak 700 méteren, melegvíz azonban még most sincs. Ez azután azt jelenti, hogy azt a csőhálózatot, amelyet 700 méterre terveztek, el kell dobni, ha tovább akarják folytatni a^ fúrást — és sajnos, tovább folytatják — és újabb csőhálózatot kell helyette beállítani. Amikor az egész országban a takarékosság elvéről beszélünk, akkor ez felfogásom szerint^ mindenesetre meggondolatlan cselekmény és egyáltalában nem fedi a takarékosság elvét. Megismétlem, amit mondottam, hogv Lillafüredből gyógvfürdőt nem lehet csinálni. Nagyszerű kiránduló- és üdülőhely lehet Lillafüredből, strandfürdőié is lehet, azonban egészen más célokat kell szolgálnia, mint a pöstyéni melegvíznek. Pöstyéni melegforrást ott nem fosrnak találni. Ha pedig kirándulóhelyet és üdülőhelyet akarunk Lillafüredből, akkor még rá kell mutatnom egy másik nagy ellentétre, ami észlelhető. Fel kell hagynunk ugyanis azzal, hogy Lillafüred a miniszter urak és barátaik vadászterülete legyen. Mert ahol a legszebb utakat le kell zárni a turisták elől a vadkanok elzavarása miatt, ahol minden második gyalogúira az van kiírva, hogy itt tilos az átjárás, ahol amikor az ember leszáll a kisvasútról, egy csomó csendőrbe, vagy fegyveres erdőőrbe ütközik, ott a végén talán nem szabad még egymásra sem nézni. Ahogy elindul a nolgárember a miskolci fáskertből, érzi azt a rettenetes prenotenciát, (Rothenstein Mór: Mert minden a kincstáré és nem a népé!) amely ráfekszik erre az egész valamire. Ott látia a fenntartott helyeket az erdőtisztviselők és hozzátartozóik részére, ott hallja őket hangoskodni és ez öli meg a közüzemeket. Egy vállalkozó, ha gazdag is, udvarias, előzéken v kundschafte aival szemben. Az állami üzemben, mint látjuk, a lillafüredi kisvasúttal kezdve végig, prenotencia uralkodik. Külön előjogokkal felruházva érzi magát mindenki és minthogy bőven vannak ma az erdőgazdaság tisztviselői, ezt az önmaguk kivételes kezelését nagyon érezzük. Ha így fog ez tovább menni, akkor oda fogunk jutni, hogy a közönség el fogja kerülni a rengeteg drága Dénzen megépített Lillafüredet és így csődbe fog jutni ez a valami, amit Lillafürednek nevezünk. Az a nézetem, hogy jó volna, ha méltóztatnék odahatni, hogy Lillafüred ne legyen KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XX. »5. ülése 1929 május 17-én, pénteken. 419 ! Párád, ne legyen kizárólag a köztisztviselők üdülőhelye, hanem legyen vegyesen a közönségé, az országé. Méltóztassék abba egy kis üzleti szellemet bevinni, nem pedig a prepotens köztisztviselői szellemet. Nem lehet a közhivatalnoknak a békebeli szellemét belevinni az üzletbe. Az lehetetlen, az megbukott ma már. A közönséget udvariasan, előzékenyen kell kezelni. Ami Lillafüred egyéb' oldalait illeti, méltóztassék figyelembe venni, hogy nincs gondoskodás arról, hogy a kiránduló közönség, amely felkeresi Lillafüredet az egész ország területéről, ott valahol letanyázhasson és szalonnát süthessen, mert ha ezt megteszi, akkor egy pár fegyveres ember kerül elébe, aki elzavarja onnan. Ha el akar menni sétálni és megnézni az erdő szépségeit, akkor egy tilalmi táblával találkozik: Erre tilos az átjárás! Nem engedik meg a turistáknak, hogy menházakat építsenek, nem engedik meg, hogy a túrieták a megfelelő utakon járjanak. A Szinva-forrásnál például az egyik turistaegyesület egy kis cementalkotmányt akart csinálni, hogy tiszta ivóvizet kapjon a közönség. Saját költségén, önzetlenül akarta ezt csinálni. Nem engedték meg neki évekkel ezelőtt, de még ma sincs meg természetesen, mert a kincstár azt mondta: majd én megcsinálom:, de a különböző erdőtanáesosok és főerdőtanáesosok ma sem gondoskodtak arról, hogy megépítsék ezeket, amik a közönség odavonzására végtelenül szükségesek és alkalmasak. Kétségtelen, hogy Lillafüredből tehát nem azt akarják csinálni, amit kellene, hanem az exkluzív közönség számára valami vadászterületet, valami üdülőhelyet. A takarékosság elvébe ütközik azután felfogásom szerint az, amit Lillafüreden még tapasztaltam. (Halljuk! Halljuk!) Véletlenségből jutottak kezembe adatok, amelyekben elszámolva láttam a lillafüredi vadászatok költségeit. (Hélljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: Ez érdekes!) amelyek ma a takarékoskodó Csonka-Magyarország idejében ezrekre rúgnak. T. Képviselőház! Valahogy úgy éreztem, magamat, hogy gondolkodtam azon, elmondjam-e ezeket az adatokat, mert hiszen ma, amikor Magyarország dolgozó népe azt mondhatom éhezik, furcsának tartom azt, hogy a Kan^z és Mansz vezetőségének Lillafüreden traktaciókat rendeznek, ott rizlingeket, különböző konyakokat és szilvóriumokat fogyasztanak az állam költségén, (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Hadd lássuk, kik azok a jó hazafiak!) azután a fogpiszkálótól kezdve a miniszter urak borravalójáig mindent közpénzzen fizetnek meg. (Malasits Géza: Napszámbérekre számolnak el!) Pedig igaz, mert hiszen hivatalos aktákat láttam arról, hogy napszámbérjegyzékekben a fakitermelés számlájára számitolják el ezeket a költségeket. Azt azonban már nem tudtam felfedezni, hogy az elejtett vadak ára hol szerepel. Hiszen nem beszélek én egészen hasból, magam is vadászember voltam, amíg vadász lehettem, tudom azt, hogy egy köryadászatnál, egy haj tó vadászatnál a vendéglátó gazda megvendégeli a vadászatra jött vendégeit, az elejtett vadból azonban a vendégek csak igen kis mértékben részesülnek. Egy körvadászatnál kiadják a vendégnek az egy vagy két nyulat és ezzel megfizették a kilőtt patront, szórakoztak a vendég urak. A vadak tömegét a vendéglátó gazda értékesíti. Itt meg azt látjuk, hogy egy esztendőben összelövöldöznek két-három vadkant. Ennek értékéből nem 61