Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-295

412 Az országgyűlés képviselőházának 295. ülése 1929 május 17-én, pénteken. kormány figyelmébe ajánlom tehát, hogy vonja le a múlt hibáinak konzekvenciáit es ne folytasson olyan gazdasági politikát, amely eredményében gazdaságellenes, hanem a magángazdaság fellendítésére mutasson már tetteket és foganatosítson intézkedéseket. Mihelyt a gazdaközönség és az ország közönsége tetteket és intézkedéseket fog látni, vissza fog term az a bizalom, amely elveszett és amely miatt hiába panaszkodunk s amelyet teóriákkal, elméletekkel visszakapni nem lehet, hanem csak egészséges intézkedésekkel. Az adópolitikában szüntesse be a kormány a túlzott adózásokat, amelyek az egész gazdasági életet megbénítják, szüntesse be az igazságtalanságot az adókivetések terén és szüntesse be azokat a zaklatásokat, amelyek meg ma is lépten-nyomon előfordulnak. (Elénk helyeslés a közéven.) A közgazdasági élet terheinek könnyítése céljából folytasson a kormány legmesszebbmenő takarékosságot. (Élénk helyeslés.) Azt hallottuk a t. gazdasági miniszter úr beszédéből, hogy egyesek túlságosan költekeznek, hogy adott körülményeik és adott vagyoni viszonyaikon felül költenek, magasabb standardon élnek, mint amelyet jp védelmük megengedne. Ugyanez áll az államra is. Az államnak a felesleges kiadásokat redukálni kell és ha az állam jó példával fog előljárni, meg lehet győződve, hogy a fogyasztó állampolgárok és adófizetők is ugyanezt fogdák tenni. Egy vagy két esztendőre rögzítse le a kormány a legsúlyosabb adókat. Ezt kérte már Kállay képviselő úr is, ezt kérem én is. Ha már a költségvetés kereteit szűkebbre szorítani nem képes, legalább a jövő évi költségvetésből kell, hogy kizárva legyen minden emelkedés. Igyekezzék a kormány, amennyire lehet helyes hitelpolitikát folytatni, segítse elő a belföldi tőkeképződést, (ti

an van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) S itt egy tiszteletteljes — nem kérést, hanem kérdést intézek a t. kormányhoz: hogyan van az, hogy amikor a német nemzeti bank: a Reichsbank felemelte a kamatlábat, akkor nekünk is fel kellett emelnünk a kamatlábot 8%-ra, viszont egy államnak, amely Németország és, Magyarország között fekszik, Jegybankja még; ma is 5%kos kamatlábbal dolgozik? Én nem tudom, hogy miéit van ez, de nagyon hálás lennék, ha erre nézve felvilágosítást kaphatnék, s még: hálásabb lennék akkor, ha ennek a felvilágosításnak eredményeképpen a bank-kamatláb belátható időn belül le is szállíttatnék. Állja útját a kormány mielőbb az ország további eladósodásának! Az országnak ma a külfölddel szemben fennálló eladósodása szakértők számítása szerint 2500'millió pengő. Ez a tétel ugyanezeknek a szakértőknek számítása alapján a nemzeti vagyonnak körülbelül 10%-át teszi ki. Ez a tétel aggályos és pedig azért, mert 1928-ban kivitelünknek egyik legnagyobb aktív tétele: a gabonamagvak és hüvelyesek kiviteli többlete 146 millió pengő volt, amely összeg nem fedezi még a külföldi tartozás kamatait sem. Kérjük a kormányt, hogy mielőbb hajtsa végre a programmjába felvett helyes vasúti politikát, vegye revízió alá a vámtarifát és a vasúti tarifát. A kereskedelmi szerződések terén pedig helyezkedjék a viszonosság álláspontjára. Nem tudom ezt most részletesen kifejteni, de azt hiszem, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr tudni fogja, hogy mire célzok. Kérem, ::

hogy egyszersmind hasson oda, hogy azok a szerződések, amelyek nemcsak gazdasági alapon, de bizonyos politikai nyomások alatt is köttettek, megváltoztassanak. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Ilyenek is vannak, a kereskedelmügyi miniszter úr mindenesetre tudni fogja, hogy ezek alatt milyen szerződéseket értek és hogy milyen konstellációkra célzok, amelyek között ezek létrejöttek. A pénzügyminiszter úr így fejezte be költségvetési beszédét (olvassa): «En igenis opt> mista vagyok és bízom Magyarország gazdasági jövőjében; bízom abban, hogyha a kormány programmját a t. Ház és vele együtt a nemzet azzal a kitartással és azzal az áldozatkészséggel fogja megvalósítani, mint amilyen áldozatkészséget tanúsított a szanálás alkalmával, akkor Magyarország csonka része teljesíteni fogja történelmi hivatását». Magyarország csonka részének történelmi hivatása? El lehetne gondolkodni rajta; van is ilyen, volt is és remélem, hogy még lesz is, de én félek, hogy előbb-utóbb abban fog ez a gondolat összezsugorodni, hogy igyekezzünk valahogyan is megmenteni azt, ami még megvan, megmenteni azt, ami még ebből a csonka országból megmaradt. Mert t. Ház, nem tudom, de amikor önök nagyon gyakran azt mondják, hogy a rossz gazdasági helyzetnek a trianoni szerződés az oka, amikor ezt úton és útfélen hangoztatjuk, akkor ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen ez a megmaradt

4

csonka ország alig életképes. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Természetes, hogy optimizmussal kell néznie a helyzetet a kormánynak és különösen a t. pénzügyminiszter úrnak, s természetes, hogy optimizmusában azt kell mondania, hogy ő erre is képes, de nagyon félek, hogy nekem lesz igazam akkor, amikor ennek az ellen kezőjét állítom. De ha áll az, hogy Trianon oka minden bajnak, vagv legalább is egyik fő oka minden bajnak, akkor miért nem sürgeti a kormány jobban a béke revízióját? (Felkiáltások à bal- és a szélsőbaloldalon: Ügy van! Ügy van! Ez a logika!) Valamikor tavaly, azt hiszem: március 6-ikán kijelentette gróf Bethlen István, hogy ezek a mai határok tarthatatlanok s «nekünk nem békerevizióra» — ezt mint szójátékot mondta — «van szükségünk, nekünk más határokra van szükségünk.» Akkor azt hittük s én is azt állítottam, hogy ennek folytatása lesz, és Rassay t. képviselőtársam azt mondotta, hogy váriuk meg .a következményeket. Azóta mit látunk? Azt látjuk, hogy a remény nem vált be, hogy a kormány az utóbbi időben azt jelentette ki

5> hogy a békerevizió kérdésének kitűzése ma még nem-aktuális. En azonban azt mondom, hogy a békerevizió kérdésének kitűzése ma kell, hogy aktuális legyen és nagyon is aktuális, nemcsak érzelmi szempontból, nemcsak azért, hogy a tőlünk elszakított faj rokonainkat visszakapjuk, vagy hogy azokkal a nemzetiségekkel, amelyek még velünk rokonszenveznek, államközösségben éljünk, hanem azért, mert ez gazdasági szükségesség. E nélkül okos, céltudatos gazdasági politikát kifejteni csak ideig-óráig lehet (JJgy van! balfelöl,.) és mert végeredményében komoly és tartós eredményeket elérni revízió nélkül, majdnem lehetetlen. Kérdezem, miért áll a kormány azon az állásponton, hogy nem lehet béke revíziójára akciót kifejteni, amikor szövetségünk, Európa legnagyobb tekintélyű államférfiúja, Mussolini azt mondja, hogy a békerevizióra okvetlenül szükség van? Olaszország már sokszor tanújelét adta ba-