Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-295

Àz országgyűlés képviselőházának 2: lyez. Az időt különösen alkalmasnak találná a törvényhozási úton való szabályozásra. Közben, amint említettem t. Ház, a külföldön is több országban szabályozta a törvényhozás e fontos kérdését. A Tébe. szintén foglalkozott ezzel a kérdéssel, de azt ellenezte, különösen perhorresz kálta, hogy nem kebelükből való bízatott meg a törvénytervezet kodifikálásával. Minden törvényjavaslatnak a sorsát — főleg amelyek a gyakorlati élettel szorosan egybefüggnek — a szakkörök hozzászólásai és a törvényhozás bölcsessége döntik el. De eleve pálcát törni egy javaslat felett, amely még nyilvánosságra sem jutott és így azt nem ismerhetik, talán még sem lehet, sőt szokatlan. Hogy van-e szükség úgynevezett banktörvényre vagy nincsen, azt az illetékes és arra hivatott tényezők majd eldöntik. Mi, akik e törvénytervezettel foglalkoztunk, mindenesetre igyekeztünk kötelességünket megtenni, a többi most már az igen t. kormányzat és a törvényhozás bölcsességére tartozik. A vidéken t. Ház, egymásután Tébe.-körzetek alakulnak, foglalkoznak a Világtébéhez való csatlakozás gondolatával. Önkéntelenül felmerül a kérdés: vájjon ez a szervezekedés megáll-e majd annál a célnál, amelynek a Tébe.-t a közgazdasági élet reorganizálásában vezetni kell és nem fog-e esetleg olyan térre is átmenni, amely már a kartell veszedelmeit rejtheti magában. Nem akarom a t Ház kartellellenes hangulatát kihasználni, de egy tényt mégis leszögezni kívánok A pénzintézetek kívánatos fúziója helyett vidéken a fővárosi pénzintézeteknek fiókosítási és érdekkörükbe való kapcsolási törekvése került előtérbe s ez éppen az elmúlt esztendőben olyan mérvet öltött, hogy a Pénzintézeti Központot is már súlyos probléma elé állítja A fővárosi pénzintézeteknek ez a vidéki fiókosítási és affiliálási törekvése valóban igen komoly eset A vidéki pénzintézetek önállósága a hiteléletnek mindig egyik szilárd fundamentuma volt, ennélfogva beolvasztásukat a fővárosi intézetekbe a szakkörökkel együtt magam is aggodalommal látom. Egy-egy Tébe-körzeti gyűlésen^ mindinkább ritkábbá lesz az önálló vidéki intézeti képviselő és ha így haladunk, a vidék hitelélete és kamatpolitikája^ is rövidesen a fővárosi pénzintézetek irányítása alá fog kerülni és az önállóságukkal együtt megszűnik majd az az egészséges verseny, mely minden szolid üzletnek egyik felette fontos kiegészítő részét kell, hogy képezze! Tudatában vagyok, t. Ház, a pénzintézetek nagy anyagi és erkölcsi erejének és annak az értékes közhasznú szolgálatnak, amelyet az állam, a társadalom s az egyes személyek érdekében végeznek; tudom, hogy mit jelent egy rendezett hitelintézeti hálózat a bel- és a külföld előtt, éppen azért tehát, amikor a javítandó helyzetükre e helyen is tisztelettel felhívom az igen t. kormány figyelmét, viszont a pénzintézeteknek szíves figyelmükbe ajánlom azokat & megfontolandó szavakat, amelyeket Vass és Bud miniszter urak a köz, az ország érdekében intéztek hozzájuk és amelyekről meg vagyok győződve, hogy megszívlelésre is fognak találni, foganatjuk, hatásuk nem marad el. Mielőtt beszédemet befejezném, méltóztassanak megengedni, hogy mint dunántúli származású és odavaló képviselő szűkebb hazám érdekében két kérelmet terjesszek elő; az egyiket a kultuszminiszter úrhoz, a másikat pedig a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Amikor az igen t. kultuszminiszter úr előtt >5. ülése 1929 május li-én, péntekért. 407 a pécsi egyetemről kívánok szólani, ugyanakkor nemcsak parciális, de országos érdeket is szolgálni vélek. (Ügy van! Ügy van!) Hogy csonka országunknak van-e szüksége négy egyetemre, ezt a fontos kérdést a törvényhozás bölcsessége eldöntötte, nekünk most már csak az a kötelességünk, hogy gondoskodjunk arról, miszerint a kultúránknak ez a dunántúli végeken levő erőssége, abban a helyzetben lehessen, hogy értékes hivatását betölthesse. Pécs szabad királyi város egész művelt közönsége Örömmel fogadta falai közé a Pozsonyból számkivetetté vált Erzsébet tudományegyetemet s bár anyagi erői korlátozottak, tehetségét túlhaladó áldozatoktól sem riadt vissza, hogy a tudománynak ez a hajléka necsak elhelyezést, de kiváló professzorai és nemes ifjúsága ebben a mecsekalji szép városban, in Quinoue Ecclaesiis igazi otthont is találjanak. Mi dunántúliak is felfigyeltünk e nagy eseményre; törvényhatóságaink, társadalmunk Pécs városát igyekeztek törekvésében támogatni s egyetemét mindannyiunk alma materévé terri. Reményeinkben nem csalódtunk; Pécsett csakhamar megindult a tudományos munka, amelvnek áldásait az elsősorban érdekelt ifjúsággal együtt mi valamennyien élvezzük.^ E szépen megindult egyetemi oktatásnak azonban bajai, hiányai vannak. Szemléltetően fejezi ki ezt az az értékes emlékirat, amelyet Pécs szabad királyi város közönsége az összes dunántúli érdekelt törvényhatóságok és városok képviseleteinek nevében a kultuszminiszter úr elé terjesztett s amelyben foglalt személyi és dologi kívánságainkat a magam és a többi elsősorban érdekelt dunántúli képviselőtársaim részéről is a legmelegebben vagyok bátor az igen t. kultuszminiszter úr nagybecsű figyelmébe ajánlani. Debrecennek, Szegednek hasonló kérelmeit a legna^vobb készséggel honorálta törvényhozásunk, mert tudta, hogy azzal a köznek, a tudománynak tesz szolgálatot. Memorandumunkban tehát arra kérjük az igen t. kultuszminiszter urat, hogy budget je keretében tegye lehetővé azt, miszerint a pécsi egyetemnél a szükséges épületek megépíttessenek, a belső berendezések és felszerelések elkészíttessenek, s az egyes karok a még hiányzó személyzettel kiegészíttessenek. Ismerve a kultuszminiszter úrnak — aki maga is dunántúli körben nevelkedett — fenkölt gondolkodását, meg vagyunk győződve arról, hogy pécsi egyetemünk ügyét is szívén viseli s azt további boldogulásához és virágzásához fogja juttatni. Éppen ezért idevonatkozólag a következő határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni (olvassa)-: «A magyar országgyűlés Képviselőháza utasítja a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hogy a pécsi m. kir. Erzsébet tudományegyetem továbbfejlesztéséről, jelesül a még szükséges épületek megépítéséről, a belső berendezések és felszerelések elkészíté; • séről és az egyes tudománykarok még hiányzó személyzetének kiegészítéséről tárcája keretében mielőbb gondoskodjék, hogy a tudománynak ez a csarnoka is teljes felkészültséggel állhasson mihamarabb hazai tudományosságunk és a közszolgálatába.» Tisztelettel kérem javaslatom elfogadását. T. Ház! Tolna vármegyének mindenkor büszkesége volt híres selyemteinyésztése. Szekszárd központból külön miniszteri meghatalmazott, néhai Bezerédj Pál intézte országosan a selyemtenyésztés ügyeit. Családi tradíció volt a Bezerédj családban ez a nemes foglalkozás, amellyel nemcsak Tolna vármegye sze-