Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-293

308 'Az országgyűlés képviselőházának 293. ülése 1929 május 15-én, szerdán. ség, hogy az igen t. felszólaló urak úgy erről az oldalról, mint a túloldalról megállapítják a kormányzati rendszernek rosszaságát s azt, hogy a nyomorúság irtózatos, de felszólalásuk 'végén, mint sudár az ostoron, kijelentik, hogy a kormány politikáinátval szemben bizalommal viseltetnek s a költségvetést elfogadják. Mi abban különbözünk önöktől, hogy megmondjuk nyíltan és őszintén következtetés gyanánt azt is, hogy mi ezzel a kormánnyal szemben bizalommal nem viseltetünk és a költségvetést nem fogadjuk el. Nem fogadhatjuk el, mert bárhová nézünk szerte az országiban, mindenütt a legszörnyűbb elkeseredést látjuk. Ahova csak megyünk az országban, legyen az akármelyik falu, vacy bármelyik város, mindenütt az az első kérdés és azzal jönnek hozzánk, hogy képviselő úr, az Isten szereiméire, mondja mesr. meddig marad még ez a kormányzati rendszeri (Zaj.) Én. igen t. uraim, rendszeresen azzal válaszolok, hogy bizony kedves atyámfiai és kedves barátaim, én nem tudom, de meg fogom kérdezni majd az urakat. Én tehát felteszem a kérdést, meddig akarnak az urak ebben az országban még uralkodni. (Zaj a jobboldalon és a íJSzéven. — Herczeg Béla: Ameddig a nép bizalma mellettünk van! — Propper Sándor: Amíg el nem sodorja önöket a történelnii erő! Miiért fáznak és miért félnek a titkos választójogtón — Zaj.) Elnök: Propper Sándor képviselő urat állandó közbeszólásaiért rendre utasítom. Esztergályos János: T. Ház! Es nehogy azt méltóztassanak gondolni és hinni, hogy ez a panasz s a lelkek elkeseredése csak az ipari munkásságban van meg. Nem! Megvan ez mindenütt, legyen az illető földmunkás, kisgazda, legyen az a falu népe, legyenek kubikusok, lateiner emberek, nyugdíjasok, vagy tanítók, mindenkinek a lelkében a legszörnyűbb elkeseredés nyilatkozik meg e kormányzati rendszerrel szemben és kérnek bennünket a levelek százaiban, hogy kövessünk el mindent, hogy minél hamarabb megszűnjön ez az érzéketlen politikai rendszer, amelynek képviselői itt ülnek. (Usetty Béla: Mind szociáldemokraták, akik ezt kérik!) Hogy rögtön megcáfoljam és ismét bizonyságát adjam közbeszóló t. képviselőtársaimnak, hogy ismételten csak könnyelműen állít és szól közbe, itt van például a 15 éven aluli szolgálat alapián nyugdíjazott közalkalmazottak vezető bizottsága nevében egy csomó aláírás, köztük ismert aláírások is. Mit írnak ezek a szerencsétlenek, akik az államnak végezték a munkájukat? A legszörnyűbb elkeseredettség hangján panaszkodnak itt és megírják levelükben, hogy csak legyen mód és alkalom ismét arra, amikor polgári jogaikkal élve a választásokon részt vehetnek, tudni fogják kötelességüket a kormánnyal és a kormányjelölt urakkal szemben. (Br. Podmaniczky Endre: Helyes!) Hogy helyes lesz-e, azt majd a választás után méltóztassék képviselőtársam megállapítani. De, igen t. uraim, itt vannak a statisztika számai, amelyek a legszörnyűbb hangon kiáltanak bele a mindennapi életbe és szinte hallja az ember, amikor azt mondják: «Urak, kormánypárti urak, álljanak meg azon az úton, amelyiken haladtok, mert sírás és pusztulás utatoknak egész folyamata». (Kuna P. András: Igen: 1918-nak!) T. Ház! A csődökről, a kényszeregyességekről, az árverésekről, a zálogházi betétekről már beszéltünk itt, én tehát r csak egyetlenegyet emelek ki a statisztikai számokból: az öngyilkosok számát. Míg a háború előtt ezer ember közül négy lett öngyilkos, adig ma ezer ember közül tizennyolc válik meg az élettől. {Zaj jobbfelől és a középen. — Jánossy Gábor: Trianon! — Kenéz Béla: Nem jó az az adat! — Farkas Elemér: Adok evy német statisztikát, — itt van a zsebemben — olvassa el!) T. Uraim! Ne méltóztassanak a hazafiság köpönyege mellé ma odacsatolni a Trianon köpenyegét. (Jánossy Gábor: De igenis! — Ügy van! Ügy van! jobb felől és a középen.) Az gyászos köpenyeg, de nem alkalmas arra, hogy ennek a kormányzati rendszernek bűnét vele betakarják. (Jánossy Gábor: Nem takarunk semmit! — Farkas Elemér: Olvassa el a német statisztikát! — Elnök csenget.) T. Uraim! Legyen szabad két réteget vennem: a kisiparosság és a kiskereskedők rétegét. A t. kormánypárti urak nem is olyan régen faluról-falura, városról-városra jártak és gyúrták a kisiparosságot, iparkodtak a maguk táborába hajtani és az eredmény, igen t. uraim, önök részére szomorú, mert a kisiparosság nem hajlandó felülni tovább és többé azoknak a jelszavas Ígéreteknek, amelyekkel őt az urak éveken keresztül traktálták, amelyeket azonban eddig soha be nem váltottak. (Gáspárdy Elemér: Jelszavakról ne beszéljen a szociáldemokrata párt!) A^ kisiparosság és a kiskereskedők helyzete szintén idekívánkozik; kéri ezt a kormányt, hogyha van benne egy makulányi, hajszálnyi szociális érzés, egy parányi megbecsülése annak a polgári társadalomnak, amelynek becsületes, hűséges tagjai a kisiparosok és a kiskereskedők, akkor tartsa kötelességének a t. kormány és a t. kormánypárt, hogy a kisiparosok és a kiskereskedők érdekében mindent megtesz. A kisiparosságnak nincs tőkéje. (Br. Podmaniczky Endre: Kinek van?) A kisiparosságnak nincs olcsó kamatozású... (Felkiállások jobbfelől: Honnan vegyük a tőkét?) Tőke kell, igen, hosszúlejáratú, olcsó kamatozású hitel. A kisiparosság érdekében mindent meg kell tenni, hogy a társadalomnak ez a becsületes gárdája végre talpra tudjon állani. Ne akarják az urak állandóan a kisiparosságot és a kiskereskedőket fejős tehénnek tekinteni, (Zaj jobbfelől.) akinek csak az adóját szabad elvenni, viszont nem hajlandók meggátolni annak a pusztulásnak folyamatát, amely pusztulás jelzi azok útját. Az igen t. túloldalról azt kérdezték tőlem, honnan vegyék a pénzt, hogy a hadirokkantaknak becsületes segélyt adjanak, hogy a nyugdíjasoknak becsületes nyugdíjat fizessenek, hogy a hadikölcsönjegyzőknek becsületesen kifizesse az állam azt a becsületbeli adósságot, amelyet annakidején vállalt. Meg kell állapítanom, hogy yan pénz, csak meg kell szüntetni azt a tékozlás jellegű gazdálkodást a pénzügyek terén az ország adózó polgárainak filléreiből befolyó összegekből, amely ma megnyilvánul az egész vonalon. Az egyik oldalon azt mondják, hogy nincsen pénz, a másik oldalon azonban mindent^ elkövetnek, hogy úgyszólván szórhassák a pénzt ugyanakkor, amikor apró kisexisztenciáknak a fejük alól viszik el a párnát, amikor, igen t. pénzügyminiszter úr, valóban képes elvinni a végrehajtó a néhány pengős adótartozás fejében a család feje alól a párnát. (Ellenmondások jobbfelől.) Mattá igen t. képviselőtársam ismét csóválja a fejét, amiből azt következtetem, hogy azt gondolja, hogy megint nem felel meg a valóságnak, amit én mondok. Ebben az esetben is csalódott, hiszen én sejtettem azt, hogy Mattá t. képviselőtársam tagadólag fogja a fejét rázni, bár igaz, hogy csinálhat vele, amit akar. #