Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-292

282 Az országgyűlés képviselőházának akadályozza azt, hogy oda lejussanak. Ez a kis Magyarország, amely az agrikultúrában első helyen áll Európában, kénytelen lemondani a gépgazdálkodásról, az arató- és más gépekről csak azért, hogy szociális érdekből kenyeret tudjon adni. A törvényhozásnak legnagyobb gonddal kell tehát kezelnie — de hozzáteszem, a legteljesebb tárgyilagossággal — a mezőgazdaság válságos helyzetét. A pénzügyminiszter úr programmját, amely a költségvetésben a legszigorúbb takarékosság álláspontjára helyezkedik és a költségvetés végösszegének stabilitását iparkodik elérni, a legmesszebbmenőleg támogatom. . Természetes dolog, hogy a közterhek csökkentését és a termelés fejlesztését csak úgy lehet elérni, ha újabb és újabb követelményekkel nem lépünk fel az állammal szemben. A költségvetés fejezetei között azonban arányosítást szeretnék, arányosítást különösen a gazdasági tárcák javára. (Elénk helyeslés.) Ha gazdaságpolitikánkat erősebben akarjuk kifejteni, feltétlenül szükség van arra, hogy ez az arányosítás a fÖldmívelésügyi és kereskedelemügyi tárca javára megtörténjék. (Elénk helyeslés.) Távoláll tőlem, hogy a kultúra fejlesztésének szükségességét tagadjam, hogy különösen ezekben az időkben az állam szociális kötelezettségeinek helytállóságát vitassam, azonban a kenyérkultúra az első (Elénk helyeslés.) és a gazdasági kultúra elsősége szükséges ahhoz, hogy maradandónak neveljük és fejlesszük kultúránkat. Vigasztaló körülmény az, hogy az eddig pénzügyminiszterek csak akkor mondották, hogy a fejezetek között arányosítást kell csinálni a gazdasági tárcák javára, amikor búcsúztak és Wekerle Sándor pénzügyminiszter úr az első, aki mint aktív miniszter nyilatkozott a tekintetben, hogy a gazdasági tárcákat a jövőben a többiekkel szemben komolyabb elbírálás alá kell venni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Ami a mezőgazdasági termelésünk súlyos helyzetének enyhítését illeti, hitelkérdés és különösen a termelés fejlesztése áll előtérben. Magyarország a római intézet kimutatása szerint a világ összes államai között az első, amely területéhek legnagyobb részét fordítja gabonatermelésre. Nagyon természetes tehát, hogy Magyarországot leginkább az érdekli, hogy mi lesz a búza és általában a gabona sorsa. Minden ellenkező felfogással szemben hirdetem és állítom, t. Ház, hogy^ Magyarország mezőgazdasága és mezőgazdaságával maga az ország is a búzával áll vagy bukik. (Ügy van! Ügy van!) Nem lehet úgy beszélni, hogy a búzatermelésről térjünk át más termelésre. (Ügy van! Ügy van!) Ebből a szempontból különösen felhívja figyelmünket az, ami két év óta történik Amerikában. Két évvel ezelőtt Cansas City-ben volt egy értekezlet, amelyen Amerika, Kanada, Argentina, Ausztrália és Oroszország gabonatermelői s gabonaértékesítő szervei és kormánykiküldöttei is összejöttek. Múlt évi június hó 8-án pedig Reginában, egy kis kanadai városban összegyűltek nemcsak ezek, hanem Kanada miniszterelnöke, a kanadai tartományok összes földmívelésügyi miniszterei, Ausztrália földmívelésügyi minisztere, az Egyesült-Államok kormányának népes delegációja és a hatalmas gabona poolok vezetői Kanadából, az EgyesültÁllamokból és Ausztráliából. Ami ott történt, bár elvileg történt, alkalmas arra, hogy a legnagyobb mértékben odairányítsa a búzatermelő Magyarország figyelmét. Mindig azt mondották, t. Ház, hogy kartellt 92. ülése 1929 május 14-én, kedden. csak a gazdák nem tudnak alakítani. Es most a csoda megtörtént. Mondom, bár elvben, de Reginában kimondották a leghatalmasabb világkartell megalakítását, és pedig a gabonatermelő és értékesítő szervek világkartell jenek megalakítását. Ebben a világkartellben, hangsúlyozom, még csak elvi egyezmények vannak, s ebben Kanada, az Egyesült-Államok, Argentina és Ausztrália vannak benne. Oroszországot még nem vették be. Ezen a konferencián nem az lepett meg bennünket, hogy bejelentették a 92 nap alatt kitenyésző búza kitermelését, hanem hanem az, hogy az államok kormánykiküldöttei és miniszterelnökei egymásután jelentették be, hogy milyen törvényhozási intézkedéseket fognak tenni azokban a nagy exportállamokban a mezőgazdasági termelés, speciálisan a gabonatermelés fellendítésére. Bracken, Manitoba miniszterelnöke kijelentette, hogy a szervezkedés első lépése a búzatermelők tömörülése, míg a mozgalom betetőzése a poolok létesítésében található meg, amelyek minden mezőgazdasági termény és termék — búza, állat, tejtermék és gyümölcs — értékesítésével foglalkoznak. Kanadában mindenütt az állam vette kezébe a termelők megszervezését, sőt egyes államok teljes garanciát vállaltak a poolok tevékenységééri míg Amerikában csak a háború óta 14.000 terményértékesítő szövetkezet alakult törvényhozási intézkedés alapján és erős állami támogatással. A mezőgazdasági termékek és termények minőségjavítása tekintetében azt mondotta Manitoba miniszterelnöke: «Csak gratulálni lehet azokhoz az eredményekhez, amelyeket a kanadai és amerikai szövetkezetek elértek.» A reginai konferencián, amint említettem, megszületett tehát a nag^ agrár világkartell, az amerikai veszedelem tehát teljes mértékben előttünk van. S ugyanakkor a szomszédos ipari államok minden áldozattal iparkodnak mezőgazdaságukat fejleszteni, és Ausztriának — amint ezt kimutatta tízéves jelentésében — sikerült is még a búzatermelését is a duplájára emelni. De t. Ház, engem még sem fog el peszszimizmus, le kell azonban szögeznem, hogy elérkezett az idő, amikor úgy magánkereskedelmi, mint szövetkezeti értékesítésünk Össze kell hogy fogjon, különösen kifelé, hogy kifelé egységesen lépjen fel a világpiacon. Meg vagyok győződve róla, hogyha az a három exportállam is, amely Európában még van: Bulgária, Románia és Jugoszlávia az amerikai versennyel szemben meg akar állani, akkor hasonló belső organizáltságra szorul. Es ha az európai gazdasági szolidaritás, amelyekről Loucheur beszélt, létrejön, tényleg nem lehetetlen, hogy ezek a kis államok, köztük elsősorban — meg vagyok róla győződve — Magyarország, sikeresen védekezhetik az amerikai versennyel szemben. A másik kérdés, amely a termelés problémájánál elsőrangú, a magyar búzának problémája. (Halljuk! Halljuk!) Nemcsak a politikában van destrukció, hanem destrukció van a gazdasági életben is. Ilyen destrukcióval találkozunk már évek óta, amikor jóhiszemű emberek is hirdetik, a jóhiszemű sajtó is hirdeti azt, hogy a magyar búzának minősége csökkent, a magyar búza nem bírja ki a versenyt az amerikai búzával, azért nem keresett cikk. (Mozgás a jobboldalon.) Ezzel szemben a tényállás az, hogy a Manitoba-búzának, amellyel a legtöbbször hasonlítják össze a magyar tiszavidéki és nemesített búzát, három osztálya van: első, második és harmadik osztálya. Az első és második osztály úgy jön létre, hogy a nagy Manitoba-búzatömegből kiválasztják a szebb szemeket. Ezáltal csekély, kisebb mennyiséget kap-