Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-292
280 'Az országgyűlés képviselőházának francia kormányférfiú, hogy ő is tudja, hogy az Európai Egyesült Államok politikailag egy utópia, mert hagyományok, történelem, nyelv és szokások választanak el bennünket, de nem lát alapvető akadályt abban a tekintetben, hogy gazdaságilag létrejöjjenek az Európai Egyesült f Államok. Figyelmezteti az összes európai államokat beszédében arra, hogyha nem organizálják meg magukat, akikor nem tudnak védekezni az amerikai export versenyével szemben. Magyarország külkereskedelmi mérlegének deficitje a múlt évben 370 millió pengő volt. Nagyon sok vigasztaló momentumot talál az ember, ha ezt a mérleget vizsgálja. Kétségtelenül igaza van a közgazdasági miniszter úrnak abban, hogy amikor azt látjuk, hogy gépekiben, hogy ipari nyersanyagban történi 1 ' behozatal és nem kész gyártmányokban emelkedik az import, ez egészséges fejlődés. Mát; oldalról azonban nem szabad elfelejtenünk, nem szabad elbizakodnunk abban, hogy Európának valamennyi államában úgyszólván paszszív a kereskedelmi mérleg. Franciaország és az olyan államok, amelyek nagy turista forgalomimal rendelkeznek, azoki még könnyebben beletörődhetnek abba, hogy külkereskedelmi mérlegük deficites. Franciaországban maguk az amerikai turisták évente 10 milliárd frankot hagynak a francia fürdőhelyeken. Nálunk azonban a turista forgalom nem olyan, amely ellensúlyozná kereskedelmi mérlegünket. Mindenesetre vigasztaló momentum^ hogy piáir hónap óta, éppen a mostani hónapokban, nagyon jelentékeny javulás mutatkozik kereskedelmi mérlegünkben. Míg a múlt évben volt néhány ország, amelyben Európában passzív kereskedelmi mérleget tüntettek fel és azok éppen Franiciaország és Csehország voltak, addig a mostani első negyedévben, amilyen mértékig zuhant Franciaország külkereskedelmi mérlege és ment át a deficitbe Csehország külkereskedelmi mérlege is, éppen olyan arányban javult Magyarország külkereskedelmi mérlege. Nem tudom, melyik nap ismétli meg Benes cseh külügyminiszter eszmefuttatását, hogy Közép-Európa gazdasági talpraállítására a dunai államok gazdasági szövetségére van szükség, de az kétségtelen, hogy Loucheur francia miniszternek és Benes cseh miniszternek is tisztában kell lennie azzal, hogy mielőtt az európai államok, vagy akár a dunai államok ilyen gazdasági szövetkezés megalkotására leülnek, olyan atmoszférát kell teremteni az európai államok között, amely a teljes kibékülést jelenti. Ez a teljes lelki kibékülés pedig nem jöhet létre másként, mint a versaillesi és a trianoni szerződés reviziójával. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Optimista vagyok a tekintetben, hogy az európai gazdasági helyzet hovatovább odaszorítja a trianoni reviziót a Népszövetség napirendjére. Mussolini, Olaszország miniszterelnöke volt az első felelős államférfiú, (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) aki parlamenjében nyiltan állást foglalt a trianoni szerződés sérthetetlenségével szemben. (Éljenzés.) Es ha voltak is Magyarországon olyanok, akik világnézeti szempontból tartózkodók voltak vele szemben, abban a pillanatban, amikor az olasz nemzet vezére nyiltan odaáll a trianoni szerződés reviziója mellé, minden magyar embernek csak szeretettel, hálával és tisztelettel kell róla megemlékeznie. (Ügy van! Ügy van! a középen.) A közhit szerint a francia hivatalos állás292. ülése 1929 május 14-én, kedden. pont a legfőbb akadálya a revizió napirendre tűzésének. Nagy hiba volna azonban azt hinni, hogy a francia politikusok között nincsenek barátaink, akik szívesen látnák Trianon revízióját. Nem szólok a kitűnő Berger abbéról, a. francia parlament legkiválóbb papszónokarol, aki múlt évben Bordeauxban a magyar követ jelenlétében ezrek részvételével rendezett tüntetést Magyarország mellett. Legyen szabad utalnom egy másik körülményre, amely a francia politikusokat is gondolkodóba ejtheti. Ez az Anschluss kérdése Ausztria és Németország között. (Halljuk! Halljuk!) Volt alkalmam francia politikusokkal beszélni erről a kérdésről és ezek a politikusok beismerték azt, hogy abban a pillanatban, amikor Anschlussról van szó, nem lehet francia érdek elzárkózni a versaillesi, trianoni és saint germainei szerződések reviziója elől. A kérdés nagyon egyszerű. Ha a franciáknak sikerül a. trianoni szerződés revízióját kitolni addig, amíg az Anschluss bekövetkezik, akkor kétségtelen, hogy Németország, a nagy német birodalom kétszáz községgel nagyobb lesz, mintha a trianoni revizió előbb következik be, mint az Anschluss. (Ügy van! a baloldalon.) Már pedig maguk a tárgyilagos franciák is elismerik azt, hogy az Anschluss előbb, vagy utóbb, de feltétlenül be fog következni. Mármost, ha Franciaország egyelőre — tegyük fel, hogy pár évig, vagy egy pár évtizedig — meg is tudja akadályozni az Anschlusst a maga államszövetségeseivel, de végtére ez mégis be fog következni és nem lehet francia érdek az, hogy a német birodalom meg kétszáz községgel szaporodjék éppen Magyarország rovására. A francia külügyminisztériumnak félhivatalos lapja nagyon érdekes (Halljuk! a középen.) fejtegetésekbe bocsátkozott annakidején, amikor Bethlen István miniszterelnök a soproni beszédet elmondta. (Halljuk! Halljuk!) A francia külpolitikának ez az orgánuma mindenkor a legélesebben elzárkózott mindenféle békeszerződés reviziója elől. Amikor a soproni beszéd elhangzott és a közvetlenül megelőző időben, Loewe német birodalmi gyűlési elnök Bécs utcáin nyiltan hirdette, hogy Nyugat-Magyarországhoz a nagy németségnek, a, néniét birodalomnak van jussa. (Jánossy Gábor: Majd abba mi is beleszólunk még!) A francia félhivatalos lap azt mondotta, hogy gróf Bethlen István nem is mondhatott mást soproni beszédében, mint amit mondott. Ez az okos államférfiú, úgymond, eltalálta azt a hangot, amelyet alkalmaznia kell. Amilyen jogon Loewe beszélt arról, hogy Nyugat-Magyarország a németéket illeti, (Jánossy Gábor: Semmilyen jogon!) éppoly jogon beszél — mondja a félhivatalos, amelyet itt idézek — Bethlen István miniszterelnök arról, hogy a trianoni szerző; dést Nyugat-Magyarország miatt revizió alá kell venni. Jellemző különben, hogy ez a sajtó, a francia félhivatalos sajtó, most, .amikor az olasz külügyi államtitkár Budapesten volt, foglalkozott az olasz-magyar barátság kérdésével nagyon mérsékelt és megértő hangon. Elismeri, hogy gróf Bethlen István politikája I mentette meg Magyarországot és biztosította j annak talpraállítását, törte meg az elszigeteltséget, amelyből sikerült Magyarországnak kijönnie és ez a kormány tette lehetővé azt, hogy épp az olasz barátság révén ma már Magyarország i"s helyet talál abban a koneernben, amely befolyást gyakorol Közép-Európa sorsára. Megnyugvásai magyarázza az olasz* magyar barátság újabb megnyilvánulását, — itt jön a legfontosabb rész ~ olyan akciót ta-
