Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-292

Àz országgyűlés képviselőházának 292. ülése Í92Ö május ié-en, heddeü. 273 fizetni, ha nem akar, nem kötelező ;, mondjuk kifizeti az első évi törlesztést, azután tovább nem kell fizetnie. Szóval mindenről beszél neki, csak arról nem, amit az illető aláir. Felhozhatok egy konkrét esetet, amikor 2000 dolláros biztosítást kötött az illető szegény ember, egy béres, akinek családjával együtt évi összes jövedelme 20 mázsa búza. Az köt 2000 dolláros biztosítást. Ez azt jelenti, hogy fizet évenként 22 dollárt, amely pengőbe átszámítva 122 pengőt tesz ki. Ennyit fizet. Megkapja az első felszólítást, hogy fizessen 122 pengőt. De hát honnan fizessen, hiszen nincs neki 122 pengője, hogy azt lefizesse. Elmegy tehát valakihez, egy jó ismerőséhez, aki ingyen ir helyette egy levelet, — mert ő nem tudja megírni— hogy tiltakozzék a társaságnál és megírja, hogy neki nem ezt 'mondták. Erre kap egy választ. Ezt azért ismertetem, mert az ilyen esetek nálunk gyakoriak és nem csupán egy embernek a sérelme ez, hanem az egész tanyavilág sérelme. A társaság válaszában a következőket írja (olvassa); «Kihallgattuk a biztosítás létrejöttének körülményeire vonatkozólag tisztviselőinket, aki határozottan viszszautasítja önnek azt az állítását, mintha a biztosítási feltételeket ön nem értette volna meg az ajánlat felvétele alkalmával. A biztosítás lényege és az összes feltételek részletesen, tót nyelven meg lettek önnek magyarázva» — szarvasi tótról lévén szó — «ön mindent megértett és helyeselt, sőt magasabb összegű biztosítást akart kötni és éppen a mi tisztviselőnk volt az, aki önt erről lebeszélte, mert nem akarta, ihogy olyan terhet vállaljon, amelyet nehezen tudna teljesíteni. A biztosítás érvényességéhez ragaszkodnunk kell.» Akkor azután kap az illető szegény ember egy felszólítást Budapestről, amelyben megidézik Budapestre a központi kir. járásbírósághoz. Méltóztassanak elképzelni, hogy az a szegény ember nem tudta, hogyha per lesz a dologból, neki Budapestre kell jönnie. Fogalma sem volt róla, hogy mit ír alá. Aláírta, de most .nincs annyi pénze sem, hogy felutazzon Budapestre a központi járásbíróságra. Meghozzák tehát az ítéletet és próbálják végrehajtani, ha van az illetőnek valamije. Ha pedig nincs, akkor a biztosító társaság nem kap semmit. Ezt az egy esetet azért ismertettem, mert ilyen igen sok van. Két esztendővel ezelőtt hoztunk egy törvényt, amelyben megvédtük a biztosító társaságot a biztosítottakkal szemben. A törvénynek egyik szakasza kimondta, hogyha egyszer biztosítást kötnek, azt hat évig nem lehet felmondani. Ezzel bizonyos mértékig (használni akartunk a biztosító társaságoknak, hogy ne legyenek kitéve annak, hogy esetleg egy esztendei felmondások következtében ne tudjanak számítást csinálni. Én most azt szeretném, hogy amiként kimondottuk, hogy Ihat évig a biztosítás fel nem mondható és ha valaki fel akarja mohdani, a felmondást községekben az elöljáróságoknál kell megtenni, ugyanúgy biztosítást is községekben csak az elöljáróságoknál lehessen kötni. Ez óriási horderejű kérdés volna, mert hiszen tudomásom szerint, amikor gazdasági gépek eladásáról van szó, az eladás akkor effektuáltatik, ha az arravonatkozó szerződést a községi elöljáróságoknál kötik meg, szóval, amikor a községi elöljáróság hozzájárul és ezáltal a gazda érdeke meg van védve. A gazda érdeke itt is meg volna védve, amikor szegény emberekről van szó és amikor a megtévesztés nyilvánvaló. Most még ezenkívül az a humoros a törvénykezésben, hogy amikor az ilyen perek folynak, az ügynököt a törvény nem számítja a biztosító társaság képviselőjének, hanem a fél képviselőjének. Méltóztassanak elképzelni, a felet az ügynök képviseli, aki a fél hívására jött. Tényleg van olyan eset is, amikor a fél hívja az ügynököt, de azok a szegény emberek soíbasem hívták, nem is jutott volna eszükbe, hogy hívják az ügynököt. Az ügynök elmegy oda és házról-házra jár. Ha azonban perre kerül a dolog, akkor azt mondja a törvény, hogy az ügynök nem a társaság ügynöke, hanem a fél ügynöke, mert ő közvetítette az ajánlatot. A biztosítási ajánlatot az ügynök hozza a társasághoz, tehát őt a fél megbizottjaként tekintik. T. Képviselőház! Nem akarok tovább időzni ennél a kérdésnél. Fel akartam hozni egy pár panaszt, amely általános panasza ^ a vidéki lakosságnak. Lehetne beszélni talán osztály szerint csoportosítva külön a kiskeres« kedelemnek, az iparosoknak, a munkásoknak panaszairól, de ezek a panaszok annyira ismeretesek, hogy nem akarom ezeket újra elmondani. Tegnap Perlaki György képviselőtársaim is szóvá tette külön a kisiparosok sérelmeit, a kontárkérdést és a kisipari hitelt és a közszállításokban való részvételüket követelte. Ezek olyan kérdések, amelyeknek itt már hangot adtak és én ismétlésekbe bocsátkozni nem kívánok. Mindenesetre örömmel számolok be arról, hogy odakünn a vidéken a társadalom egyes osztályai tudatában vannak annak, hogy egymásra vannak utalva. Odalenn nem folyik osztályellenes izgatás sem a kiskereskedelemmel, sem a gazdákkal, sem a munkással szemben. Érzik azok mindnyájan, hogy olyan szorosan egymásra vannak utalva, hogy csak akkor tudnak eredményt felmutatni és külön-külön jobb sorsba 'kerülni, ha nem hanyagolják el a megértést és ápolják egymás között a testvéri együttérzést, a szolidarizmus érzését. Odalenn éppúgy, mint itt a fővárosban folyik a harc nap-nap mellett a mindennapi kenyérért. Ma már nem is a jövő, hanem szorosan véve az aznapi kenyér, a napi betevő falat az, amiért a küzdelem folyik, (Ügy van! a baloldalon.) és ebben a küzdelemben, amint a napokban mondotta a népjóléti miniszter úr az államnak, sajnos, már annyira le kell mennie a maga hatalmával, hogy egyes egyéneket is oltalmába kell vennie. Egyre jobban kiterjesztődik az államhatalom, a fejlődés iránya az ,hogy minden egyes emberben értéket kell keresni,' és minden egyes

> polgártársunk értéket jelent a nemzet számára. Minthogy a kormány iránt teljes bizalommal viseltetem, a költségvetést elfogadom a részletes tárgyalás alapjául abban a reményben, hogy a kormány, mint ahogy a legutóbbi napok eseményeiben és intézkedéseiben megmutatta, hogy segíteni akar, segíteni is fog. Tudom, hogy a feladat borzasztó nehéz, mert nagyon nehéz megtalálni a módot és az eszközt arra, hogy ez a segítség sikeres és eredményes legyen. De bízom benne és különös bizalommal viseltetem az igen tisztelt és jelenlevő pénzügyminiszter személye iránt, (Elénk éljenzés és taps a középen.) akiről tudom, hogy azokat a dolgokat, amelyeket felhoztam, saját személyében is igen sokszor tapasztalta, és nem mondok mást, mint a mit odalent az én kerületemben hirdettem, azt, hogy ma nincs más feladatunk, mint összeszorított fogakkal tűrni, várni, megfeszített izmokkal dolgozni és mint ahogy Fitz képviselőtársam mondotta, üinni rendületlenül