Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-285

18 Az országgyűlés képviselőházának Ernő t. képviselőtársamnak azt a megjegyzését, hogy nem veszi magának azt a fáradságot, hogy felnőtteket oktasson, pedig talán reám férne és akarata ellenére is kérem, hogy majd adandó alkalommal tegye ezt meg velem szemben és talán akkor a közért többet, szebbet, nemesebbet fogok tudni tenni, mint az ő oktatása nélkül. (Éljenzés jobbfelől.) Ismétlem, amit bevezető szavaimban is mondottam: mint a falu népének képviselője, tiltakozom az ellen, mintha a falu a főváros rovására akarna sikereket elérni. Nekünk a saját érdekeinket kell megvédenünk s kötelességünk is azokat megvédeni olyan mértékben, mint amilyen mértékben megvédik a székesfőváros képviselői a főváros érdekeit. A szóban levő 9. §-t tisztelettel elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Csizmadia András! Csizmadia András: Igen t. Képviselőház! En magam sem szándékoztam ehhez a szakaszhoz hozzászólni, miután azonban látom, hogy a túlsó oldalról igen erősen védik a nagyvárosok érdekeit, kénytelen vagyok én is hozzászólani és a szavamat itt felemelni. Nem mondom, hogy ez nem kötelességük, mert hiszen a városi közönség azért helyezte a bizalmat képviselőibe, hogy védjék meg városukat körömszakadtáig. En azonban végtelenül sajnálnám, ha majd egyszer a városok — a főváros és a nagyvárosok — jönnének arra a tudatra, hogy engedjünk valamit a falvak népének, gyerünk a segitségére. Uraim, nincs kizárva, hogy az is bekö vétkezhetik, mivel az, amit a főváros nyomoráról itt az előttem szólott t« képviselőtársaim előhoztak, a falvakon nagyob számban és nagyobb mértékben jelentkezik, mint a fővárosban. (Ügy van! jobbfelől.) Dokumentálja ezt Bródy Ernő t. képviselőtársamnak az a kijelentése is, hogy a vidékiek a fővárosba jönnek. Miért jönnek a fővárosba

1

? Azért, mert már nem találják meg sem a munkájukat, sem a kenyerüket a vidéken. (Ügy van! jobbfelől.) Ha a falvak népeinek nincsenek is kórházaik, ha a falvak népeinek nincs is kultúrája, ha a falvak népei nyomorognak, kínlódnak, szenvednek, de ennek a szerencsétlen csonka országnak még van egy szerencséje, nevezetesen az, hogy vannak még falvak és vannak még a tanyavilágban élő emberek, akiknek tulajdonképpen nincs korán, nincs későn, akik tudnak nélkülözni, tudják az igényüket a legalacsonyabbra préselni, viszont a kiadásaik sokkal jobban megvannak, mint a városi népeknek, mert, mondom, semmi néven nevezendő kultúrát nem élvezhetnek úgy, mint a fővárosi nép. (Ügy van! jobbfelől.) Igen sokszor sajnálattal lehet konstatálni, hogy nagyon sűrűn a falu népét talán az csábítja ide és az ad igen sok pénzt a fővárosnak, hogy a falvak népei félárújeggyel jönnek Budapestre. Szerintem még ez sem nagyon helyes, mert a helyett, hogy az a falu népe megnélkülözi, megnyomorogja, megkoplalja azt a kis költséget, amelyet félárújegyre fizet, jobb volna, ha otthon maradna; hiszen ezzel semmi más hasznot nem csinál, mint hogy a budapesti kereskedők előveszik a rossz áruikat és ráoktrojálják a falu népére azzal a feltüntetéssel, hogy: ezt most olcsón kapjátok, mert itt azokat nem veszi meg a főváros publikuma. (Gál Jenő: De itt művelődik! Az is ér valamit!) Igen, de ennek a kis művelődésnek a tandíját drágán fizeti meg! (Gál Jenő: Elmegy a múzeumokba és szétnéz!) Arra kérem igen t. képviselőtársaimat, hogy 285. ülése 1929 április 30-án, kedden. fogadjuk el ennek a törvényjavaslatnak 9. §-át, mert igenis a pénzügyminiszter úr teljesen tudatában volt annak, mikor ezt megszerkesztette, hogy mit csinál. (Helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Előttem felszólalt két t. képviselőtársam felszólalásából azt a meggyőződést lehet meríteni, hogy tényleg úgy ítélik meg a kérdést, amikor felszólalnak ennek a szakasznak rendelkezései ellen és J azokat kifogásolják, hogy szerintük ez szembenáll a falu érdekeivel. Nagyon tévednek s éppen a felszólalt Krisztián Imre és Csizmadia András t. képviselőtársaim igazolják a mi álláspontunkat, amelyeket mi, városi képviselők elfoglalunk. Mi nem állunk szemben a faluval, mint ahogyan erre majd rá fogok mutatni. A segélyezés nem az a mód, amellyel a falut talpra lehet állítani. Az, urak például leszavazták előbb az én javaslatomat, amely úgy szólt, hogy a földadókataszterbe vigyük be a progresszív adófizetést és mentesítsük a kisembereket az adóterhektől, a közterhektől ós emeljük azokat a nagyobb vagyonnál, vigyük keresztül a fokozatosságot. Ez sokkal joibb módja a falu segítésének, ez sokkal nagyobb jövedelmet jelentene a falura nézve, mint az ilyen rendelkezés, amilyen ebben a szakaszban vau. Azt mondják, hogy a falu nyomorog, nélkülöz. Igazuk van, tökéletesen úgy van: nyomorognak, pusztulnak; nincsen kultúrája, nincs műveltsége a falunak. De mit jelent ez a községi segélyalap? A községi segélyalap azt jelenti, hogy a kormány csak azoknak a községeknek fog segélyt adni, amelyek egységespátrti képviselőt választanak. A törvényhozásnak nem volna szabad a kormány kezébe olyan rendelkezéseket adni, hogy a befolyó adójövedelmekből községeket segélyezzen. Olyan rendszert teremtenek így. amelyre én egy másik törvényjavaslatnál a bizottsági tárgyalás alkalmával már rámutattam, hogy ilyen jogot a kormánynak nem lehet ós nem szabad adni. Azt mondják itt a budapesti képviselők, hogy elveszik Budapest jövedelmének egy részét, amely jövedelem a legdemokratikusabb formák között nyer felhasználást és odaadják a kormány kezébe, hogy a kormánynak ez a protekciós rendszer álljon rendelkezésére egyes községek segélyezésére. Ebből az fog kisülni, hogy a kormány segélyezni fog egyes közsétgeket, amelyek bizalmi nyilatkozatokat szállítanak, amelyek hűségesek a kormánypárthoz, vagy f díszpolgári okleveleket szállítanak. A kormány ezt megteheti, — ha nem is ez a kormány, ez a pénzügyminiszter, nem személyekről beszélek, de a kormány általában megteheti — ez a rendszer megadja a lehetőséget, hogy ezt az alapot, amelyet így hoznak létre, az említett módon kezeljék. Ezt az alapot a fővárostól, ahol azt rendesen az egész ország javára használják fel, kiszakítják és így a protekcionizmus rendszerét fogják megteremteni. Ez nem módszer és nem megsegítése a falunak, nem előmo<zdítása annak a célnak, amelyet szolgálni akarnak t. képviselőt ár sarin a falu műveltségének emelésére, ez nem az, a mód, amellyel ezen segíteni lehetne, mert ez kétségtelenül olyan állapotokat teremt, amelyek csak a kormánynak használnak. Azt mondotta Krisztián képviselőtársam, hogy egy Szent István-napi budapesti jövedelem ezt behozza Budapest népességének, Csiz-