Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-292
252 r Az országgyűlés képviselőházának mokles-kardot státusrendezésnek hívták. Ha volt valami rosszul megoldva, akkor ez nagyon rosszul volt megoldva. Csak az nem szidja, aki nem nyög alatta. Legyen szabad a t. pénzügyminiszter úr figyelmét erre felhívnom és itt kívánok rátérni azokra a bizonyos állás-benemtöltésekre, hogy annak az újabb Damqkleskardnak, a normál-státusnak megállapítására különös gondot méltóztassák fordítani, nehogy a státusrendezés analógiájára a nyomor és az elégületlenség még nagyobb legyen. Hallottam, hogy az újabb 'tervezet is kilhalási rendszerrel és az állásoknak állítólag öt esztendőre be nem töltésével — amit el sem tudok képzelni — óhajtja a kérdést rendezni. Ha ez így van, akkor nem helyes, mert státust és fizetést csak úgy rendezni, hogy azt a pár állást, amely megürül, be nem töltöm és az előléptetést megakasztom, ezzel a munkakedvvel lelohasztom, az ambíciót teljesen megölöm: ez teljes képtelenség és eredményre nem fog vezetni. De ha egy korrektivumot óhajt a t. pénzügyminiszter úr, ajánlok ennél jobb korektivumot. Ebben az országban nincs nélkülözhetlen ember, mint ahogy sehol sincs. Méltóztassék tehát irgalom és kegyelem nélkül egy esztendő alatt keresztülvinni azt, hogy, aki kiszolgált menjen nyugdíjba, ne legyen protekció és ez meg az az összeköttetés, s majd meg méltóztatik látni, hogy ez burkolt fizetésrendezés lesz, mert ha a statisztikai adatokat nézzük, olyan nagy számát tudnánk a tényleges közszolgálati alkalmazottaknak ezzel előléptetni, hogy ez véleményem szerint a közszolgálati alkalmazottakat átmenetileg ki is elégítené. T. Ház! Kilenc és tizenkét esztendeig kell várni egy közszolgálati alkalmazottnak, amíg a XI. fizetési osztályba kerül. Ez teljes képtelenség. Éppen azért kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, méltóztassék elfogadni erre vonatkozó határozati javaslatomat, amely így szól (olvassa): «Utasítja a Képviselőház a kormányt, hogy a közszolgálati alkalmazottaknak ugyanazon fizetési osztályban 9 és 12 év eltöltése után járó magasabb összegű fizetés engedélyezésére nézve a Képviselőház elé terjesszen javaslatot». A státusrendezésről beszéltem, amelyet szerencsétlennek tartok. Az A. és B. csoport is rendkívül igazságtalan dolog. Az A. és B. csoport közti fizetési különbözetet egv és ugyanazon munka mellett nem lehet fenntartani, hanem azt meg kell szüntetni. De kifogynék a beszédidőmből, ha ezeket részletesen ismertetném. A pénzügyminiszter találja meg a módját annak, hogy ezt a differenciát megszüntesse, illetőleg a B. csoportba tartozóknak is a nyugdíjba beszámíthatólag kiutalja. Az egész összeg, amiről szó van, cca 800.000 pengő volna, de viszont, méltóztassék elhinni t. pénzügyminiszter úr,, ez általános megnyugvást keltene. Éppen azért beterjesztem a következő határozati javaslatomat (olvassa): «Utasítja a Képviselőház a kormányt, hogy a közszolgálati alkalmazottak B. fizetési csoportjának megszüntetése, illetve a B. fizetési csoportba tartozó tisztviselők részére a B. és A. fizetési csoportok közötti különbözeti összegnek nyugdíjba js^ beszámítható pótlékkép leendő engedélyezésére nézve a Képviselőház elé terjesszen javaslatot». T. Képviselőház! Ezek után legyen szabad a közalkalmazottak karának egy másik égő, fájó sebére is rámutatnom. Ez a lakbér-kérdés. Méltóztatnak tudni, hogy békeidőben 10 esztendőként állapította meg a kormány az új 292, ülése 1929 május 14-én, kedden. lakbérosztályokat. Időtlen idők óta r nem történt ebben a kérdésben olyan rendezés, hogy a tisztviselők lakbérükből a tényleg elfoglalt lakást ki is tudták volna fizetni. Ma az a helyzet, hogy vidéken, pl. Budapesten egy kétszobás lakás lakbére a városi házban 1760 pengő, ugyanakkor egy VI. fizetési osztálybeli állami tisztviselőnek a lakbére kell ahhoz, hogy kifizesse. Ez igazán tarthatatlan helyzet, s ezen változtatni kell. A határközségekben legalább olyan mértékben emelkedtek a lakbérek, mint Budapesten. Én kérem az igen t. kormányt, hogy ezeket tartsa szem előtt és a következő határozati javaslataim elfogadását ajánlom a t. Képviselőháznak (olvassa): «Utasítja a Képviselőház a kormányt, hogy a közszolgálati alkalmazottak egyes állomáshelyének magasabb lakbérosztályba való sorozására nézve a Képviselőház elé terjesszen javaslatot». — «Utasítja a Képviselőház a kormányt, hogy a közszolgálati alkalmazottak, valamint a közszolgálati nyugdíjasok és özvegyek lakáspénzének megfelelő felemelésére nézve a Képviselőház elé terjesszen javaslatot». Itt van, t. Ház, még egy korrektívum, amellyel a mai nehéz helyzeten némileg, legalább átmenetileg, javítani, segíteni lehet. Ez úgy a tényleges, mint a nyugdíjas közalkalmazottak családi pótlékának kérdése. Méltóztatik tudni, hogy ma egy állami alkalmazott, tisztviselő 13 pengő 60 fillér családi pótlékot kap személyenként, — amiből egy gyermeket eltartani teljes képtelenség. (Forst er Elek közbeszól.) Én azt hiszem, hogy igen t. képviselőtársam egy pillanatig sem gondolkodik azon, hogy ez havonta vagy naponta jár. Ez a járandóság az altiszteknek és segédtiszteknek a gyermek 16 éves életkoráig jár. Ennek a korhatárnak 20 évre való kiterjesztését kérem az igen t. Háztól. Nem óhajtom most ezt a kérdést részletesen indokolni, mert még más mondanivalóm is van. Erre vonatkozó határozati javaslatom a következő (olvassa): «Utasítja a Képviselőház a kormányt, hogy a közszolgálati alkalmazottak^ valamint a közszolgálati nyugdíjasok családi pótlékának megfelelő összegben való felemelésére nézve a Képviselőház elé terjesszen javaslatot.» T. Ház! En magam is a mellett vagyok, hogy a közszolgálati alkalmazottak eladósodását meg kell akadályozni, viszont el tu'dok képzelni olyan esetet is, — sajnos, rendkívül sok van — amikor családi körülmények miatt — például betegség stb. sújtja azt a szegény közszolgálati alkalmazottat és nyugdíjast — kénytelenek kölcsönhöz nyúlni. Ma pedig, a régi szabályokkal szemben, csak egy-két hónapi fizetési előleget ad a hivatali felsőbbség, amelynek levonási határideje 12 hónap. Békében az előleg összege háromhónapi fizetés volt, a levonási idő pedig 20 hónap volt. Kérem az igen t. pénzügyminiszter urat és a t. Házat, hogy ennek a megkönnyítésére találja meg a módozatot és fogadja el a következő határozati javaslatomat (olvassa): «Utasítja a Képviselőház a kormányt, hogy a közszolgálati alkalmazottak, valamint a közszolgálati nyugdíjasok részére a Pénzintézeti Központ által nyújtható tisztviselői kölcsön összegének megfelelő felemelésére, továbbá a kamat leszállítására és a törlesztési idő meghosszabbítására nézve a Képviselőház elé terjesszen javaslatot.» T. Ház! Ezeket a korrektívumokat voltam bátor a t. Ház előtt ismertetni s azt hiszem, hogy ezeknek a határozati javaslatoknak elfogadásával a közszolgálati alkalmazottal"
