Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-291

240 Az országgyűlés "képviselőházának Programmjából, mert hiszen ha akár az egyik termelési ág, akár a másik termelési ág a maga kedvezményezett vagy kedvezőbb helyzeténél fogva túldimenzionálódik, vagy pedig a másik rovására jogosulatlan előnyökhöz jut, az megingatja a termelés rendjét Bizonyos irigykedést, # bizonyos olyan törekvéseket keltenek az ilyen jelenségek annak az elhanyagolt termelési ágnak tényezői között, amelyek kétségtelenül visszahatnak az egész gazdasági életre. Nem lehet azt mondani, hogy a kormány semmit sem tett volna a gazdasági élet föllendítésére. Én csak kiragadok egy pár dolgot és egy-egy szóval jellemzem. Itt van például a földbirtokreform pénzügyi lebonyolítása. Ha áldozatokkal is járt, de a nagy kérdést, annak az engedélyezett egymillió hold földnek a kérdését hoztuk nyugvópontra s ezáltal ez a föld ismét termelési tényezője lehet a magyar gazdasági életnek. Történt gondoskodás a kisiparosok és kiskereskedők hitelkérdésének rendezéséről. Az ipari jelzálogintézet felállításával módot adtunk arra, hogy életképes gyáraink intenzívebben feküdjenek bele azokba a termelési intézményekbe, amelyek beváltak és versenyképesek. A főváros óriási beruházásokkal induit a közgazdasági élet megsegítésére, úgyszintén a vidéki városok is. Az államvasutak tarifapolitikájánál olyan irányelvek adódnak, úgy a tranzí tó forgalomban, mint a helyi, Valamint a külföldi vagy a tenger felé menő forgalomban, amelyek számolnRk az egyes reális tényezőkkel és követelményekkel. Amidőn pedig az exporthitelről gondoskodunk, olyan vállalatok fellendítését igyekszünk támogatni, amelyek reményteljes koefficiensei lesznek a magyar gazdasági életnek. Nem is tudnám itt hirtelen felsorolni az összes intézkedéseket, de mindenkinek csak bele kell néznie az események tükrébe és akkor mindenki megállapíthatja, bogy igenis a magyar kormáoy nem nézi tétlenül a gazdasági életnek rettenetes lesujtottságát. Azt gondolom tehát, hogy jól állapították meg, hogy mik a bajok s remélem, hogy az adott viszonyok között és az adott eszközök mellett meg fogjuk találni az utat és a módot arra, hogy az összes gazdasági tényezők újra virágzásba jöjjenek. T. Ház! Szükségesnek tartom, hogy a kormány a tervezett beruházásait vegye haladéktalanul foganatba. Nagy dolog ugyanis az, amikor munka nélkül lézengenek emberek, mégpedig úgy intelligens tanult emberek és munkások, mint nemtanult egyszerű munkások. Ha az ember munkával van elfoglalva, még ha olyan keveset keres is és még olyan keservesen is keresi meg a kenyerét, nem gondolkozik folyton a nincsen és tehetetlen állapotában azon, hogy merre juthat ki valahogyan az egyenesbe. Szükséges tehát, hogy úgy a főváros és a városok, mint pedig az állam beruházási munkálataikat haladéktalanul megindítsák. Xüy iparágak felkarolása, amelyek úi hajlékot, tűzhelyet és kereseti lehetőséget jelentenek, olyan feladatot képez, amelyet a kormány már részben megkezdett valósítani s amelyre nézve még további terveket és cselekedeteket is várhatunk. T. Ház! Rövidre kell szabnom felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk!) Nem tudok azonban elmenni szó nélkül a községek helyzete mellett. (Halljuk! Halljuk!) Ezek voltak ugyanis mostohagyermekei, hamupipőkéi a régi közéletnek és törvényhozásnak. Nem tudtuk, hogy a falvakban él a magyar örökkévalóság egyik igen nagy hatótényezője, hogy a falvakban ott szunnyadnak azok a gazdasági erőtényezők, amelyek ha bekapcsolódnak a nagy magyar gazdasági életbe, annak igen erős segítő koefficiensei lesznek. Én tehát azt tartom, hogy sokkai nagyobb figyelmet kell fordítanunk a falu 291. ülése 1929 május 13-án, hétfőn. felé, — annál is inkább, mért a falu idáig is köszönettel könyveli el azt, amit kapott — mert hiszen úgy kulturális, mint gazdasági szempontból sokat várhatunk még a falutól. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A községek háztartásának kérdése az, amely abszolút elhanyagolt állapotban van. (Úgy van! Ügy van!) Meg tudom érteni, hogy az infláció idején és az azt követő időkben a nagy kulturális jelszavak s a nagy vágyakozások, amelyek úgyszólván pillanatszerüleg léptek fel a falvakban, talán olyan célokat is tűztek ki maguk elé, amelyek gazdasági erejüket meghaladták. Éppen ezért bizonyos gondoskodással és felülvizsgálattal kell lenni cselekedeteik felett. Azonben lehetetlen esetek adják elő magukat. Én ma már azt merném mondani, hogy ma a községi pénztárakat végig lehetne rekvirálni az egész országban, s minden 50-ikben is alig találnánk 100 pengőt. (Ügy van! jobbfelől) A községekben igen le vannak rongyolva gazdaságilag az emberek, nincs ott olyan pénzforgalom, hogy minden hónapban csinálhatna zárlatot, vagy mindennap csinálhatna saldot az az egyszerű polgár, s azért ugyanez annak a községi pénztárnak is az állapota. Merném tehát azt hirdetni, hogy ezeket másképpen kell elbírálni, mint a városi közületeket, ahol mégis a forgalmi és fogyasztási adóból, a különböző jövedékekből forog a pénz, és nagyobb pénzforgalom van a kereskedelem révén és a fixfizetésűek révén is, sokkal több lehetőség van tehát arra, hogy pénz kerüljön a városkasszába. Én tehát vagyok bátor a t. kormány figyelmét felhívni a községi háztartások ellátatlanságára. Hiszen már látjuk is a kormánynak olyan intézkedését, amely reményt ad arra, hogy ha ezen az úton tovább megy, akkor nem fog előfordulni, hogy május 1-én nem tudja felvenni az a községi jegyző, vagy irnok, vagy egyéb községi alkalmazott a fizetését, s azt hiszem, ha a belügyminiszter úr folytatni fogja azt az igen helyénvaló kezdeményezését, amellyel a községi háztartások kisegítésére azt a bizonyos kis alapot létesítette, akkor talán el fogjuk kerülni, hogy olyan lehetetlen helyzetek adódjanak elő, mint amilyenek most vannak. Azért, hogy a belügyminiszter úr e tekintetben a képviselőház felfogását megismerhesse s esetleg az ilyen irányú szándékához támasztékot nyerjen, bátor vagyok ebben a kérdésben is egy határozati javaslatot előterjeszteni, amely egész általánosságban kíván foglalkozni a kérdéssel. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől. Olvassa): «Utasítja a Képviselőház a, kormányt, hogy a községi háztartások rendezéséről szóló törvényjavaslatot minél előbb terjessze a törvényhozás elé.» (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ez keret kíván lenni, amelyben a Képviselőház akarata kellő kifejezést nyerhet, és a kormány megkötöttség nélkül megkeresheti azokat a módozatokat, amelyekkel rendezheti azokat a lehetetlen állapotokat, amelyek most a községekben mutatkoznak. Röviden kívánok még egy pár tómat érinteni, úgyszólván telegráf stílus ban. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A magyar földmívesmunkásság egyik rendkívül fontos erő tényező je a magyar nemzeti és gazdasági életnek. Nem áll az, amit a túloldalról hallottunk, hogy ezzel nem törődtek ezelőtt. Darányi Ignác, a magyar földmívesnép atyja,: több törvényjavaslatot terjesztett be és kiemelte ezt a réteget abból az elhanyagolt állapotból és a törvényhozás kezdeményezőleg tiszteletreméltó és elismerésreméltó intézkedéseket tett. Jól emlékszem, hogy Andrássy Gyulának, akit a «fekete gróf»-nak neveztek, volt bátorsága itt ebben a Képviselőházban kijelenteni, hogy miután pedig itt nincsenek képviselve azok a földmívesnap-