Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-291

Az országgyűlés képviselőházának 291. ülése 1929 május 13-án, hétfőn. 233 Dániában és Németországban — amely Németország bizonyára van olyan hatalom, mint amilyen mi vagyunk — kormányon vannak a szociáldemokraták. Angliában valószínűleg kormányra kerülnek, a többi nyugati államban ha nincsenek is kormányon, de megbecsült, elismert tényezői úgy a társadalomnak, mint a politikai életnek és ezek nem tudnák megérteni, vaj ion mi lehet az oka annak, hogy Magyarországon a szociáldemokrata munkásságot egészen máskép Ítélik meg, mint ahogy az megérdemli. Azok a, kivételes módszerek, amelyeket alkalmaznak Magyarországon velünk szemben, semmi körülmények között sem lehetnek alkalmasak arra, hogy ezekben a szociáldemokrata, de polgári demokratikus körökben is fokozzák Magyarország iránt a jóindulatot. Ha tehát vannak tényezők, amelyek hátráltatják a revízió gondolatát, akkor az is ezek közé tartozik, hogy Magyarországon másodrangú, sőt tizedrangú embernek tartják azt, aki valamelyik szociáldemokrata szervezetnek tagja. (Ellenmondások jobbfelől.) Dési igen t. képviselőtársam délelőtt azt mondta, hogy Magyarországon mindenkinek egyforma joga volt a háború előtt. Ha ezt talán a nemzetiségi tagozódásokra értette, akkor ehhez nem «ok mondanivalóm van, ezzel nincs időm foglalkozni, ellenben megállapítom ezzel szemben azt, — sőt továbbmegyek ennél — hogy voltak németek, voltak szerbek, voltak románok és voltak tótok, akik lényegesen nagyobb jogokat élveztek Magyarországon, mint a magyar földmíves és a magyar ipari munkások. Az az igazság, hogy a román kisparasztnak, ha két hold földje volt, még ha analfabéta volt is, volt szavazati joga, volt joga ahhoz, hogy az ország sorsába beleszóljon, ezzel szemben a művelt budapesti nyomdásznak nem volt választójoga, a művelt fővárosi ipari munkásnak nem volt és nem lehetett egyetlen egy szava sem a politikai életben és ha szavát mégis hallatni akarta, nem volt számára más fórum, mint az utca, ahol azután beletapostak a rendőrlovak patái. Ez volt a helyzet Magyarországon és ez volt az oka annak is, hogy Magyarország arra a sorsra jutott, amelyre tulajdonképpen jutott. T. Ház! Egész külpolitikai orientációnkkal szoros összefüggésben van külkereskedelmünk is. Wekerle pénzügyminiszter úr expozéjában elismerte, hogy 1928-ban külkereskedelmi mérlegünk hiánya 370 millió nengő volt és hogy külkereskedelmi szerződéseink lényegesebben roszszabbá tették három év alatt a mi gazdasági helyzetünket. így az Ausztriával létesített nótegyezmény folytán nagyobb lett az osztrák lisztes állatvám, a Csehszlovákiával kötött szerződéssel mezőgazdasági kivitelünk nem javult, ellenben az általunk adott ipari vámkedvezményt a felénk irányuló német exoort ellenszolgáltatás nélkül kihasználja. Németországba való kivitelünk évről-évre állandóan csökken. Ezt megállapíthatjuk azokból a jelentésekből, amelyeket esetről-esetre a kormány ideterjeszt. Behozatalunk ezzel szemben állandóan növekszik, Németország nálunk helyezi el a maga ipari cikkeit. mi nedig állatainkkal évek óta nem iutunk el a német piacra. Az olasz piac jelentősége tekintetében, amelytől annyit vártunk, ma már az a helyzet, hogy az számunkra nem olyan számottevő, mint fordítva, mert Olaszország külföldi vásárlásaiban Magyarországból viszi be a legkevesebbet, holott az olasz barátságnak legelemibb feltétele^ volna az, hosry ez mutatkozzék kereskedelmi mérlegben is. Evvel szemben azt látjuk, hogy Olaszország a Magyarországból kivitt 16.809 lóból mindössze 4107 darabot vitt be, a 81.600 vágómarhából pedig 12.000-et, a 152.000 métermázsa tojásból pedig olyan keveset, hogy ezt az olasz statisztika már meg sem említi, mint ahogy nem említi azt sem, hogy az Olaszországba bevitt cukorból mennyit szereztek be Magyarországon s a 17 millió bevitt búzából is mindössze csak 132.000 métermázsát vittek be Magyarországból. Amikor ezt megállapítom, egyben fel kell vetnem azt a kérdést is, hogy tulajdonképpen miért fizet olyan rengeteg nagy összeget Magyaroszág külképviseletére? Megállapíthatjuk, hogy rengeteg összeget költünk a követségek és a különböző konzulátusok fenntartására és ebben a tekintetben elmegyünk a lehetőség legvégső határáig, és ebben a kérdésben még a gazdag és győző Franciaországot is lepipáljuk. Tájékoztatásul például felemlítem, hogy a minap egyik lapban megjelent adatok szerint Franciaországban a külügyminiszter fizetése átszámítva 18.000 pengő, ezzel szemben nálunk 21.000 pengő. Tizenhárom francia nagykövet kap öszszesen 253.250 pengőt, és 17 magyar követ pedig kap 1,032.000 pengőt. A Pesti Napló ez adatainak helyességében nincs okom kételkedni. Az én véleményem és megítélésem szerint nem követségeket kellene létesítenünk, nem nagy fényűzéssel berendezett követségi palotákat kellene vásárolnunk, hanem e helyett inkább kereskedelmi képviseleteket kellene létesítenünk, de olyanokat, amelyeknek tagjai és alkalmazottjai nem sportolásban töltik el idejüket, hanem ténylegesen foglalkoznak azzal a feladattal, amely rájuk Van bízva, hogy • igvekezzenek Maarvarország- külkereskedelmét fellendíteni. A külkereskedelmi képviseleteknek, a kereskedelmi konzulátusoknak tulajdonképpen az volna a hivatásuk, hogy ügynökei legyenek a magyar iparnak, a maeryar kereskedelemnek és a magyar földművestermékeknek, erre azonban itt nálunk még csak ffondolni sem mer senki, mert azok, akik a külkereskedelmi ügyeket intézik, mindennel törődnek, csak éppen ezzel a nagyon fontos kérdéssel nem. (Jánossy Gábor. Ezt nem lehet mondani!) Az esve s országok közötti normális viszony helyreállítását célozná és fejezné ki egy olyan egészen jelentéktelen, a ; magyar pénzügyek szempontiából egészpu jelentéktelen valami, mint a vízumkérdés- Tudomásom szerint a legtöbh állam a vizumkérdést pénzügyi kérdésnek tartotta és tekintette, az utóbbi időben azonban már többet rájöttek arra. hogy amit elveszítenek a vízumdíjakon, azt sokszorosan tudják behozni azáltal, hogy az idegeforeralmat a vizumok eltörlésével fellendítik. Ennélfogva az a megítélésem, hogy Magyarországnak is rá kell térnie arra helyes álláspontra, hogv a vízumokat el kell törölni. A vizűm. t. Képviselőház, nem biztosít semmi ellen. Nagy tévedés azt hinni, hogy azt. aki nem kívánatos ^lem Magyarországon, ki lehet rekeszteni MasryarországVól akkor, ha nem kap vízumot. Aki minden körülmények között be akar jönni, az megtalálja a módiát annak, ho<rv lehessen bejönni Mag-varországba. Ha valaki azokból az országokból, a mel veknek út

1 evei ével máskülönben semmi körülmények közö+t sem jöhetne be Magyarországhá, de mép-is be akar jönni, egészen bizonyosan majd nem abból az országból szóló útlevelet fog felmutatni, amelyre vizumot nem kaphatna amúgy sem, hanem gondoskodik arról, hogy olyan útlevelet kapjon, amelyre azután a vizumot a magyar hatóságok miniden körülmények között kiadják. A vizűmkényszer megszüntetése tehát nagyon fontos