Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-291

'Àz országgyűlés képviselőházának 291. ülése 1929 május Í3-án, %'étfőn. 231 földön, akik Magyarországról mitsem tudnak és a képviselő urat csak figyelmeztetem arra, hogy például a rádióban ma már nemcsak Budapestet nevezik meg, hanem hozzáteszik azt is, hogy Ungarn, Magyarország. Miért? Azért, mert olyan keveset tudnak külföldön Magyarországról, hogy szükséges még annak megjelölése is, hogy Budapest milyen országban van. A Párizsban járó emberek tapasztalhatják azt, hogy intelligens emberek, amikor Budapestet említik meg, azt sem tudják, hogy a magyarság külön nemzet, hanem azt hiszik, hogy az éppen úgy a német népegységhez tartozik, mint a szászok, a bajorok vagy a würtembergiek. Velem történt meg egy előkelő áruházban, hogy az üzletvezető csodálkozott azon, hogy ott valami általa soha nem hallott nyelven beszélnek. Milyen nyelv ez? Amikor megmondottuk neki, akkor csodálkozott, mert azt hitte, hogy a magyarok tulajdonképpen németek. Ilyen körülmények között tehát ne méltóztassanak csodálkozni azon, hogy Angliában, amely még messzebb van. mint Franciaország, ilyen keveset tudnak Magyarországról. (Jánossy Gábor: Akik Trianont csinálták, azok sem tudtak semmitsem róla! — Krisztián Imre: Megvan a kapcsolat, miért nem világosítják fel őket!) Méltóztassék azonban megnyugodva lenni, abban, hogy mindazok, akikkel mi szorosabb kapcsolatba jutunk és juthatunk, fognak tudni Magyarországról, sajnos azonban, ha őszintén és leplezetlenül tárjuk fel azokat az állapotokat, amelyeket itt a párt teremtett, amelyhez a t. közbeszóló képviselőtársam is tartozik, akkor bizonyos, hogy ennek nem fognak nagyon örülni. Hangsúlyozom tehát, hogy a revízió gondolatának külföldön kell barátokat szerezni, mert Magyarországon erre semmi szükség nincs. Magyarországon nem a reviziónak kell barátokat szerezui, hanem olyan viszonyokat kell teremteni, hogy azután a tőlünk elszakított népekre nézve a visszacsatolás vonzó legyen. (Simon András: Ez eirculus viciosus, mert olyan állapotokat csak revízióval lehet teremteni! — Györki Imre: A nélkül is lehet! — Simon András: Miért nem csinálják '. meg! Mondják meg hogyan! — — Györki Imre: Általános titkos választójoggal! — Simon András: Tudtam! — Györki Imre: Még sokszor fogjuk mondani és akármennyire nem tetszik, mégis meg fogják csinálni! — Krisztián Imre: JÉs ha meglesz? — Simon András: Nekem tetszik! — Zaj. — Elnök csenget.) Nem arról van szó, t. Képviselőház, hogy velünk méltóztassanak alkudni. Ne méltóztassanak a kérdést úgy feltűntetni, mintha tőlünk függene a revizió kérdése és mi ezzel szemben állítanék fel azt a követelésünket, hogy tessék demokratikus politikát folytatni Magyarországon s akkor majd mi a revizió gondolatát keresztül fogjuk vinni. Ez teljesen helytelen és ferde beállítása a kérdésnek. Nem arról van szó, hogy mi feltételeket szabunk ahhoz, hogy a revizió mellé álljunk, mert mi feltétel nélkül állunk a revizió gondolata mellett, (Jánossy Gábor: Helyes, ez már beszéd!) hanem arról van szó, hogy mi úgy látjuk, úgy ítéljük meg a belső helyzetet, hogy az a politika, amely ma Magyarországon folyik, egyik akadálya annak, hogy a revizió gondolata valóvá váljék. (Jánossy Gábor: öriási tévedés!) Ez tehát lényeges differencia s ez egészen más megítélés alá kell, hogy vesse a mi állásfoglalásunkat és álláspontunkat. Egyik kereszténypárti képviselőtársam a napokban közbeszólás alakjában felvetette, hogy itt van Ausztria, s többen is mondták, hogy ott demokrácia van, még sem reparálják az osztrákokon ejtett sérelmet. Ügy tüntetik fel tehát a dolgot, hogy ott demokrácia van, mégsem segítenek rajtuk, még sem könnyítik az ő terheiket, ennek következtében nincs szükség arra, hogy Magyarországon demokratikus politikát folytassunk, mert hiszen ennek eredménye nem lehet a bekerevizió. Ne méltóztassék azonban elfelejteni azt, hogy Ausztria helyzete és Ausztria egész háború utáni külpolitikája s elgondolása egészen más, mint a mienk, aminthogy egészen más volt a háború előtt is. A háború előtt is egészen más volt Ausztria politikai, földrajzi és néprajzi összetétele, mint Magyarországé. Csehország külön tartomány volt, amint hogy külön tartományokra, mondhatnám, egymástól egészen elütő és egységes nemzeteket, nemzetiségeket alkotó külön tartományokra oszlott Ausztria. Ott tehát a széthullás körülbelül csak olyan fájdalmas volt, mit amilyen fájdalmas volt Magyarországnak Horvátország lekapcsolása a magyar birodalomról. (Jánossy Gábor: Ez egészen más! Ez ezeréves kapcsolat volt!) Ma az a helyzet, hogy Ausztriában egyáltalán nincs olyan számottevő politikai tényező, aki a régi Ausztria feltámasztását kívánná, vagy egyáltalán bíznék ilyen feltámasztás i kísérlet lehetőségében. Ma egészen más az uralkodó politika Ausztriában. Az e^ész osztrák népet a békeszerződéssel szemben főként egy kérdés izgatja, és pedig a vele egynyelven beszélő nagy Németországhoz való csatlakozás kérdése. (Jánossy Gábor: Meg is lesz, de előbb visszavesszük tőlük, amit elraboltak!) Ez a csatlakozás kétségtelenül be is fog következni. Ennek azonban több előfeltétele van; az egyik az erőviszonyok megváltozása. Ertem ez alatt, hogy vagjr Franciaország fog gyengülni, vagy Németország fog erősödni; a másik előfeltétel pedig, amely szerintem kívánatosabb és talán valószínűbb is: a francia és német nemzet őszinte• kibékülése, vagyis a francia és német nép erőtényezői rájönnek arra, hogy nem lehet évszázadokon keresztül állandó politikai és gazdasági harcot folytatnia egymás mellett élő két népnek, mert ebbe mindkettő belepusztul, s a legkívánatosabb az emberiség szempontjából és talán a mi szempontunkból is és mindenkinek a szempontjából, hogy a német reyans gondolata elaludjon és olyan szerződés jöjjön a két nép között létre, amely biztosítia e két nép között is, az állandó és tartós békét. (Jánossy Gábor: Magyar külpolitikai ábránd!) Ennek folytán Ausztria külpolitikai célkitűzései és törekvései is lényegesen különböznak a mieinktől, tehát az osztrák és a magyar kérdést közös nevezőre hozni, vagy azonos szempontok szerint megítélni nem lehet. Méltóztassék megengedni, hogy itt kapcsolódhassam bele abba a gondolatba, hogy Magyarországnak milyen külpolitikai elgondolásai lehetnek? Magyar külpolitikáról, vagy a kormány külpolitikájáról vajmi sokat '- mondani azért nem lehet, mert erről meg lehet állapítani, hogy ilyen alig volt, vagy ez negatív volt. Csrma olvan negatívum a kormány külpolitikája, mint a közgazdasági miniszter úr minapi expozéja. Két konkrétumot láttunk csupán ebben a tekintetben, az egyik a Népszövetséghez való csatlakozás ténye, a másik pedig az olasz orientáció. Az elsőről nem igen sok mondanivalóm van. A Népszövetséghez való csatlakozás szoros összefüggésben van azzal a szanálási akcióval, amely gyönyörűen sikerült Magyarországon, ellenben az olasz orientációról talán többet lehetne mondani. 33*