Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-291

országgyűlés képviselőházának 2 hadsereget — valaki nyugdíjba ment és ha számítjuk a nyugdíjba beszámítható idejét és számítjuk életkorát, akkor kiderül, hogy tíz éves korában kellett volna neki tulajdonképpen állami szolgálatot megkezdenie, mert a kedvezményes idők annyira felszaporodtak és annyira felduzzasztottak szolgálati idejét, hogy neki egészen gyermekkorától kezdve számít a szolgálata. (F. Szabó Géza: A háborús szolgálat duplán számít, ez méltányos. — Ügy van! a jobboldalon.) Én is voltam fronton és szenvedtem. Elég sok frontszolgálatom van, de mégis szintén kijelentem, hogy amikor az ország ilyen nyomorult viszonyok közt él, amikor nyugdíjasainknak tényleg nem tudjuk a betevő falatot biztosítani, (Jánossy Gábor: Ez a legnagyobb baj s ezen segíteni a legelső kötelezettség!) akkor a legnagyobb készséggel lemondok erről a kedvezményről azok javára, akik ma nem tudják a maguk számára a betevő falatot biztosítani. Nem akarom azt az" összeget elvenni a nyugdíjasoktól, én azt szeretném, hogy ezeknek a kérdéseknek megoldásával a tényleg önönmagukkal már tehetetlen öregek helyzetét könnyítsék meg, (Helyeslés.) mert könnyíteni akarnék azokon az embereken, akik ma már más útonmódon, mint nyugdíjukkal megélhetésüket biztosítani, nem tudják. (F. Szabó Géza: Ezeknek adni, nem onnan elvenni, ahol szintén kevés van! — Ügy van! a jobboldalon.) Ezeknek kell adni. Újból felvetem azt a gondolatot, hogy a mai viszonyok közt nem lenne-e helyes revideálnunk azt a kérdést, hogy azoknál a tisztviselőknél, akik a szó szoros értelmében csak azért teljesítettek állami szolgálatot, hogy az államnál praxist szerezzenek maguknak és a gyakorlat megszerzése után vállalkozói, magánmérnöki vagy ügyvédi stb. irodát nyitottak, (Simon András: TJgy van! Bizony ezt már régen revízió alá kellett volna venni!) és azt lehet mondani, óriási jövedelemre is tehetnek szert, a nyugdíjasok folyósítását nem lehetne-e a rokkantság tényleges bekövetkezéséig — nem akarom elvenni tőlük jogaikat — (Jánossy Gábor: Szerzett jogok!) felfüggeszteni, (Simon András: Szüneteltetni!) — még helyeseb kifejezés — és az itt megtakarított összegeket nem lehetne-e a tényleg mostohán kezelt régebbi nyugdíjasok helyzetének javítására fordítani. (F. Szabó Géza: Szerzett jogok! — Zaj.) Mélyen t. uraim, szerzett jogokról beszélünk? (F. Szabó Géza: Befizették nyugdíjjárulékaikat, nem lehet elvenni!) Hiszen elvégre szerzett jogaik vannak a hadikölcsönkötvénytulajdonosoknak, (Ügy van! jobbfelől.) szerzett jogaik vannak a rokkantaknak (Ügy van! Úgy van!), szerzett jogaik vannak a hadiözvegyeknek és szerzett jogokról beszélhetünk nagyon messzemenően, mégis ott, ahol az a kis nyugdíj nem számít, ahol azt lehet mondani, figyelembe sem jő, hogy kapja-e az illető azt, vagy sem, azt a kis áldozatot lehet kérni, hogy önkényt adja oda, mondjon le róla a nyomorgók javára, hogy ezeknek támogatására fordíthassuk ezt az összeget. Ezzel be is fejezem beszédemet. Röviden csak azt akarom még megemlíteni, hogy a magyar társadalomnak nemcsak panaszkodnia és sírnia kell, hanem dolgoznia is kell és a munkából egységesen kell hogy kivegyük részünket. Szívvel-lélekkel vizsgáljuk a súlyos helyzetet, szívvel és lélekkel dolgozzunk. Ha nemcsak száraz paragrafusok és elméletek diktálják a törvényhozás és kormány lépéseit, akkor azt hiszem, meg tudjuk találni a gazdasági válságból kivezető utat. Az egész magyar társadalomnak össze kell fognia s összefogott erővel meg KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XX, /. ülése 1929 május 13-án, hétfőn. 229 tudjuk találni azoknak a kérdéseknek is megoldását, amelyek eddig mint megoldatlan kérdések álltak előttünk. A szív, a jószándék és a jó akarat a legjobb tanácsadó: ha ilyen jóakarattal kezeljük az ügyeket és az általános nyomorúságot, akkor minden bajt, ha nem is 100%-ig, de legalább félig-meddig enyhíteni tudunk. Mert azzal tisztában vagyok én is, mint minden közgazdasági kérdésekkel foglalkozó politikus, hogy gazdasági életünkre nagy hatással vannak a külpolitikai események is, nagy hatással van rá az európai gazdasági helyzet, az amerikai pénzpiac drágulása minden körülmények között hatással van a magyar pénzpiacra is. Ezeken a rajtunk kívül álló erőkön és okokon mi segíteni nem tudunk, ahhoz mi gyöngék vagyunk, hogy az amerikai pénzpiacra befolyást tudjunk gyakorolni és így könnyíthessük a hitelviszonyokat. Azokon a bajokon és okokon azonban, amelyek hazai talajból erednek, megértéssel, jószívvel való tanulmányozással tudunk segíteni. Es én ezt kérem a kormánytól, hogy jószívvel, jószándékkal foglalkozzék ezekkel a kérdésekkel, vonja be munkájába mindazokat, akik tanáccsal, az élet ismeretével tudnak szolgálni, mert az elméletek sokszor tévútra vezetik azokat, akik az élet tanulságait figyelembe nem veszik. Az élet jobb iskola, mint a legjobb elmélet, tehát az elméletet az élettel párosítva igyekezzünk a kérdéseket megoldani. Én hiszem, hogy a kormány is ebben az irányban igyekszik a gazdasági helyzeten enyhíteni, éppen ezért bizalommal viseltetem a kormány iránt és a költségvetést elfogadom. (Helyeslés jobbfelől és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György: Bárdos Ferenc! Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! A költségvetési vita során csaknem minden felszólaló azzal kezdte beszédét, hogy a békerevizió szükségességét hangoztatta. Olyan téma ez, amely nálunk Magyarországon pártkülönbség nélkül mindenki előtt szimpatikus. Nincs ma Magyarországon olyan valamirevaló tényező és talán nincs normális eszű ember, aki ne tartaná szükségesnek a békediktátum revízióját. Kijelentem, hogy diktátum ez és nem szerződés, mert szerződés csak két vagy több olyan fél közt jöhet létre — legalább is jogérvényesen — akik szabad akaratukból határozták el magukat valamire. Ez az előfeltétel azonban itt hiányzik és éppen ez oknál fogva nem is rendelkeznek azok a békepontok azokkal a kellékekkel, amelyeknél fogva azokat joggal szerződésnek lehetne minősíteni. Amikor én ezt megállapítom, ezt nem azért teszem, mintha olcsó babérokra pályáznék, erre nincs semmi szükségem, ez nem is erkölcsi kérdés, hanem tisztán és kizárólag praktikusság és a józan ész kérdése. Egy olyan szerződés esetén, amely súlyos kötelezettségeket ró egy bizonyos közületre, csak ostoba és gonosz embernek kell lennie annak, aki önként vállalja azokat a súlyos és igazságtalan terheket. Minthogy pedig a trianoni békeszerződés ilyen súlyos és igazságtalan terheket ró az egész közületre, egész Magyarországra, mi sem természetesebb, mint az, hogy ennek az országnak minden valamirevaló közülete a békeszerződésnek megfelelő revizióját követeli. Mégis, én úgy látom, mintha politikai okokból sokan örvendenének annak, hogy a szociáldemokratapárt nem lépett be a Revíziós Ligába, nem tett eleget a Revíziós Liga elnöke felhívásának. (Jánossy Gábor: Ezt sajnálja mindenki és 33