Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

146 Az országgyűlés képviselőházának Hogy a köztársasági agitációt akadályozni kell, arra egy törvényben tilalom van, a Habsburg-kérdésre is van tilalom, tessék azonban valami köztársasági propagandát csinálni, mindjárt lecsukják az illetőt, ellenben legitimista agitációt csinálhatnak minden nap szabadon, és csinálnak is napról-napra. (Jánossy Gábor: Ártatalan propaganda ez!) Ez köztudott dolog. Ha így áll a helyzet, a Habsburgkérdést úgy kell elintézni, hogy ne legyen itt, ne legyen; olyan, amely árt az országnak, ne éljen, mert Trianon revízióját lehetetlenné teszi. (Jánossy Gábor: Senki nem törődik vele.) 1919. november 20-án a Pesti Hírlapban megjelent Apponyi Albertnek egy nyilatkozata, még abban az időben, amikor a Clarkféle egyezmény alapján készültek az első nemzetgyűlési választások. Ez a nyilatkozat így szól (olvassa): «Kétségtelen dolog, hogy a nemzetgyűlés túlnyomó többsége monarchista lesz, de semmiesetre sem lehet szó Ottó főhercegnek, Károly király fiának jogosultságáról. Annak következtében, hogy Károly király már nem uralkodik az osztrák örökös tartományokban, a pragmatica sanctio, amely szerint a királynak mindenkori legidősebb fia, illetőleg legközelebbi férfirokona: következik utána a trónon, megszűnt, és ezzel Magyarország viszakapta azt a jogát, hogy a volt király halála, vagy a trónról való lemondása után maga válassza meg királyát.» (Jánossy Gábor: Nagyon helyes! Ki írta ezt?) Apponyi Albert tette ezt a nyilatkozatot 1919 novemberében. (Jánossy Gábor: Nagyon igaza van!) Én is azt mondom, hogy nagyon igaza van. (Jánossy Gábor: Ebben egyetértünk!) Egyetértünk, csak az a baj, hogy ön olyan kormányt támogat, amely azt a látszatot kelti, hogy ez nem igaz! (Propper Sándor: Csak gyakorlatban támogatja, elméletben nem! — Jánossy Gábor: Lelkiismeretem szerint támogatom.) A kormány elég rosszul teszi, hogy nem helyezkedik erre az álláspontra, hiszen Rothermere világosan körülhatárolta a feltételeket és megmondta • azt is, hogy ne ragaszkodjanak annyira a régi szokásokhoz, a régi berendezkedésekhez, mert a régi tardiciókhoz való ragaszkodás nem alkalmas módszer ahhoz, hogy elérjék Trianon revízióját. Hiszen Rothermere a Pesti Hírlapban nyilatkozott akkor, amikor Bethlen István válaszolt és azt mondotta, hogy «A revízió elő van készítve és ha a magyar államférfiak megfontoltan és nem a történelemből vett példákhoz, hanem a modern kor követelményeihez irányítják cselekedeteiket, nemsokára meglesz az alkalom arrja, hogy a nagy hatalmak támogatásával kivívhassák azt, ami békés úton elérhető.» Ha a karácsonyi üzenet után a kormány válasza, a legitimistáik föllépése ellenére Rothernierenek az az álláspontja, hogy békés úton a revíziót el lehet érni, akkor valóban ott tartanánk, hogy az egész társadalom organizmusának, mindenkinek erre az álláspontra kellene helyezkedni, hogy igenis rendezzük be Magyarországot demokratikusan és ha berendeztük, akkor elérjük Trianon revízióját és akkor kiépíthetünk egy modern, demokratikus államot, amely élni és virágozni fog. Megint • csak Naey Emilre kell hivatkoznom. Történelmi példákra hivatkozak Nagy Emil is, amikor azt mondja, hogy a 48-as időket sem vették figyelemíbe, hogy 48-ban is az volt a baj, hogy elkéstek mindennel. KossuthSzéchenyi nyug'atról hozott vágyai, kívánságai nem tudtak érvényesülni, mert azok is olyan jó magyaroknak mondták magukat, mint Krisz289. ülése 1929 május 7-én, kedden. tián képviselőtársam, Kossuth-tal és a többiekkel szemben. (Jánossy Gábor: Ugyan kérem, önként lemondott a nemesség a maga jogairól!) Csak hagyjuk ezt, majd erről beszélünk. (Jánossy Gábor: Miért hagynánk? Igaz!) Elnök: Csendet kérek. Farkas István: Azt mondotta Nagy Emil, az volt ott is a baj, hogy a magyarság későn jutott annak tudatára, hogy a modern világáramlatból ő sem vonhatja ki magát. Nagy Emil azt mondja: «Ami a Károlyi-forradalmat illeti, még ha számításba vesszük is az elvesztett világháborút, semmiképpen sem lehetett volma sikeres ez a vértelen forradalom, ha máijóval előzőleg el nem vesztette volna a parlament minden gyökerét a népben. Kunfi Zsigmondnak csak rá kellett fújnia erre a parlamentre és szétment, mint a buborék.» Tökéletesen így volt. De úgy áll' ez a parlament ma is a néppel szemben, mint 1914-ben vagy 1918-ban állott a néppel szemben, (Krisztián Imre közbeszól.) mert ellenkező esetben nem hozna népellenes törvényeket. (Krisztián Imre közbeszól.) Elnök : Csendet kérek ! (Propper Sándor (Krisztián Imre felé): Legközelebb titkos szavazás mellett fog ön megbukni ! — Krisztián Imre: Föltéve, hogy ön nem szíavaz rám!) Farkas István: T. Képviselőház! A földbirtok-kérdésről kell még néhány szót mondanom, mert hiszen erről is hallottunk nagyon^ érdekes beszédet az előttem szóló t. képviselőtársamtól és látjuk azt, hogy nálunk bizony a földbirtok kérdése megoldva egyáltalában nincs, mert a keresgélése annak a módnak, hogy hogyan értékesítsük termékeinket, hogy racionalizáljuk a mezőgazdasági termelést egyrészt, másrészt hogy hogyan tudjuk elhelyezni mezőgazdasági népességünket, ma olyan probléma, amelynél nagyobb probléma nincs, mert ebben az országban ma a népsűrűség sokkal nagyobb, mint a háború előtt volt, a népsűrűség nagyobb, ellenben a munkaalkalom kevesebb. Es itt azután a mezőgazdasági népesség éppúgy mint az ipari népesség a legnagyobb nyomorban, a legnagyobb kétségbeesésben van. T. Ház! Az a földbirtokreform, amelyet végrehajtottak, csak K%-kal növelte a kisbirtokosok számát. En ezt már részletesen kimutattam annakidején, s ezt nem cáfolták meg, amikor az OFB megszűnéséről szóló törvényt tárgyaltuk. A helyzet itt az, hogy a mezőgazdasági népességnek nincs keresete, holott pediga kisbirtokos elem intenzíven dolgozik, a család minden tagja el van foglalva és az u. n. mellékterményeknek, mint a tojásnak és hasonló exportcikkeknek nagy részét a kis parasztbirtokok, értem a 20 holdas meg az ezekhez hasonló birtokokat, szolgáltatják. Ezek a birtokok megvannak, de megvannak a kötött birtokok is, s ezek a birtoktestületek ránehezednek erre az országra. Itt megint utalnom kell arra, hogy egész másként áll a helyzet itt is, mint Kenéz Béla t. képviselőtársunk mondja. En Nagy Emilt állítom vele szembe, mert Nagy Emil állapítja meg megint, hogy bizonyos helyeken azért félnek a parasztok a revízió gondolatától, mert, hogy ha a magyar uralom jön, elveszik tőlük a nekik juttatott földet. (Egy hang a jobboldalon: Nem tudja, hogy Nagy Emil mit mond! — Györki Imre: A maguk minisztere volt! — Krisztián Imre: De csak volt!) Azt mondja Nagy Emil a Pesti Napló 1928 szeptember 30-i számában (olvassa): «Különös sen arra a körülményre is felhívták angol barátaim a figyelmemet, hogy éppen az ú. n. Rothermere-féle vonalban is nagyon sok he-