Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

Az országgyűlés képviselőházának 289. ülése 1929 május 7-én, kedden. 143 hosszú beszédében egyáltalában semminemű konkrétumot nem kaptunk. (Propper Sándor: Vasárnap délutáni rádió-előadás volt!) Még annyit sem hallottunk, amennyit az előttem felszólalt képviselő úr felszólalásából. Hogy a vasúti forgalmunk növekedett, hogy a foglalkoztatott munkások száma emelkedett, hogy a gépek és a félgyártmányok behozatala növekedett, erre építette fel a gazdasági miniszter úr egész gazdasági életünk fellendítését, ezek voltak alátámasztásai, ezek voltak a konkrétumok, amelyeket itt a délelőtt folyamán Bud gazdasági miniszter úrtól hallottunk. Ha már egyáltalában szükség van gazdasági miniszterre, akkor annak a gazdasági miniszternek legalább programmot kellene adnia. Ha a kormány fenntart egy ilyen különleges intézményt, akkor legalább úgy tartsa fenn, hogy annakértelme legyen, mert így nines értelme fenntartásának és kár azért a pénzért, amelyet kidobnak ennek az új minisztériumnak fenntartására. Egészen felesleges valami ez, mert ha tudott volna valamit produkálni, akkor volna értelme, de ezt a produktivitást nem látjuk. Ha a jelenlegi költségvetést nézzük, akkor megint csak azt látjuk, liogy ebben a költségvetésben nagy emelkedések, bevételi többletek vannak. Azt fogjuk látni, hogy a költségvetés megközelíti a másfél milliárdot, azt fogjuk látni, hogy a kiadási többlet, a bevételi többlet általában növekedik, azt fogjuk látni, hogy a költségvetés szerkezete semmit sem változott az előző évi költségvetések szerkezetéhez képest, hogy ez a költségvetés is arra az egyoldalú adózási rendszerre van felépítve, amelyre a föbbi költségvetések voltak felépítve. Azt látjuk, hogy ez a költségvetés megint csak a közvetett adók sokaságára van felépítve és enyhítés nem történik a közvetett adók csökkentése terén, ellenben történik az egyenes adók terén, s dacára az adókönnyítéseknek, mégis 51,005.940 pengő a pénzügyminisztérium bevételi többlete. A pénzügyminiszter úr expozéjában azt mondotta, hogy a földbirtokot és a házat aránytalanul nagy teher sújtja és ezért kellett a földadó kulcsát leszállítani. A pénzügyminiszter úr nem tért ki arra ilyen konkrét formában, hogy a fogyasztási adó sokaságát, vagy a munkások által fizetett adók mértékét úgy rendezze, hogy ezekre kisebb teher jusson. Az 1913. évet összehasonlítva az 1927. évvel, azt látjuk, hogy 1927-ben már 500 millióval több volt az adó, mint 1913-ban, ami átlag 58%-os emelkedést jelent. Ez az emelkedés így oszlik meg : az egyenesadóknál az emelkedés 30% — ezek közül a földadóé 17% — a fogyasztásiés a forgalmiadóknál az emelkedés 93%, az illetékeknél 54%, a vámok növekedése pedig 171%. (Petrovácz Gyula : Telefonszámok !) Nem telefonszámok, ezek nagyon pontos számok, tessék csak leülni s tessék csak pontosan kiszámítani. Ezt látjuk a kiadásoknál is. (Propper Sándor : Ügy látszik, az államtitkár úr nincs tájékozva! — Szabóky Alajos : Tájékozva vagyok teljesen !) A honvédelmi tárcánál a kiadások emelkedése 17,910.950 pengő s a belügyi tárca költségeinek emelkedése is nagy Ha a belügyi tárcát összehasonlítjuk a népjólétivei és ha leszámítjuk a népjóléti tárcának azokat a tételeit, amelyek a községek révén megtérülnek^ tehát a gyermekvédelmi és betegápolási költségeket* amelyeket a városok és a községek megtérítenek, akkor azt látjuk, hogy a belügyi tárca kiadásai 13%-kal emelkednek, míg a népjóléti tárcáé csak 4*5%-kaL A rendőrségre, a csendőrségre és az adminisztrációra fordított költségek tehát sokkal nagyobb mértékben emelkednek, mint a népjóléti tárca költségei. Említettem már, hogy a Kenéz Béla előttem szólott képviselőtársam által felemlített trianoni dolgokra én is rá akarok térni. Rá kell térnem pedig tüzetesen, világosan, mert hiszen nyilvánvaló, hogy ez a kérdés benne van a magyar közvéleményben és azok, akik komolyan akarják békés úton a trianoni sérelmeket orvosolni, úgy látják, hogy azt az akciót, amely megindult, hogy békés úton érjük el a trianoni szerződés revízióját, bizonyos oldalról és a kormány oldaláról is úgy kezelik, hogy ellaposodjék, hogy olyan egyoldalú célokat szolgáljon, amelyek a kormánynak kedveznek vagy egyébként a háborús lehetőségeket tartsák fenn a maguk számára. Ez az a szempont, amely bennünket ennél a kérdésnél vezet. A kormánynak helytelen, rossz az a politikája, amelyet eddig folytatott, hogy a közszabadságokat nem állította helyre. Hiába beszélt Bethlen István Debrecenben egy évvel ezelőtt arról, hogy vissza kell állítani a közszabadságokat legalább a háború előtti mértékben, a közszabadságokat nem állították vissza s a jogok kiterjesztése terén nem haladtunk előre, sőt visszafelé mentünk, mert hiszen az a közigazgatási reform, amelyet a törvényhozás már megszavazott, még azokat a csonka, régi, egyoldalú, osztály jellegű önkormányzati közületeket is tönkreteszi, amelyek megvoltak. Tehát nem előre, hanem hátra haladtunk. T. Képviselőház ! A szociáldemokratapárt álláspontja a revizió kérdésében világos. (Krisztián Imre : Nem magyaros.) Majd megmondom, hogy magyarosabb, mint az önöké (Propper Sándor : Krisztiáné magyaros !) sokkal magyarosabb, becsületesebb és őszintébb. (Propper Sándor : Csak a csizmája magyaros ! Krisztinián Imre : Csukott ajakkal is különb vagyok, mint ön lármázva !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Farkas István: A szociáldemokrata párt korábban foglalkozott ezzel a kérdéssel, mint akármelyik párt. Régi pártprogrammja, hogy népek és nemzetek közötti viszályokat csak népszavazással lehet és szabad eldönteni. Amikor a túloldalról a munkapárt száját sem merte ezért kinyitni, a háború alatt, a szociáldemokrata párt már akkor nemzetközi összeköttetéseit használta fel arra, hogy ebben az értelemben hasson; tiltakozott az erőszak békéje ellen, amikor önök meg se mozdultak és követelte, hogy a nemzetek közötti viszályt népszavazással döntsék ei. Ez volt a mi álláspontunk a háború előtt, ez ma is az álláspontunk és ennek szellemében foglaltunk állást ebben a kérdésben sokkal előbb, mint ahogy Krisztián képviselő úr a politikai porondon szerepelni kezdett. (Krisztián Imre; Amit Marx diktált önöknek, azt propagálják! Az pedig nem magyaros! Nem fogunik önöktől tanulni! — Propper Sándor: Hiába morog kegyed!) Én már itt a múlt esztendőben tartott költségvetési beszédemben rámutattam és idéztem a szociáldemokrata párt 1928. január 6-án tartott pártgyűlésének határozatát, amely ebben a kérdésben nyíltan, világosan megjelölte a maga álláspontját. Felhozom és felemlítem ezt most újra. Hogy egyes uraknak nem tetszenek a demokratikus követelések, ez még nem azt jelenti, hogy ezefc nem jók az országnak. Nem azt jelenti, hogy ezen az úton nem lehet eredményeket elérni. Mert nincs más út a trianoni bajok orvoslására, mint az, hogy Magyarországot demokratizálni ^ kell. Magyarországot át kell szervezni (Krisztián Imre: Vissza a tökkáposztával! — Derültség.) a nyugati állami struktúrák mintájára és ezen az úton keresztül el fogjuk érni Trianon revi20*