Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-289
126 Az országgyűlés képviselőházának gyen a kontaktus a mezőgazdasággal, s éppen ezért szükséges, hogy az iparnak egyenletesebb elosztása következzék be, tehát feltétlenül egy decentralizációnak kell bekövetkeznie. Mindent összevéve, akár a tarifapolitikát, akár a vámpolitikát, vagy a közszállítások erélyes végrehajtását, vagy a helyes iparfejlesztési politikát tekintem, megállapíthatom, hogy meg van adva a mód arra, hogy a termeléssel passzivitásunk egy nagy részét eltüntessük. (Propper Sándor: Valami konkrétumot! — Malasits Géza: Jól nézünk ki.) T. Ház! A kormány a kisipar helyzetével is foglalkozik. A kisiparnak vannak olyan ágai, amelyek nemcsak a belső termelés, de még a külkereskedelmi mérleg szempontjából is nagy súllyal bírnak. Itt van az asztalosipar, a cipészipar, a nyergesipar, és a vas- és fémipar egyes ágai, továbbá az ötvösipar, amelyek ha talán ma nem is tudnak úgy működni, és olyan tevékenységet kifejteni, mint ami kívánatos volna. Ez annak tulajdonítható, hogy a kisipar erői csekélyek, s a kormány éppen ezért meg akarja ezeket exportintézetek útján szervezni és hitellel kíván a hónuk alá nyúlni. (Fábián Béla: Csak ne vegye el a saját pénzüket! — Kun Béla: Töröljék el a forgalmi adót!) Elnök: Fábián Béla képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Malasits Géza közbeszól.) Malasits r képviselő urat is figyelmeztetem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Bud János közgazdasági miniszter: T. Ház! Azt hiszem, hogy ezzel a különböző termelési ágakat letárgyaltam, és megjelöltem azokat a nagy gazdasági szempontokat, amelyek a kormány szeme előtt lebegnek, és konkretizálva is megjelöltem, hogy a kormány hogy akar és hogy fog segíteni. Itt van még a kereskedelem problémája. Ami a kereskedelmet illeti, itt a helyzet az, hogy mindazok az intézkedések, amelyek a termelés előmozdítását szolgálják, önmagukban már a kereskedelem javára is szolgálnak. En voltam az első, aki a kereskedelem túldimenzionálásáról beszéltem. Ha ez is a helyzet, nem ebből a tételből kell kiindulni, hanem abból, hogy minél több foglalkozást adjunk a többtermelés révén ennek az ágnak. Hisz a kereskedelemre két nagy hivatás vár, — nem a belkereskedelem — az egyik az, hogy teljes erővel álljon az export szolgálatába és ebben az irányban nincsenek is kételyeim, a másik pedig az, hogy áruinkat a legmesszebbre elvive, egyúttal úgy kapcsolódjék bele a transzitó-forgalomba is, ahogy azt az ország érdeke megkívánja. A kormány ebből a szempontból mindazokat az intézkedéseket megteszi, amelyek szükségesek a kérdés megoldására. Itt említem meg, hogy van esy fájdalmas pont, amelyet elismerek, hogy tudniillik nincs megfelelő összhang például a folyamhajózási és a vasútitarifa között. A kormány itt is arra törekszik, hogy a kiegyenlítést megtalálja, s ezáltal könynyebb és gyorsabb legyen kivitelünk a világpiac felé. Be akarjuk kapcsolni ebbe a csepeli kikötőt is. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Itt a fővárostól is nagyobb tevékenységet várok, mert hisz csak azok a kérdések, amelyek az export szempontjából Összeműködést fognak kiváltani. Idekapcsolódnak azok a kérdések, amelyek a vasútpolitikán kívül hajózási politikát is érintik. Itt elsősorban minden erővel fel kell használnunk a Dunának adott helyzetét, amely ránknézve a legkedvezőbb s amely Keletet és Nyugatot rajtunk keresztül fogja összekötni. 289. ülése 1929 május 7-én, kedden. Eajtunk múlik, hogy ezt kellő erővel érvényesíteni tudjuk-e. De ezen kívül a tengeri hajózás kérdése elől sem zárkózhatunk el, ezt a kérdést is megfelelően meg kell oldanunk. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi lesz a komppal?) Továbbmenve kijelentem, hogy a hatósági üzemek teljes megszűntetésére törekszik a kormány. (Helyeslés jobbfelől.) Ebben a tekintetben már is megvan az eredmény, mert nagyon sokat megszűntettünk, de még mindig vannak üzemek, — elismerjük — amelyeknek mint a háborús élet maradványainak nincs meg az a jogosultságuk, hogy fennmaradjanak. A kormány tehát a legteljesebb erővel ezek megszűntetésére törekszik. Ide kapcsolódnak a hitelkérdések. Ami a hitelek kérdését illeti, ez annyira a pénzügyminiszter úr ügykörébe tartozik, hogy nem is szeretnék a kérdés taglalásába belemenni. A pénzügyminiszter úr megadta a maga programmját és én azt mondom, hogy a pénzügyminiszter úr személye a legnagyobb garancia arra, hogy ez a Programm meg is fog valósulni. (Ügy van! Ügy van a jobboldalon.) Természetszerűleg számolni kell azokkal a nehézségekkel, amelyek a világpiacon jelentkeznek, de mégis úgy látjuk, hogy bármilyen nehézségek ellenére hozzá tudunk jutni ezekhez a tőkékhez. Ott látjuk a mezőgazdaság hiitelproblémáit is, amelyeket meg kell oldanunk, hiszen a mezőgazdasági hitel nehézsége azok közé a kérdések kiözó tartozik, amelyek a termelést nem engedük kibontakozni olyan irányban, mint ahogy ez szükséges volna. Az ipar terén ebben a tekintetben szintéin történtek intézkedések. Az erre a célra szolgáló intézet jól bevált és hatalmas erő lesz az ipar fejlődése tekintetében. Most tovább megyünk és bekapcsoljuk azt a magánipiart is, amelynek megvan a tőkeereje, de eddig nem tudott megfelelő hitelforráshoz hozzájutni. Most már megtörténtek az intézkedések, hogy egyéni cégek illetékmentesen alakuljanak részvénytársasággá és ezzel a helyzet javíttassák. Általában ki akarjuk mélyíteni az exporthitelre való támogatást és tovább is segítsé !gére akarunk sietni a gazdasági életnek, elsősorban a kereskedelemnek. A hitelbiztosítás, szintén nemcsak tárgyalás alatt, baneni megoldás előtt áll, a kisemberek hitele, ami szintén nagyon fontos állandó gondoskodásunk tárgya. Ezek a problémák nem ma jelentkeztek, ezek megvoltak és megvannak, ás ha talán nem tudjuk olyan gyorsan megoldani a kérdéseket, ez nem rajtunk múlik, hanem arra vezethető vissza, hogy sok tekintetben függvényei vagyunk a világ pénzpiacának. Azt hiszem, már túlmessze menteni a kérdések taglalásában. {Propper Sándor: A munkáskérdásről nem tetszett beszélni!) Hangsúlyozom, hogy ezek azok a vezetőszempontok, amelyek a kormányt irányítják. Aki objektíven, tárgyilagosan fogja ezt a programmot megítélni, láthatja, hogy nem Ígéretekről van szó, hanem tényekről. Én nagyon nehéz helyzetben vagyok a túloldallal szemben, mert ha tudnám azt, hogy önök jobb programmot tudnak adni, hajlandó volnék ... (Nagy f zaj a szélsőbaloldalon. Malasits Géza: Tessék megcsinálni az általános választóijogot!) Elnök: Malasits képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj a Ház minden oldalán.) Csendet kérek minden oldalon. Bud János (közgazdasági miniszter: Én egy