Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-288

iÖÖ Az országgyűlés képviselőházának hát 35 millió belga frankra tehetők, míg a belga adósokkal szemben fennáll körülbelül két-hárommillió belga frank értékű pénzkövetelés és ezenkívül a Belgiumban már likvidált magyar javakból körülbelül tizenöt millió belga frank értékű összeg. Ez az egyezmény a 'békeszerződés kegyetlen szabályaival szemben bizonyos mértékű engedményeket illetőleg kedvezményeket biztosít a magyar állampolgároknak, már abban a tekintetben is, hogy a magánegyezkedésre hat hónapi, tehát eléggé hosszú határidőt biztosít, egyébként pedig a hátralékos összegek kiegyenlítésére hosszú, tizenöt, illetőleg húsz évi töríesztéses határidőt biztosít. Az eddig nem likvidált magyar magánvagyonokról az egyezmény úgy intézkedik, hogy azokat a belga kormány azonnal rendelkezésére bocsátja az illető magyar tulajdonosoknak. Ez is eléggé kedvező intézkedés a trianoni szerződés határozmányaival szemben. Az eddig megkötött brit és francia clearingeljárás és ezen belga egyezmény összehasonlításából azt látjuk, hogy ezek egymástól, csak abban különböznek, hogy míg a brit-magyar clearing-eljárásban követeléseink levonása után évente 500.000 angol fontot tartozunk fizetni, a francia-magyar eljárásnál pedig követeléseink levonása után tartozásainkat 34 év alatt törlesztendő állami kötvényekkel fizetjük, aididig a belga-magyar eljárásban tartozásainkat 1933. évtől kezdődőleg 15 év alatt törlesztendő kötvényekkel egyenlítjük ki, követeléseinket pedig 1936-tól kezdve húsz év alatt törlesztendő részletekben fogjuk megkapni. Ezekben voltam bátor a belga egyezményt ismertetni. Tisztelettel kérem, méltóztassék azt úgy általánosságban, mint részleteiben változatlanul elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát és tanásckozást btefejezettnek nyilvánítom. Következik t a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént ismertetett törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház elfogadja. Következik tehát a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Griger Miklós jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—3. §-ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Következik a lengyel köztársasággal kötött kereskedelmi egyezmény kiegészítéseképpen aláírt pótjegyzőkönyv becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 710, 758) tárgyalása. Görgey István előadó urat illeti a szó. Görgey István előadó: T. Ház! Az új magyar autonóm vámtarifának 1925. évi január 1-én történt életbelépte után az első állam, amellyel kereskedelempolitikai viszonyainkat szerződésileg szabályozni igyekeztünk. Lengyelország volt. A két nemzet között fennálló évszázados barátság és szimpátia tette lehetővé, hogy már 1925. március 26-án itt, Budapesten megkötöttük az első kereskedelmi szerződést, amelyhez úgy magyar, mint lengyel részről a gazdasági körök sok reményt fűztek. Ez a szerződés, amelyet a törvényhozás elfogadott és az 1925. évi XXVII. tc.-be iktatott be, 1925. évi szeptember hó 14-én életbe is lépett. A Lengyelország288. ülése 1929 május B-án, péntekért. ban beállott viszonyok következtében azonban a magyar gazdasági érdekek szempontjából ez a szerződés nem váltotta be azokat a reményeket, amelyeket annakidején ehhez a szerződéshez fűztünk. Ennek oka — amint már említettem — , a lengyelországi gazdasági viszonyok alakulásában keresendő. Lengyelországban az állami pénzügyek szanálása körülbelül ugyanabban az időben ment végre, mint itt nálunk Magyarországon. Amint igen jól méltóztatik tudni, a háború után a lengyel márka elértéktelenedése majdnem olyan nagy méreteket öltött, mint a német birodalmi márka elértéktelenedése és a lengyel állam első feladata volt az, hogy^ állandó pénzegységet állapítson meg az ország részére. 1924. január 20-án jelent meg a lengyel köztársaság elnökének az a rendelete, amely a lengyel márka helyett az aranyértékű lengyel zloty pénzegységet állapította meg és 1924. évi április 28-án kezdte meg működését a Lengyel Bank teljes arany fedezetű pénzegységgel. Közben azonban a lengyel gazdasági viszonyok úgy alakultak, hogy a lengyel zloty állandó értékét nem tudta fenntartani. Már az 1925. év elején, tehát még mielőtt a magyar—lengyel szerződés életbelépett volna, megingott a lengyel zloty értéke és több ingadozás után elég jelentékenyen esett. Kétségtelen, hogy hozzájárult ehhez a valutaingadozáshoz az a feszült gazdaságpolitikai viszony, amelybe Lengyelország Németországgal szemben került, amely vámháborúra vezetett és amely gazdasági helyzet a lengyel kormányt arra indította, hogy Németországgal szemben igen szigorú vámrendszabályokat, behozatali tilalmakat léptessen életbe. Ezenfelül pedig a lengyel zloty védelme érdekében életbeléptették azokat az általános szokásos intézkedéseket, — devizakorlátozásokat, hitelkorlátozásokat, behozatali tilalmakat és végül a vámok sorozatos felemelését — amelyekkel a lengyel kormány az ő pénzét megvédeni igyekezett. így már 1925. évi május 19-én kénytelen volt a lengyel állam az egész vonalon nagymérvű vámemeléseket életbeléptetni, amely vámemelések nagyrészt illuzóriusá tették azokat a vámkedvezményeket, amelyeket Lengyelország egyes magyarországi cikkekre biztosított szerződésileg. Igv például — hogy csak egy cikket említsek meg — a paprikánál a mi szerződésünkben 40%-os vámkedvezményt kaptunk annakidején, s a paprika vámját, amelynek kivitele 90 arany zloty volt 100 kilogrammonként, az 1925. év május 19-én életbeléptetett vámemeléskor ennek kétszeresére, vagyis 180 zlotyra emelte fel a lengyel kormány, úgyhogy a szerződés életbelépte után a 40%-os vámkedvezmény mellett 90 zloty helyett 180 zloty lett tulajdonképpen a magyar szerződéses vám. A többi cikknél ugyanez a helyzet állott fenn. Ezenfelül igen súlyosan érintett minket az; a körülmény, hogy a lisztvámokat életbeléntette Lengyelország, mert azelőtt, még a szerződéses tárgyalások alkalmával s a szerződés megkötésekor is a liszt vámmentesen volt Lengyelországba bevihető és a mi Lengyelország felé irányuló kivitelünknek igen jelentős tétele volt a liszt. így például 1924-ben összkivitelünknek közel 50%-át, az 1925. évben pedig közel 70%-át tette lisztkivitelünk Lengyelország felé. Amint a lengyel kormány a határozottan horribilis magasnak mondható 9 zlotys lisztvámot életbeléptette, természetesen lisztkivitelünk egyik-napról a másikra teljesen megszűnt Lengyelország felé. Amint említettem tehát, a sorozatos vámemelések, valamint a kiviteli tilalmaknak egyre