Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-288

Az országgyűlés képviselőházának 2 ban, különböző hitelügyi tranzakciókkal lehe­tővé tegye, hogy a tisztviselők a lakbérük le­kötése ellenében, — és ha azt talán pótolják valami kis megtakarított tőkével is — otthonhoz juthassanak, legyen az illető akár állami tiszt­viselő, akár magántiszviselő, akár magános ember, akinek valami fix jövedelme van. T. Képviselőház! Én a legmesszebbmenőleg helyeslem azt a törekvést, hogy valaki magá­nak oil hon L szerezhessen s mindent el fogok követni arra, hogy ezeknek a kategóriáknak hosszú életen át eltöltött munkájukból legalább az a jó érzésük legyen, hogy mire szolgálatai­kat kitöltötték nyugalomba vonulnak, meg­felelő jó otthonban legyen örömük és család­juknak legalább ezt az, exisztenciális biztosíté­kot nyújthassák. (Helyeslés.) Ilyen lakásokul természetesen nem a város központjában, ha­nem a város határában vagy kívül, lehetőleg egészséges és kertészkedésre is alkalmas terré­numokat kell kiválasztani. (Helyeslés jobb­felöl.) Én csak azt sajnálom, hogy a mostani ne­héz pénzügyi, illetőleg pénzpiaci viszonyok között nem áll módomban, hogy ezeket a szép terveket és szép gondolatokat olyan gyorsan és olyan mértékben tudjam megvalósítani, ille­tőleg megvalósításukra törvényes intézkedése­ket proponálni, mint amilyen kedvező helyzet­ben voltunk boldogabb időkben. Felméltóztattak vetni, — különösen Petro­vácz igen t. kéipviselő úr — hogy a magyar szén bizonyos kedvezményes helyzetbe jutását cé­lozza ez a törvényjavaslat, amidőn kiköti azt, hogy a magyar szénnel való fűtést is lehetővé tegyék. Hangsúlyozom azt, hogy a magyar szén fűtésére «is» alkalmasak legyenek.^ tehát itt nem kívánunk kényszerhelyzetet. Én csak azt céloztam ezzel, hogy az első lépést tegyük meg a kínálkozó alkalommal arra, hogy a hazai ter­mékeknek megfelelő területen való elkalma­zására adjunk lehetőséget. (Helyeslés jobb­felől.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Én egyformán gondoltam a legmesszebb­menő távfűtésre, a központi fűtőberendezkedé­sekre, de gondoltam főleg azokra az ideákra amelyeket több szempontból, de különösen a házimosással kapcsolatban fel méltóztattak hozni, hogy a lakásfűtéseket központilag csi­náljuk meg, ahol megfelelő melegvíz legyen, esetleg- a konyhával összeköttetésben, ami lehe­tővé teszi kevésbbé jóminőségű szén használa­tát is a nélkül, hogy a lakás levegőjét rontaná az, ahogy gázdúsabb szenet használnak. De nem is a gázdúsabb magyar szenek használa­tára gondolok itt, amelyek talán egészségügyi szempontból nem alkalmasak a fűtésre, hanem éppen azt szeretném, ha a szénbányák ennek a szén brikketirozásával. a szén nemesítésével megfelelő fűtésre inkább alkalmas magyar sze­neket állítanának elő (Helyslés jobbfeloí.) olyan áron. amely nemcsak a hazafiság szem­pontjából, hanem gazdaságilag is megfelelő. (Helyeslés es taps jobbfelől.) Mert, boesánatot kérek, én vállalkozom a magyar termékek propagálására, de akkor el­várom azt is, hogy ugyanaz a hazafiság és ugyanazok a szempontok fogják vezetni magát a termelést, hogy a termelők is gondoskodnak arról, hogy nemcsak hazafiságból, hanem gaz­dasági szempontból is érvényesítik ezeket a szempontokat. En ezt nem vádképpen mondom, mert amennyire ismerem a magyar iparosokat, meg­8. ülése 1929 május 3-án, pénteken. 95 felelő tárgyalások után remélem, hogy ezek a szempontok teljes mértékben biztosíthatók lesznek. Nem volt tehát célom akadályokat gördí­teni az é^tíkezések elé ezzel a fűtési paragrafus­sal, hanem tisztán lehetőséget akartam adni arra, hogy a magyar szén elhelyezést nyerjen. Bródy Ernő t. barátom felemlítette azt, hogy a kormány bizonyos nagyobb városrendezési terveket is jobban propagáljon. Hiszen ezekkel a paragrafusokkal azt céloztuk, hogy Budapes: ten bizonyos városrendezési tervek, amelyek megértek a megvalósításra, könnyebben meg­valósíthatók legyenek. En elegendőnek tartom ezt a kedvezményt, amely harmic évi adómen­tességről szóL annak ellenére, hogy — amint azt Petrovácz t. képviselő úr kifejtette — nem kongruál azokkal a terminusokkal, amelyekre a kölcsönt felveszik, De hiszen én remélem, hogy az a kölcsön, amelyet ma a tulajdonosok felvesznek relatíve magas kamatozás mellett, nem fog 35 esztendeig fennmaradni, hanem csak változnak ilyen hosszú idő alatt a viszonyok és ezek a kölcsönök konvertálhatók lesznek, vagyis időközben egészen más gazdasági számí­táson fog nyugodni annak a háznak rentabili­tása. (Petrovácz Gyula: Reméljük!) Ez több, mint remény: egészen biztosra vehetjük, hogy a helyzet változni fog — ez az európai gazda­sági helyzettel is összefügg — és rövidesen el fog következni a lehetőség arra, hogy ezek a drága kölcsönök konvertálhatók legyenek. Az építkezők tehát erre nyugodtan és biztosan szá­míthatnak, amikor kalkulációikat megteszik és nem szükséges nekik 30 év múlva bekövetkező gazdasági körülményeket is kombinációba venni. Hogy visszatérjek a városrendezési kér­désre, én ugyan az időpontot, amelyben ma va­gyunk, éppen a magas kamatláb miatt nem tar­tom nagyon alkalmasnak arra, hogy igen mesz­szemenő városrendezési terveket ma hajtsunk végre, de híve vagyok annak és egyetértek ab­ban, hogy viszont ott, ahol rendezendő város­részekben ma új építkezéseket csinálunk, ezek az építkezések előre megállapított terv szerint történjenek, vagyis mi ne nagy kisajátítások­kal és nagy költségekkel akarjunk sugárutakat építeni, hanem szabjuk meg a rendezési vonala^ kat és a rendelkezési vonalakat szukcesszívc építsük ki, amikor azoknak kiépítése nemcsak városrendezési szempontból, hanem gazdasági szempontból is kívánatos. De hogy stagnáljon ez a kérdés, ne csinál­junk semmit, hanem engedjünk épületeket emelni ott, ahol azután azok az épületek eset­leg hosszú ideig akadályai lesznek a városren­dezésnek, vagy ha majd szükségesnek látszik az a városrendezés, akkor nagy árakat^ fizes­sünk kisajátításképpen azért, hogy jó épülete­ket lebontsunk, ezt nem helyeselném. Vagyis tervszerű eljárásra van szükség, még pedig mai gazdasági helyzetünknek megfelelő, foko­zatos megoldásával. Nagyon örülök annak, hogy mind a székesfővárosnak illetékes körei, mind pedig a Közmunkák Tanácsa, valamint a kormány is, azt hiszem, ezekben a szempontok­ban teljesen egyetértenek. Remélem, hogy an­nak ellenére, hogy most egy ilyen szűkösebb korban élünk, mégis tehetünk annyit, amennyit racionábilisan tenni lehet az ezekre a város­rendezési célokra irányuló munkák megkez­dése, illetve részbeni megvalósítása terén is. (Élénk helyeslés jobbfelől.) En itt a súlyt arra helyezem, hogy még fokozottabb mértékben ke­rüljünk minden felesleges dolgot és csak a fő cél elérésére okvetlenül szükséges takarékos 14'

Next

/
Thumbnails
Contents