Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-288
Az országgyűlés képviselőházának 288. ülése 1929 május 3-án, pénteken. 93 Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: TL Képviselőház! A 6. ^-nál kénytelen vagyok felszólalni, mert ez azt mondja: «Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az olyan törvényhatósági joe-gal felruházott és rendezett tanácsú városokban, ahol nagyobb terjedelmű és kiváló fontosággal bíró városrendezések azt szükségessé teszik, az illető város pontosan meghatározandó területére, továbbá a járási székhelvek, gyógyhelyek és üdülőhelyek részére 20—25, kivételes esetekben pedig 30 évig terjedő rendkívüli ideiglenes házadómentességet engedélyezhessen.» Bocsánatot kérek, ismerve a helyzetet, az építkezés minden nehézségét, sajnálom, hogy csak az ilyen kitüntetett területekre kapja meg az illető építkező a házadómentességre vonatkozó kedvezményt. Méltóztatik tudni, t. pénzügyminiszter úr, hog-y a háború hosszú évei alatt, me n ' a forradalmak alatt senki nem építkezhetett, és hogy ma már teljesen lerongolódott sok rendes birtokkal rendelkező gazdának és több kisebb exisztenciának a lakóháza. Szerintem tehát az államnak kötelessége, hogy kedvezményeket adjon az énítkezőknek ezen a téren és az építkezés nehézségeit valamiképpen mee-könnyítse. Nagyon szeretném, ha a t. pénzügyminiszter úr elhárítaná az akadályokat az útból, bár tudom, hogy az államháztartás egyensúlya szempontjából minden fillérre szüksége van a pénzügyi kormányzatnak, és ezen a téren határozottan támogatnunk kell a kormányzatot, de mégis felhívom a pénzügyminiszter úr figyelmét arra, intézkedjék a kormány a Jégsürgősebben, hogy a kartellek, amelyek az építkezés útjában állanak, s amelyek elsősorban megnehezítik az építkezést, megrendszabályoztassanak. A kartelleknél van a tégla és minden, ami az építkezésnél kell. Mindenütt csak a kartell uralja a helyzetet és megnehezíti az építkezést az egész ország területén minden vonalon. Ha tehát azt akarja a kormány, hogy meg tudjuk adni az államháztartás számára mindazt, mire az állam határozottan reá van utalva, akkor a legerősebb kézzel méltóztassék belenyúlni a kartell-kérdesbe, hogy az építkezések előbbre mehessenek, mert az építkezés ezektől nem mehet a rendes dűlőbe, és hiába adja meg a kormány a házadómentességet, mert magyarul mondva, ez nem hoz semmi jövedelmet, mivel nem tud éDÍtkezni senki a mai nehéz világban. Pedig az építkezéseket folytatni kell. mert ha más ntem, hát az idő szorítjaki a lakásokból az embereket. Az államnak tehát el kell hárítania az akadályokat az útból és segítenie kell az építkezőknek, mert máskülönben az építkezés bizony nagyon lassan halad. Malasits Géza t. képviselőtársam felemlített ePT borzasztó jövedelmi forrást, hogy tudniillik mi mindent kaphatnak majd az építkezők a Társadalombiztosítói. Nagyon sajnálom, hogy a mélyen t. népjóléti miniszter úr, aki ennek az intézetnek a bölcsőjét ringatta, nincs jelen, hogy felvilágosítaná az országot arról a tévhitről, amelyet Malasits Géza t. képviselőtársunk erről az intézetről táplál. Éppen a tegnapi napon volt szerencsém megjelenni a Társadalombiztosító Intézetnél, mert à vidéken is elterjedt az a balga hír, ho^v ott annyi nénz p^űlt össze, hogy boldog-boldogtalan kaphat óriási pénzösszegeket az építkezéshez. Ez a tévhit eljutott Karcagra is, az én városomba. Karcagon 700 iparoscsalád van, sez a 700 család tisztességes jövedelmet hoz a Társadalombiztosítónak. A karcagi ipartestület vezetőségével voltam ott, ahol bizony meg kellett KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XX. győződnünk arról, hogy ez a beállítás, amely a hírlapokban is megjelent, sajnos nem áll. így tehát nincs meg ez a forrás, amely szerint közhírré tétetik, hogy itt ilyen tőkével rendelkeznek, hogy tudniillik majd olcsó kamatláb mellett legalább az iparosság, amely a Társadalombiztosítónak azt a tömegtőkét hozza, visszakap majd valamit. Bocsánatot kérek, megnyugtatásul, mivel énmár utána jártam a dolognak, megmondhatom az uraknak, hogy ebből abszolúte semmi sincsen. Ezt csak azért mondom az uraknak vissza, hogy itt az ország színe előtt jegyezzük meg azt, hogy amíg a népjóléti miniszter úr ezt a rettenetesen jó hírt vissza nem veri, ne ringassuk abban a hitben Magyarország társadalmát, se iparosságát, se senkit, mintha a ' Társadalombiztosítónál tömegestül volna a pénz, mert nincs, hiszen azt se bírja fedezni, amire nekik ott szükségük van. Az emberek ma a Társadalombiztosítóval szemben fizetési kötelezettségeiket nem teljesítik, hacsak a minisztérium vagy pedig a Társadalombiztosító igazgatósága végrehajtót nem küld az illetők nyakára, úgyhogy milliós összegek szerepelnek a hátralevő tartozásokban. Ott van a hiba, hogy bár a fizetések meg vannak állapítva, hogy minden iparosnak ennyit és ennyit kell fizetnie, nem tudnak fizetni, így tehát a Társadalombiztosítónál sincs meg az a toké, amelyre az urak pályáznak. Errevonatkozólag azt kívánom csak megjegyezni, hogy jó volna, ha a pénzügyminiszter úr valahonnan olyan forrásból gondoskodnék az építkezések megindítása tekintetében, hogy legalább ne 10 és 12, sőt a vidéki bankoknál ne 14—16%-os kamat mellett volna az a kölcsön kapható. Ezt a kölcsönt nem a házra kell bazírozni, mert arra a vidéki takarékoknál nem adnak egy fillért se, azt csak ingatlanbirtokra lehet felvenni. Földbirtokra építkezés céljából, vagy akármilyen más célból lehet fölvenni kölcsönt a takarékoktól a megállapított kvóta szerint, de olyan kamatláb mellett, hogy azt építkezésre felhasználni igazán veszélyes és káros. Ma, amikor úgyszólván mint bérlő, fizetünk adót a lakásért, lehetetlen, hogy 14—16%-os kamat mellettés a kartellek túlságos lelkismeretlen kapzsiságával küzdve, házat építsen valaki, még olyant is, amelyre neki szüksége van, nemhogy bérházakat, jövedelmező házakat építhetne valaki ebből a kölcsönből. Lehet, hogy Budapest e tekintetben jobb helyzetben van. (Bródy Ernő: Nincs!) Bocsánatot kérek, én nem állítom ezt, mert nem ismerem a helyzetet, de mégis a lakóknak százezrei vannak itt, és mégis vannak jó jövedelmű lakók, akik meg tudják a bért fizetni, de a vidéken ebből egyetlen percent sincs. A házbér osztály megállapításánál tisztviselői részről mi már idefolyamodtunk a miniszter úrhoz. Az én városom, amely nagy intelligenciával rendelkezik, olyan községgel van egy lakbérosztályba sorolva, mint pl. Tiszafüred, vagy Bucsatelep, amely utóibbi 30 évvel ezelőtt tette le fundamentumát, s e mellett a pénzügyi kormányzat se a városi, se az állami tisztviselőknek nem ad olyan lakbért azon a vidéken, hogy fedezhessék a béreket, tehát már ebiből a szempontból is teljesen lehetetlen, hogy egyetlenegy házat is építsenek ott azzal a szándékkal, hogy az majd jövedelmező lesz. Csak azt vagyok bátor kérni a pénzügyminiszter úrtól, Ihogy az építkezés terén az akadályokat hárítsa eí, a kartellt, amennyire lehet, szüntesse meg, hogy az építkezési anyag terén ne károsítsa meg az országot, másrészt pedig 14
