Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

66 'Äz országgyűlés képviselőházának tését feltétlenül szükségesnek tartom. (Helyeslés jobb felől. — Rassay Károly : Most jön az új hivatal !) T. képviselőtársam interpellációjában (Rothenstein Mór : Van már egy új igazgató ! — Malasits Géza : Üj hivatal van keletkezőben ! Üj Korall-sziget ! — Rothenstein Mór : Az a kérdés, hogy autóval vagy a nélkül 1 — Zaj.) rámutatott arra, hogy az ellenőrzés szükséges. (Zaj. — Elnök csenget.) Én azt hiszem, hogy az ellenőrzés előfeltétele az adatgyüjés, (Zaj a szélsőbaloldalon.) Sőt amennyiben a kartellekre vonatkozólag törvényt akarunk hozni, még az is megfontolás tárgya kell hogy legyen, hogy vájjon ne rendeljük-e el a kartellek kötelező bejelentését (Sándor Pál : Természetes !), mert hiszen másképp statisztikai adatgyűjtéssel semmi eredményre nem jutunk. (Ügy van! Ügy van! — G aal Gaston: Ez az alfája a kartelitörvénynek !) T. Képviselőház ! Sándor Pál t. képviselőtársam azt a kérdést is intézi hozzám, hogy hajlandó-e a kormány megfelelő vám-, pénzügyi és gazdasági politikát folytatni abból a célból, hogy a kartelleknek visszaélései lehetetlenné tétessenek? Már rámutattam felszólalásom rendjén arra, hogy a vámpolitika és a kartellek bizonyos összefüggésben állanak és hogy a kartellek teszik lehetővé a vámvédelem kihasználását. Felfogásom szerint tehát ha hiba van a rendszerben, ha hiba van abban a tekintetben, hogy bizonyos kartellekben az árakat olyan magasra tudják emelni, ahogyan azt a vámvédelem megengedi és ezáltal kárt okoznak más közgazdapági érdekeknek, a mezőgazdaságnak és a fogyasztóknak, úgy ebben az esetben nem a kartell, hanem a vám védelmi rendszer a hibás. (Rassay Károly: Nagyon helyes Î Ez helyes! — Jánossy Gábor: Ügy van!) Már debreceni beszédemben rámutattam arra (Pakots József: Már sokmindenre rámutatott!), hogy bizonyos időpontban szükségessé fog válni vám védelmi rendszerünk olyan revíziója, amely egyfelől a mezőgazdaság, másfelől a fogyasztók érdekét is nagyobb figyelembe veszi (Helyeslés.) abban a tekintetben, hogy ne legyen olyan vámvédelem, amely valódi ipari érdekeket nem szolgál, amely tulajdonképpen csak fináncvám jellegével bír, és ne legyen olyan vámvédelem, amely túlzott védelmet nyújt (Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) bizonyos ipari vállalkozásnak, különösen ott, ahol ez a vállalkozás az ország fogyasztása szempontjából elenyésző csekély jelentőséggel bír (Ügy van ! a baloldalon.) vagy ott, ahol iparfejlesztésünk és az iparfejlesztési programm ilyen vámvédelmet nem tesz szükségessé. (Ügy van ! a jobboldalon.) Ezt igenis revizió alá vesszük, mégpedig a kellő időpontban. (Rassay Károly : Közös gazdasági programmunk van ! Ezt követeljük folyton ! — Helyeslés a jobboldalon.) Eámutattam arra, hogy ezt a reviziót keresztül kell vinnünk és hozzá kell nyúlnunk akkor, amikor kereskedelmi szerződéses tárgyalásainkkal készen vagyunk. A német kereskedelmi szerződés tárgyalása előtt inopportunusnak tartanám evvel a kérdéssel foglalkozni. Ennek folytán csak ennek megkötése, vagy a megkötés lehetetlenségének megállapítása után kerülhet sor rá, hogy közgazdasági programmunknak ezt a pontját valóra váltsuk. Ugyanez vonatkozik mutatis mutandis a közgazdasági, tarifa- és fináncpolitikára is. amelyekre t. képviselőtársam is alludált. összefoglalva azokat, amiket mondani akartam, igenis a kartellek ellenőrzését szükségesnek tartjuk és a kormány ebből kifolyólag törvényjavaslatot készít elő. Nyomatékosan figyelmeztetem azonban a mélyen t. Házat és az egész magyar közvéleményt, hogy amikor ilyen intézkedéseket tervezünk, ezek semmi tekintetben nem akarnak sem tőke-, sem vállalateilenes irányzatot támogatni; 274. ülése 1Ù29 április lO-en, szerdán. (Sándor Pál: Természetes!) Nyomatékosan figyelmeztetem a közönséget és a t. Házat is arra, hogy a mi közgazdasági termelési érdekeink inferioritásba nem juthatnak a külföld érdekeivel és" a külföld termelésével szemben. Ha tehát hozzányúlunk ehhez a kérdéshez, ez csak ezeken a kereteken belül történhetik meg és végre kijelentem azt is, hogy miután meg vagyok győződve arról, hogy a magyar közgazdasági élet vezető faktorainak túlnyomó nagy többsége a maga részéről is elítéli azokat a visszaéléseket, amelyeket egyik és másik téren konstatálni lehet, igenis az összes vezető gazdasági faktorokkal karöltve és egyetértésben kívánjuk ezt a kérdést megoldás elé vinni. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Peyer Károly: A miniszterelnök úr pártjában ülnek benn a kartelligazgatók ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Peyer Károly: Spiritusz- és egyéb kartell!) Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Sándor Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Tisztelettel kijelentem a miniszterelnök úrnak, hogy feleletét tudomásul veszem. (Helyeslés.) Tudomásul veszem abban a reményben, miniszterelnök úr, hogy addig is, amíg a kartelltnrvényt meghozzák, a miniszterelnök úr megvizsgálja azokat a dolgokat, amiket mondottam s' ott, ahol neki lehetősége van, az ország érdekében be fog avatkozni. Nem mondom, hogy törvény elé kell állítani ezeket az üzemeket, mert túlmentek azon a határon, amelyen nekik maradniuk kellett volna, hanem azt mondom, hogy egy szó egy minisztertől ezekhez a vállalatokhoz, egy vizsgálat, hogy tessék nekem bemutatni, mennyi önköltséggel dolgoztak, (Bethlen István gróf miniszterelnök: Túlesik a hatalmunkon! — Zaj a szélsőbaloldalon.) egy kérő szó a miniszter úrtól okvetlenül olcsóbbá fogja tenni mind a szenet, mind a vasat. T. miniszterelnök úr, nekem eszem ágában sincs a kapitális ellen felvonulni, hiszen magam is tagja vagyok annak; ellenkezőleg; én a tisztességes kapitalizmus érdekében szólaltam itt fel, hogy a visszaéléseket szüntessék meg, mert a tisztességes kapitalizmus szenved ezek alatt. A t. miniszterelnök úr — bocsásson meg nekem — tévedésben van a tekintetben, hogy csak a vámok keretében lehetséges a beavatkozás. Abban a pillanatban, amikor gyáraink tributot fizetnek a külföldnek és amikor külföldön megszüntetnek gyárakat, hogy ide ne szállítsanak — mint pl. a Feltén és Guilleaume esetében, amelyet felemlítettem, amikor 14 pengőért plusz 9 pengőért, tehát 23 pengőért hozták volna ide a vasat, amely itt 36 pengőbe kerül, — abban a pillanatban, amikor kimondják a boykottot azok ellen, akik külföldről vásárolni mernek, mert ott olcsóbb, vagy akik általában nem vásároltak tőlük, az én nézetem szerint bekövetkezik a tisztességtelen verseny. Ilyen eszközöket használhat eset* leg egy állami monopólium, de nem szabad megadni egy magángazdaságnak azt a jogot, hogy avval büntethesse az illetőt, hogy nem kap árut, külföldről viszont lehetetlen számára az árubehozatal, mert a külföldiekkel szemben szerződés van. Ezt meg kell szüntetni az egész vonalon, t. miniszterelnök úr, mert különben nem jutunk semmire sem ebben a tekintetben. A t. szocialista képviselő uraktól bocsánatot kérek, — sajnos, nincsenek itt, de azért elmondom — ha ők példát akarnak arra nézve, amit az előbb elmondottam, hogy t. i. a kartellek szívesen dolgoznak együtt a munkássággal, olvassák el Lievmannak 1927-ben megjelent igen érdekes könyvét a kartellekről és a trösztökről. Ebben egész sor példa van arra, hogy igenjs szükséges