Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

36 As országgyűlés képviselőházának Magyarország legszebb városháza. Tessék elmeni egyszer oda egy törvényhatósági bizottsági ülésre, vastag unalom terjeng a teremben. A főispán szinte könyörögve néz végig: hát szólaljon fel már valaki. (Propper Sándor: Mint most a miniszter úr! — Derültség a baloldalon.) Elavult, fásult ez a törvényhatóság és olyan elemek ülnek többségben a törvényhatósági bizottságban, akiket csak az izgat, hogy mikor fognak egy utat javítani, és hogy ki fogja ahhoz a kavicsot fuvarozni, ki fogja ahhoz a köveket szállítani, és hogyan lehetne azt a sógornak vagy a komának megszerezni. (Jánossy Gábor: Nem ez az oka. Mindenki kenyér után szaladgál!) Mi lesz a jövőben? Miért ez a helyzet? Mert a virilisták egy társadalmi rétegből kerülnek ki. Tudjuk, hogy a kaszinóban, nevezzük azt Nemzeti Kaszinónak vagy Katholikus Körnek, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Dehogy!) összeülnek mindennap, beszélnek egymással, egymásra vannak utalva és így önkénytelenül kifejlődik bennük egy kooperatív szellem, egymás támogatása. Te támogatsz engem a járda elkészítésénél, én támogatlak téged a csatorna csinálásánál, mi ketten fogunk pedig téged támogatni az iskolaépítésnél. Azok az apró gescheftek, amelyeket ^egy város ad ki, ezek azok, amelyek a virilisták táborát izgatják. Azon túl nem megy a gondolkodás. Ebben merül ki a tevékenység. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy áll a helyzet a kinevezettekkel? A város rendőrfőtanácsosa, azután a pénzügyigazgató és azok az állami hivatalnokok, akiket oda be fognak delegálni, csak természetes, hogy a virilistákkal szavaznak. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni. Malasits Géza: Köszönöm be is fejezem. Természetes, hogy ezek a virilistákkal fognak tartani. Tehát lesz ott egy kifejlődött klikk, amely csak a saját gazdasági érdekeit nézi, amely sem szociális, sem egyéb dolgokat nem tekint, csak azt, hogy ki csinálja az iskolát, a járdát és a csatornát és ezekkel szemben ott lesz a kisebbség, amely kisebbség azonban eleve teljes tétlenségre van kárhoztatva. Beszélhet, szónokolhat, eredményt azonban nem fog elérni. (Farkas István: Széksértés!) Tehát megvalósul a gyakorlatban az, amit beszédem elején bátor voltam felolvasni De Maistre gróftól, hogy a nemesség, a papság és à magas hivatalnokok arra válók, hogy gondolkozzanak, a nép pedig tartozik magát ezek akaratának minden mormogás nélkül alávetni. En Farkas István t. képviselőtársam javaslatát fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Propper Sándor! (Peidl Gyula: Még mindig nem készült el az ellenvélemény? — Jánossy Gábor: Készen vagyunk!) Propper Sándor: T. Képviselőház! Megütötte a fülemet az előadó úr egyik tegnapi kijelentése, amely szerint ez az egész javaslat és egész tervezet csak ideiglenes. Mármost bátorkodom felvetni azt a kérdést, hogyha ezt csak ideiglenes alkotásnak szánták, miért kell ez a nagy izgalpm, miért kell az országot hónapokig, sőt esztendőkig izgalomban tartani,, amikor sokkal célszerűbb lett volna ennél vagy a régi állapotot még tűrni egy-két esztendeig, vagy pedig; ha hozzáfognak ehhez a dologhoz, alapvető, mélyreható, messzemenő és a mai kornak megfelelő alkotást létrehozni. Ebben a nagyon súlyos gazdasági, politikai és külpolitikai helyzetben nem bölcs, nem okos dolog egy ilyen 274. ülése 1929 űprilis':10-én, szerdán. ideiglenesnek szánt-tervezettel az-ország közvéleményét izgatni, az ország törvényhozásat elvonni fontosabb teendőktől és evvel hónapokon keresztül foglalkoztatni. En nem tudom, menynyiben áll meg az a megállapítás, hogy ez csak ideiglenes alkotás. De ha tényleg annak szánták, ha ezzel a gondolattal szerkesztették meg, akkor súlyos baklövést követtek el, ha pedig állandónak szánták, akkor ugyancsak nem követtek el bölcs cselekedetet, mert hiszen szembekerültek a korral, szembekerültek a korszellemmel és olyasvalamit akarnak oktrojálni a világra és a korszakra, amit az nem lesz hajlandó elfogadni. Ez a javaslat tehát mindenképpen káros, mindenképpen veszedelmes, és mindenképpen meg kellett volna kímélni az ország törvényhozását és közvéleményét attól az időfecsérléstől és azoktól az izgalmaktól, amelyeket ez a törvényjavaslat okoz. Felvetem a kérdést ezzel a kérdéssel kapcsolatban: a mai helyzetben mire van szüksége az országnak az önkormányzatokban, a mindenkori kormánynak gazsuláló asztaltársaságra van-e szüksége... Elnök: Kérem képviselő úr, ez nem általános vita, itt a 2. §-ról van szó. Méltóztassék azzal foglalkozni. Propper Sándor: A 2. § ennek a javaslatnak gerince. Ha ezt a 2. §-t törvényerőre emelik, akkor elmondhatjuk: önkormányzat finis, vége van az önkormányzatnak Magyarországon, (Györki Imre: Fasiszta önkormányzat!) Lesznek gazsuláló asztaltársaságok, amelyek a mindenkori kormányt ki fogják szolgálni, amelyek liferálni fogják a kutyabőrös díszokleveleket, szállítani fogják esetleg a bizalmi nyilatkozatokat, de semmiesetre sem tudnak, nem-is akarnak megbirkózni azokkal a súlyos szociális, gazdasági problémákkal, amelyek maa közvéleményt joggal érdeklik és foglalkoztatják. Ez tehát szorosan a tárgyhoz tartozik^ mert a 2. <§> dönti el ennek a javaslatnak értékét. Ez a gerince a javaslatnak. Látom a miniszter úr hangulatából, hogy hol mérgesen néz ide és lekicsinylőleg... (Szabó Géza: Mosolyog szerelmetesen! — Jánossy Gábor: Hadd fejezze be a mondatot.) Retorikai szabály, hogy a mondatot be kell fejezni, mert előbb nem fejeződik ki a gondolat. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne tessék személyes kitételeket használni. Propper Sándor: ... vagy pedig lemosolyogja azt a munkát, amelyet mi itt az ellenzéki oldalról végzünk. Ezt meg kell jegyeznünk, (Zaj.) mert mi súlyos történelmi felelősséggel tartozunk és mi történelmi hivatást vállalunk és teljesítünk akkor, amidőn ezt a javaslatot bíráljuk és figyelmeztetjük a kormányt arra, hogy helytelen^ úton jár és szembekerül az ország közvéleményével, sőt az egész világ közvéleményével, szembekerül a korszellemmel és legfeljebb az ő saját apró pártérdekeinek tesz szolgálatot, amidőn ezt a javaslatot keresztülhaj szólj a. De én arra kérem a miniszter urat, ne mosolyogjon és ne mérgelődjék az ellenzék munkáján, niert aki a korszellemmel szembeszáll, aki ilyen munkát vállal, az bizony ki van téve a legélesebb bírálatnak. Igen sokszor igen sok formában halliuk a nemzeti egység helyreállításának szükségét, legalább külpolitikai téren. Ezt mondja kicsinye ós nagyja a kormánypártnak. Ezt mondják a különböző társadalmi alakulatok, ezt mondja a revíziós liga elnöke, ezt halljuk és ezt olvassuk mindenhol. (Jánossy Gábor: Ne mondjuk, hanem csináljuk meg!) Éppen azt akarom mondani, hogy ezzel az elavult gondolattal, ezzel a penészes javas-