Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

Àz országgyűlés képviselőházának 28S. arra a helyzetre, amelybe a magyar intelligencia, a magyar középosztály a trianoni béke következtében került. (Hegymegi Kiss Pál : Mi az a magasabb nemzeti szempont?) A magasabb nemzeti szempontot, t. képviselőtársam, méltóztassék beszédem további folyamatából kihámozni, Elvitathatatlan tény, hogy annak a közigazgatási tisztviselőnek a szolgálatban való visszatartása, aki teljes 35, illetőleg 40 évi szolgálati idejét betöltötte és így teljes nyugdíjra tarthat igényt, útját állja a fiatalabb érdemes tisztviselők törekvéseinek, előrejutásának. Különösen fontos szükséglet nézetem szerint ennek a problémának helyes megoldása a mai megcsonkított Magyarországban, ahol a középosztály olyan súlyos, válságos helyzetbe került, hogy — amint az egész Ház tudatában van ennek — intelligens, egyetemet végzett emberek diplomával kénytelenek villamoskalauz i vagy pedig más hasonló állást vállalni. Nézetem szerint e középosztály problémájának megoldására a törvényhozásnak feltétlenül törekednie kell és ebből kifolyólag a magam részéről semmi körülmények között sem találnám létjogosultságát annak, hogy olyan tisztviselők, akik már teljes nyugdíjjal kerülhetnek nyugdíjba, elvágják az előmenetelt és az érvényesülés lehetőségét más fiatalabb, arra érdemes tisztviselők elől. Azonkívül ezeknek a kiszolgált tisztviselőknek visszatartása nézetem szerint nem volt mindig a köznek érdekében, hiszen sok esetben határozottan kárára van ez a köznek, minthogy épen a közigazgatás teljes agilitást, teljes erőt kivan és így azok, akik már bizonyos magasabb kort értek el, nézetem szerint a közigazgatás teendőire nemigen alkalmasak. Mindezekre való tekintettel feltétlenül üdvösnek tartom, hogy a visszatartás csakis nagyon ritka esetben történhessék meg és csakis abban az esetben, ha az illető tisztviselő személyére a törvényhatóságnak a köz érdekében feltétlenül szüksége van. A magam részéről is feltétlenül szerettem volna, ha egy módust tudtunk volna találni, amely ennek a visszatartásnak jogát teljesen a törvényhatóság részére biztosítja, úgy azonban, hogy ezáltal a közérdek és az általam előbb említett szempontok is érvényre jussanak. Méltóztassanak azonban megengedni, a gyakorlati életből vett tapasztalatok azt mutatják, hogy ezt a visszatartást a múltban a törvényhatóságok mindig nagyon liberálisan kezelték és már csak azért is, mert az egyes nyugalombamenő tisztviselők érzékenységét sérteni nem akarták, nem óhajtották azt, hogy az egyes tisztviselőknek, akik 30—40 évi becsületes szolgálatot töltöttek ki, bizonyos fokig a törvényhatóság adja és mutassa meg az utat a nyugdíjbaküldéssel. Nézetem szerint ez okból feltétlenül szükséges, hogy a visszatartás kérdésében a végleges eldöntés távolabb álló és szubjektív szempontok által egyáltalán nem befolyásolt hatóság részéről történjék meg, amely hatóság ebben az esetben szerintem csak a belügyminiszter lehet. Ezek a fentebb előadottak, vagyis a fiatalabb tisztviselők jogos előmenetelének biztosítása, azonkívül a közérdek képezik indokát a nyolcadik bekezdéshez előterjesztett módosításomnak. Elnök : Szólásra következik 1 Fitz Artúr jegyző : Strausz István? Strausz István : T. Ház ! (Halljuk! Halljuk!) Ennél a szakasznál a nyugdíj szempontjából szerzett jogok védelme érdekében szólalok fel. (Halljuk! Haltjuk!) Mint tudjuk, eddigelé a hat hónapot meghaladó idő nyugdíjazás alkalmával egész évnek számíttatott a nyugdíj mértékének megállapításánál. Ennek a szakasznak negyedik pontja a következőképpen szól (olvassa) : «A jelen paragrafus rendelkezéseinek alkalmazásánál a hat KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIX. ütése 1929 április 25-en. csütörtökön. 41§ hónapot meghaladó töredék-évet nem lehet egész évnek számítani.» Felmerül a kérdés, hogy ez a rendelkezés azokra a vármegyei alkalmazottakra nézve yonatkozhatik-e, akik ennek a törvénynek életbeléptetése előtt léptek a vármegye szolgálatába. ^Tisztelettel kérem a miniszter urat, szíveskedjék e tekintetben felvilágosítást adni. (Wolff Károly : Az ő javára megmarad, csak az ő hátrányára nem ! — F. Szabó Géza : A kény szernyugdíjazásra vonatkozik ! Wolff Károly : Ez a nyugdíja megvan !) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Viczián István ! Viczián István : T. Ház ! A 74. §-hoz Fáy István t. képviselőtársam új 7. bekezdést javasolt kiegészítésképpen, amely új 7. bekezdés értelmében a szolgálati idejét teljesen kitöltött tisztviselőt szolgálatában a törvényhatósági bizottság, illetve a képviselőtestület csak a belügyminiszter hozzájárulásával tarthatná vissza. Nem csodálom, hogy igen t. képviselőtársam ezt az indítványát már korábban, amikor ezzel a kérdéssel foglalkozott, a pártbizottság, azután a közigazgatási bizottság elé nem terjesztette, mert ezek a bizottságok, amint ismerem az ottani tárgyalást, ezt a javaslatot el nem fogadták volna, abból az okból, amit maga t. képviselőtársam is itt az imént felemlített, hogy ez az indítvány az önkormányzatot igenis sérti. (ügy van ! a jobboldalon.) T. képviselőtársam okul felhozza a tisztviselőknek azt az érdekét, amelyet ő egyenesen fontos nemzeti érdeknek minősít, nevezetesen a tisztviselők előmenetelének meggyorsítását. Az önkormányzati tisztviselők érdekei iránt mindnyájan nagy megértéssel viseltetünk. Én azonban nem tételezem fel az önkormányzati tisztviselőkről, akik számos alkalommal tanúbizonyságot tettek autonomikus érzületükről és arról, hogy az ő kenyéradó önkormányzatukkal kellőképpen egybe vannak forrva, hogy — mert csak erről van szó — előmenetelüknek hajszálnyi megjavítása érdekében akarnák, kívánhatnák az önkormányzatot, az autonómiát a belügyminiszter gyámsága alá helyezni. (Ügy van! a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Ebből a szempontból igenis gyámság alá helyeznék az önkormányzatot. Ha már szükséges a tisztviselőknek ezt a visszatartását korlátozni, akkor teljesen a törvényhatóság szuverenitására bízhatjuk azt, hogy akarja-e visszatartani azt a tisztviselőt vagy nem. T. képviselőtársam ezenkívül új 8-ik bekezdést is javasolt. Ennek az új 8-ik bekezdésnek egyéb rendelkezéseivel foglalkozni nem kívánok, csak arra óhajtok rámutatni, hogy amennyiben az ő javaslata ellogadtatnék, ez sértené éppen annak az alispáni karnak érdekét, amely alispáni kar az egyetlen lesz ezentúl a tisztviselői karból, amelynek tagjait időszakonként választják. (Úgy van ! a baloldalon.) Nevezetesen a módosítás értelmében az alispánokatjugyan vissza lehetne tartani szolgálatukban, ha letelt a teljes szolgálati idejük, ha azonban a 10 esztendejük letelt, vagyis új tisztújítás alá kerülnek, akkor többé újból megválaszthatok nem volnának. Különben is hátrányos helyzetbe kerülnek az alispánok a törvény értelmében — amelyet én más szempontból egyébként nagyon helyeslek — azáltal hogy egyedül ők azok, akiket újból választanak, mert esetleg kieshetnek hivatalukból, amely veszélynek más tisztviselők kitéve nincsenek. Én tehát méltatlannak és igazságtalannak tartom az alispánokkal szemben azt, hogy ha a törvényhatóság többsége őket érdemeseknek tartja arra, hogy továbbra is szolgálatban maradjanak és ezért újból meg kívánja őket választani, ettől ők elüttessenek. Ez nemcsak esetlegesség kérdése; igenis, ismerek olyan törvényhatóságot, amelyben 58