Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

Az országgyűlés képviselőházának '283. Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! Ahhoz a módosításhoz, amelyet benyújtani voltam bátor, a belügyminiszter úr az imént adta meg a megfelelő argumentációt. A belügyminiszter úr éppen az imént mondotta, hogy olyan kérdéseket, amelyek már megelőző törvényekben kielégítően szabályozva vannak, felesleges az új törvényben felborítani és ezzel esetleg szerzett jogokat is sérteni. így áll ez a helyzet pontosan e szakasz 7. bekezdésében a magánmérnöki munkákra vonatkozólag, amelyekre hat esztendővel ezelőtt a mérnöki kamaráról szóló törvényben már hoztunk egy döntő határozatot. Az 1923 : XVII. te. 29 §-a a hatósági mérnök által végezhető magánmunkálatokra vonatkozólag intézkedik a következő módon (olvassa): «Közalkalmazásban álló mérnök nem vállalhat megbízást olyan magánmunkákra, amelyeknek megbírálására vagy tárgyalására az a hivatal illetékes, amelyhez ő tartozik. Az illetékesség értelmezésére vonatkozó kétség esetén a törvény 3. §-ának utolsó előtti bekezdése határoz» -Ez az utolsóelőtti bekezdés pedig azt mondja (olvassa): «Ha valamelyik mérnöki munkavállalat végzésére vonatkozólag a jogosultság vitássá válik, a vitás kérdésben a kamara meghallgatása után az érdekelt szakminiszterekkel együtt a kereskedelemügyi miniszter dönt». Ez a kérdés tehát hat évvel ezelőtt meghozott törvényben világosan, félreérthetetlenül és olyan módon van szabályozva, hogy még vitás esetekben is biztosítja a miniszter megfelelő döntését. Ennek következtében az én igénytelen véleményem szerint ez a szakasz itt ebben a formái ban felesleges és kérem annak a következő szöveggel való pótlását (olvassa): «A hatósági (törvényhatósági, megyei, városi, vagy községi) mérnök mellékfoglalkozása tárgyában a mérnöki rendtartásról szóló 1923 : XVII. te. 29. §-ának 3. bekezdése intézkedik». Kérem ennek a módosításomnak elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Tóth Pál! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Farkas István és társai. Farkas István! (Nincs itt!) Malasits Géza! (Nincs itt!) Eothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! A 72. §-nál, ahol az egyes fogalmazási tisztviselők mellékfoglalkozásairól van szó, az 1. és a 2. bekezdés arról intézkedik, hogy a közgyűlés adhatja meg az engedélyt arra nézve, hogy a tisztviselők milyen mellékfoglalkozást űzhetnek. Farkas István és társainak indítványa pedig azt mondja (Zaj. — Elnök csenget.), hogy az első, valamint a második bekezdésben megjelölt engedélyt ilyen mellékfoglalkozásokra nem lehet adni, hanem ezek eleve ki legyenek zárva. Ha a tisztviselő hivatását tényleg fügetlenül, lelkiismeretesen és minden más érdektől elkülönítve folytatja, valószínűen sokkal jobban megfelel feladatának, mintha — s ezt a gyakorlatban is látjuk — bank, takarékpénztár, vagy hasonló vállalat igazgatóságában, vagy felügyelőbizottságában, vagy valamely részvénytársaság igazgatóságában résztvesz. Az illető vállalatok arra igyekeznek, hogy ilyen férfiakat megnyerhessenek, már csak azért is, hogy ezen a közvetett útonis befolyást gyakorolhassanak a városokra és vármegyékre. Nem helyes, hogy a törvényKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIX. ülése 1929 április 25-én, csütörtökön. 407 hatósági közgyűlés vagy a képviselőtestület engedélyétől függ, hogy egy ilyen vállalatban a tisztviselő résztvehet-e vagy nem. Az ilyen vállalatok nyerészkedési célúak és már ebből a szempontból erkölcsiekben kifogásolható, hogy tisztviselők ilyen mellékfoglalkozást űzhessenek. Ezért sokkal helyesebb volna, ha az 1. és 2. bekezdés így szólana (olvassa) : «Törvényhatósági tisztviselő, községi (kis- és nagyközségi, megyei, városi) elöljáró és alkalmazott nem lehet a hivatal vagy község területén működő, nyerészkedési célú vállalat engedményének tulajdonosa, semmi más részvényes, kereskedelmi vagy ipartársulat elnöke, igazgatóságának^ felügyelővagy vizsgáló-bizottságának tagja, sem bárminő, habár csak ideiglenesen és fizetés nélkül működő közege. Ez alól a tilalom alól felmentés nem adható.» Ez tiszta és világos. A vármegyei és városi tisztviselők legyenek úgy fizetve, hogy ne legyenek rászorulva arra, hagy más foglalkozástis vállaljanak és ne kelljen nekik az engedélyért a közgyűléshez fordulniok, hogy szabad vagy nem szabad azt a foglalkozást vállalniok. Még itt a parlamentben is, amikor az összeférhetlenséget meg akarjuk állapítani valamely képviselőtársunknál, hogy az fennáll-e vagy sem, még a legjobb lelkiismeret szerint is nagyon nehéz megállapítani többséggel azt, hogy az az állás összeférhetetlen-e a képviselői állással vagy sem. Még súlyosabban esnének latba ezek az esetek akkor, ha az első és második bekezdést eredeti szövegében fogadnók el. Ezért ismételten ajánlom Farkas István és társai javaslatát elfogadásra. Ugyanennél a szakasznál Farkas Istvánnak és társainak még a harmadik bekezdés ellen is hasonló kifogásuk van, és ezért, ahol arról van szó, hogy a vármegyei és városi főés alügyész hivatásával összeütközésben nem álló magánügynökösködést bizonyos feltétellel folytathat, azt javasoljuk, hogy a vármegyei, városi fő- és alügyész hivatásával összeütközésben nem álló magánügynökösködést egyáltalában ne folytathasson, Ez a harmadik bekezídéshez szól. A 72. § 7. bekezdése után új bekezdésként azt javasoljuk, hogy (olvassa): «Községi, vagy körjegyző semmiféle magánmunkálatokat nem végezhet.» Ezek a munkálatok nem egy esetben befolyásolják a községi, vagy körjegyző munkálkodását. Ezt eleve ki kell zárni. Ezt pedig csak akkor lehetne kizárni, ha a t. Képviselőház ezt a javaslatot elfogadná. Mert ha nem fogadja el, akkor ezek az esetek, amennyiben fennállanak, — és fenn is állanak — tovább fognak terjedni, a befolyást ezáltal az érdekelt felek próbára fogják tenni. Meg fogják kísérelni, hogy ezen az úton nem lehet-e olyan befolyást gyakorolni az illető községi, vagy körjegyzőre, ami által az ő esetük kedvezőbb megvilágításba juthat. Kérm a t. Képviselőházat, hogy ezeket a módosításokat elfogadni szíveskedjék. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Oberhammer Antal! Oberhammer Antal: T. Képviselőház! A 72. § 5. bekezdése a vármegyei és városi ügyészeket eltiltja attól, hogy olyan cselekményért, amelyet a vármegye, város vagy község, továbbá a vármegye, város vagy község üzemei, intézményei érdekében es képviseletében teljesít, pl. szerződés készítése, a magánféltől díjazást követeljen vagy elfogadhasson. Ez bizonyos mértékben jogfosztást jelent egyes váro57