Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

Az országgyűlés képviselőházának 283. a törvény szerint két évi kifogástalan gyakorlati szolgálat után a fogalmazói címet kapják tisztviselők, ennélfogva ez is beszámítandó kell hogy legyeu abba az öt évibe, melyet meghaladó szolgálat a IX. fizetési osztályban eltöltöttnek tekintendő. T. Képviselőház! A magam részéről is köszönettel tartozom Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársamnak azért, hogy az .egyes tisztviselői kategóriákat annyira pártfogásába vette és azok mellett fel is szólalt. Nagyon sajnálotm, szinte fájdalmas nekem, hogy indítványait egészéiben nem. tehetem a magamévá, hanem csak azt a részét, amely pénzügyileg posszi bilisnek lett elismerve. így különösen az árvaszéki ülnökökre vonatkozó azt a propozicióját és indítványát, hogy a VIII. fizetési osztályban a várakozási idő kilenc évről hat évre szállíttasisélk le, a magamévá teszem, és vagyok bátor ennek a, rendelkezésnek a törvényiben való elhelyezése szempontjaiból egy javaslatot beiktatni. Ez a három évi megtakarítás t. i. annyit jelent, hogy az árvaszéki ülnökök is körülbelül huszonöt, — ez a minimum •— illetőleg harminc évi szolgálat után elérhetik a dupla pótlékolást s mert az árvaszéki ülnökök szolgálatát rendszerint 10, de igen gyakran 15 évi megelőző szolgálat szokta megelőzni, tehát ha valaki szerencsés 'körülményeik között lépett a vármegye szolgálatába és előmenetele kedvező volt, elérheti 25 év után a maximális fizetést, amelyet egy árvaszéki ülnök egyáltalában elérhet. A szolgálat fontosságával nem! kívánok foglalkozni, hiszen azt mindenki tudja, hogy az árvaszéki ülnöki szolgálat nagyon felelősségteljes- (Ügy van! jobb felől.) És azonkívül ez az állás minden vonatkozásiban, még talán társadalmi tekintetben is, háttérbe van szorítva. (Ügy van! jobbfelől.) A vármegyének körülbelül a mostohagyermeke volt az árvaszéki ülnök; ezt a 'mostohaságot évtizedeken keresztül én is szerencsés voltam élvezni. Az árvaszéki ülnökök tehát annyira mégis rászolgálták, hogy mielőtt nyugdíjba mennek, a VI. fizetési osztálynak megfelelő fizetést élvezzék, ha már a VI. fizetési osztályban nem is mehetnek be. Volnék bátor ezt a módosítási indítványomat még kiegészíteni egy tisztviselői kategóriára vonatkozó módosítással. Azt hiszem, hogy ezzel szintén egy kategória elégtételt fog kapni és köszönetet kell mondanunk azoknak a faktoroknak, akik ehhez hozzájárulták. Nevezetesen a másodfőjegyzőknél is^ szállítassék le ez a várakozási idő, (Szilágyi Lajos: Helyes: Brávó! Éljen! — F. Szabó Géza és Jánossy Gábor: Helyes!) hogy az árvaszéki ülnökök és a másodfőjegyzők, — ha már a másodfőjegyzők sem mehetnek be a VI. fizetési osztályba >— legalább ezt a háromévi bene-t kapják meg. Javaslatom tehát a következő (olvassa)-' «Az árvaszéki ülnök és a másodlfőjegyző szolgálatát a VIII. fizetési osztályban kezdi és ebben a fizetési osztályban eltöltött hatévi szolgálat után a VII. fizetési osztályba lép elő». Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Még a tisztifőorvosokra vonatkozólag volna egy módosító indítványom. (Éhn Kálmán: Az enyémet kel elfogadni!) A tisztifőorvos a vármegyének az úgynevezet kolumnáris tisztviselői közé tartozik (Jánossy Gábor: Eddig az volt!) és a tisztifőoryosi állás jelentőségében mindig csak nyerni fog. (Ügy van! jobbfelől,) Amint a közegészségügyi kultúra emelkedik és a közegészségügyi szolgálat olyan sok irányban kénytelen széttekinteni és kiterjeszteni a kezét, a tisztifőorvos állása mindig súlyosabb és súülése 1929 április 25-én, csütörtökön. 40l lyosabb kötelezettségekkel jár, olyan kötelezettségekkel, amelyek a magángyakorlatot úgyszólván lehetetlenné teszik, sőt megsemmisítik. (Ügy van! jobbfelől!) A tisztifőorvos nem mehetett volna be a VII. fizetési osztályba, aminek oka tisztán csak a pénzügyi posszibilitásokban rejlett. Most az én propozícióm értelmében, amelynek elfogadását tisztelettel kérem, a tisztifőorvos bejut ugyan a VI. fizetési osztályba, de pénzügyi okokból, tisztán csak ezek miatt szolgálatát mégis a VIII. fizetési osztályban kell kezdenie. Az eddigi rendszer szerint mindig egyenlő rangú volt és egyenlő, fizetést kapott a tisztifőorvos a főügyésszel és a vármegye főjegyzőjével, e törvénytervezet szerint azonban szolgálatát kénytelen egy fizetési osztállyal lejjebb kezdeni. Valószínűnek látszik és remélhető s magam részéről remélem is, hogy a tisztifőorvos minél hamarább, mihelyt a pénzügyi nehézségek majd eliminálódhatnak, fizetésben is visszakapja újra azt a pozíciót, amelyet eddig a vármegyei tisztifőügyésszel, főjegyzővel és árvaszéki ülnökkel egyenlő módon élvezett. Indítványozom tehát, hogy a 4. és 5. bekezdés közé a következő új bekezdés iktattassák (olvassa); «A vármegyei főorvos szolgálatát a VIII. fizetési osztályban kezdi és ebben a fizetési osztályban eltöltött kilencévi szolgálat után a VII. és az ebben eltöltött kilencévi, szolgálat után pedig a VI. fizetési osztályba lép elő.» (Éhn Kálmán: Ezt sohasem éri el!) Elérheti, sőt vannak szolgálatban olyan tisztifőorvosok, akiket személyesen ismerek s akik rögtön belekerülnek ebbe a legmagasabb j kategóriába. Igaz, hogy nem szokás vármegyei főorvosi stallumot nagyon fiatalon megkapni, de remény van rá, hogy a helyzet a jövőben ja vulni fog. Ennek az indítványomnak elfogadása esetén kérem a további bekezdések számának helyesbítését és az 5. illetőleg most már 6. bekezdés elején pedig: «A vármegyei főorvos» kifejezés törlését. Kérem indítványomnak elfogadását. (Helyeslés jobbfelől és a baloldalon.) Elnök: Kérdem, kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Képviselőház! A magam részéről hozzájárulok az előadó úr által és F. Szabó Géza t. képviselőtársam által beadott két rendbeli módosításhoz, amelyek a szakasz 12. és 13. bekezdéseire vonatkoznak, ellenben a többi beadott módosi* táshoz nem járulhatok hozzá. Ez a szakasz a törvényjavaslat egyik legnehezebb része volt. Én nem ilyen nehézséggel szándékoztam e szakasz tekintetében megindulni, a magam koncepcióját azonban, sajnos, az állam pénzügyi helyzetére való tekintettel nem tudtam teljes mértékben érvényre juttatni. Azt azonban kénytelen vagyok beismerni és elismerni, hogy a vármegyei tisztviselői kar részére sokkal többet értünk el, mint amenynyit bárki is gondolt volna, akkor, amikor ez zel a törvényjavaslattal megindultunk volt. Köszönetet mondok mindenkinek, aki^ ebben a tekintetben segítségemre és támogatásomra volt. Megengedem, hogy a rendezés nem egységes, hogy nagyon kaleidoszkopszerü, de az volt a felfogásom, hogy minden kedvezményt, minden előnyt, amelyet a vármegyei tisztviselők részére akár az összesség, akár az egyes kategóriák tekintetében el tudok érni, igénybeveszek, a magam részéről kerékkötő nem leszek, hanem első támogatójaleszek az ilyen gondolatnak 56