Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

390 Az országgyűlés képviselőházának 21 (Derültség.) Ö helyesebben stilizál; én készség­gel meghajlok előtte és ezzel indítványomat visszavonom. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! A 68. §-nál Farkas István és társai ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rothenstein Mór: ... az első öt bekezdés he­lyett a következő két bekezdést... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Rothenstein Mór: ... ajánlják elfogadásra: akiket az eredeti javaslat első bekezdése szerint a főispán élethossziglan kinevez. A mi javasla­tunk szerint azokat nem életfogytiglan nevez­nék ki, hanem hat évre választanak. Mégpedig a kisgyűlés javaslata alapján a közgyűlés vá­lasztaná őket. Nem azért kívánjuk ezt, hogy egy érdemes tisztviselőt hat év után elcsapjanak, hanem azt célozza javaslatunk, hogy az a tudat, hogy valaki hat év múlva újból választás alá esik, serkentse őt abban a törekvésben, hogy minél buzgóbban, szorgalmasabban és lelki­ismeretesebben teljesítse feladatát. Ha valakit életfogytiglan kineveznek, ez már azt gondolja, «történhetik bármi, én állásomban biztos va­gyok.» Olyat nem fog elkövetni, hogy esetleg fegyelmi útján el lehessen bocsátani, de az biz­tos, hogyha valaki tudja, hogy őt életfogytig­lan jelölték ki arra a helyre, olyan biztosnak érzi magát, hogy a szorgalmát, buzgóságát, lelkiismeretességét abszolúte semmi nem ser­kenti, semmi sem táplálja. Ha egy személyre van bízva, hogy ő nevezze ki azokat, akik az állásokra szükségesek, akkor a protekció, a nepotizmus egészen szépen fog virágozni, mert ezt az egy személyt megkörnyékezik, ez alig tudja elhárítani magától azokat, akik valamely személy érdekében nála járnak és az ő protek­ciója által el akarják érni, hogy az a bizonyos egyén kerüljön oda arra a helyre, amely hely bizonyos rátermettséget, s a törvény szerint bizonyos képesítést is megkíván. Ha azonban a kisgyűlés fogja kiválasztani a pályázók közül azokat, akiket a legérdemesebbnek tart — ha már megcsináltuk azt a kisgyűlést, legyen is hatásköre — és ő fogja javasolni és ajánlani a közgyűlésnek a tisztviselőket megválasztásra, azt hiszem nem kell t bővebben magyaráznom, hogy ez helyesebb és áttekinthetőbb eljárás. A szakasz második bekezdésében az áll, hogy a törvényhatóság első tisztviselőjét, a polgármestert, vagy az alispánt a közgyűlés tíz évre választja. A mi javaslatunk szerint ezek 3 évre volnának választandók. Ez szintén olyasvalami, ami önmagától adja magyaráza­tát annak, hogy miért helyesebb. Hát rá lehet egy polgármestert valamely község nyakára tíz léVre oktrojálni? Honnan tudja a közgyűlés valamely egyén megválasztásánál, pláne, ha a választás első ízben történik, hogy az illető okvetlenül be fog válni. Még is csak jobb, — ha a választás téves alapon történt — ha három év múlva ezt korrigálni lehet. Ha azonban tíz évre van valaki megválasztva, még bizalmat­lansági szavazattal sem lehet az illetőt a he­lyéről eltávolítani, hanem tíz évet kell várni, amíg a hibát jóvá lehet tenni. Éppen azért szerintem a mi javaslatunk, amely 3 évet álla­pít meg a választásra, sokkal helyesebb éis egészségesebb volna. A javaslat eredeti szakaszának 5. bekezdése arról intézkedik, hogy mindazok a tisztviselők, akik az első bekezdésben nincsenek felsorolva, életfogytig 'lesznek megválasztva. Megválasz­tani valakit valamely állásra, az egész életére, mindazon tapasztalatok után, amelyeket ezen '5. ülése 1929 április 25-én. csütörtökön. a téren az életiben látni lehetett, nagy dolog. Akkor, amikor a haladás jegyében hozunk egy törvényt, azt mondani, hogy egyéneket, tiszt­viselőket, egész életükre kívánunk választani, nem tartom helyesnek és jónak. Hogy ez miért nem jó, erre vonatkozólag ismételnem kellene azokat az érveket, amelyeket már felhoztam. Mindazok, akik ilyen úton kerülnek valamely állásba, elbíznák magukat. Ismétlem, néni azért hozom fel ezeket, mintha a bevált tisztviselőt valakit is el kívánnánk csapni, hanem azért, hogy gondoljon az illető mindig arra, hogy le­het ez még másként is, sőt erről a helyről el lehet távolítani, ha tudniillik mulasztásokat követ el, ha nem válik be, ha nem méltó arra az állásra, s amikor a mandátuma lejár, változ­tatni lehet a helyzeten, satöbbi. Ha azonban va­lakit életfogytig választanak meg, ez nem ér­hető el. Éppen azért^ csatlakozom Farkas Ist­ván és társai indítványához, akik ezen alapo­san változtatni óhajtanak, s kérem a t. Házat, hogy a szakasz öt első bekezdése helyett a Farkas István és társai által benyújtott be­kezdéseket fogadja el. (Helyeslés a szélsobal­dldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Feljegyezve senki sincs. Elnök: Kérdem, képviselő urak, kíván-e még valaki a szakaszhoz hozzászólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: Igen t. Ház! A felhozott élszrevételekre a magam ész­revételeit a következőkben r kívánom előadni. Hozzájárulok ahhoz a módosításhoz, amelyet az előadó úr előterjesztett és kérem, hogy mél­tóztassanak azt elfogadni. Ellenben nem vagyok abban a helyzetben, hogy a többi indítványt ma­gamévá tehessem. Elsősorban is a főispáni kinevezést illetőleg intenciómnak a módosító indítvány felel meg, amelyet az előadó úr terjesztett be, mert én is abból az elgondolásból indulok ki, hogy a szám­vevőséget, mint ilyent, teljesen függetleníteni kell azoktól, különösen a kinevezést illetőleg, akiknek ellenőrzésére a számvevőség tulajdon­képpen hivatva van. Ez magában az ellenőrzés gondolatában fekszik és eddig ez, sajnos, inkom­patibilitási törvényeinkben nem volt keresztül­víve s én igen örülök, hogy ebben az intencióm­ban összes képviselőtársaim velem egyetértenek, sőt ennek a keresztülvitelében segítségemre is vannak. Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam meg­nyugtatására csak annyit kívánok megjegyezni, hogy ez a kiterjesztés, a kinevezés, a számvevő­ségi kvalifikációval bíró és rendszeresített állású alkalmazottakra vonatkozik, tehát senki olyanra, aki ott akár mint kezelőszemélyzet, akár mint díjnok, akár mint altiszt van be­osztva v (Hegymegi Kiss Pál: Tessék ezt a vég­rehajtási rendeletben kimondani!) Ezt kijelen­tem itt azért, hogy tisztázzuk a fogalmakat és tisztában méltóztassanak lenni a felől, hogy milyen határai és korlátai vannak ennek a rendelkezésnek, amely én szerintem szövegezé­sében is teljesen világos, mert nem az egész számvevőségi személyzetet, hanem csak a szám­vevőség tisztviselőit kívánjuk kinevezni, tehát nem a hozzájuk beosztott kezelőszemélyzetet, sem a díjnokokat, mint nem rendszeresített ál­lásúakat, és természetszerűleg nem az altisz­teket. ; Mármost a főispáni kinevezést illetőleg én megmaradtam — ettől eltekintve — az eddigi törvényes alapon és magam részéről helyesebb­nek tartom a főispáni kinevezést, mint helyette

Next

/
Thumbnails
Contents