Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

388 Az országgyűlés képviselőházának 283. ülése 1929 április 25-én. csütörtökön, getleníttetnek a kormánynak mindenkori beavatkozásától. Hiszen az autonómia szempontjából méltóztatnak kidomborítani ezt a javaslatot, hogy ebben az irányban ez előhaladás. Előhaladás azonban csak akkor van, ha a centralizmus nem emeltetik, nem építtetik ki tovább. Már pedig abban a nagy hatáskörben, amelyet ez a szakasz a főispánnak biztosít, a centralisztikus hatáskör építtetik ki. En ez ellen voltam bátor felszólalni és kérem a t. Házat, méltóztassék az én határozati javaslatomat elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Hegymegi Kiss Pálí Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Az előadó úr által hivatkozott választási rendelekezésekre vonatkozólag megjegyzem, hogy akár F. Szabó Géza t. képviselőtársam indítványát, akár az előadó úr által javasolt beállítást helyeslem. Tényleg a közigazgatási bizottság ülésén az én javaslatomra elfogadtatott az, (Igás! Ügy van!) hogy a jövőben a kijelölések után visszalépésnek helye nincs. Ezt annál is inkább el kellett fogadni, mert a közigazgatási bíróság gyakorlata jelenleg is az, hogy ezt az erkölcstelen rendszert, amelyet rendesen a vezetőség nyomása szokott érvényesíteni a tisztviselőkkel szemben, megszüntetjük (Szilágyi Lajos: Budapestén volt erre példa legutóbb, volt erre kísérlet!) és ezentúl nem a visszalépett tisztviselő panaszjogától tesszük függővé azt, hogy a választást megsemmisítsék, hanem ab ovo a törvényben megállapítjuk, hogy az ily visszalépésnek helye nincs. (Helyeslés.) Ebben a tekintetben tehát bármily formában is jöjjön a javaslat, ezt helyeslem. A másik kérdés, amellyel foglalkozni kívánok, a törvényhatósági első tisztviselők választásának kérdése. Nagyon helyeslem, hogy a közigazgatási tisztviselőkart életfogytiglan válaszszák és nagyon helyeslem a belügyminiszter javaslata alapján felépített azt az ideát is, amikor konceneió, vezetés tekintetében a törvényhatóságok első tisztviselőit a régi állásából kiveszi, hogy ezeket csak bizonyos időre válasszák. Szóval a törvényhatóság működésének iránya egy munkaprogramm eldöntése. Az első tisztviselők választásában tehát ez a javaslat a belügyminiszter úr koncepciója szempontjából sem lehetne másként helyes, minthogy az első tisztviselő, akinek a beosztás jogát, és az intézkedéseknek egy nagyrészét adjuk most át, választassák. Kifogásolom azonban — és így eltérek indítványomtól, amelyet töröltem és csak a belügyminiszter úr megfontolására ajánlom — a tíz éves időre való választást. Méltóztattak mondani, hogy ez a közigazgatási javaslat egy no vela, amelyre nagyon hamar fog jönni egy másik novella vagy egy egységes közigazgatási kódex. De előre is jelzem, nem fogjuk az első tíz esztendőt megérni, amikor ennek a szakasznak rendelkezései meg fognak változtattatni, mert tíz esztendőt a magyar autonómia, a magyar politikai élet nem bír el xígvhogy az alatt az idő alatt, akárhogyan méltóztatnak a törvényhatóságokat összeállítani, a törvényhatóság lakossága a maga irányának érvényt ne szerezzen. Én mátr előre látom az összeütközést, mint "láttam a régi időkben, hiszen magam is vettem, részt miniszteri vizsgálatokon például Szatmár vármegyében, de más tisztviselőtársaim is vettek részt Hunyad vármegyében, látóm azt az összeütközést, amely az autonómia vezetősége, értve az első tisztviselőt és felfrissült autonóm szerv, a törvényhatósági közgyűlés közt lesz, amelynek áldatlan hatásaitól félek. Előrelátom az autonómia első tisztviselője és egy kormány közt az összeütközést, amely lehetséges, és látom azt, hogy ebből a hosszú időből a fegyelmik tömikelege fog előállni. Nagyon sajnálom, hogy a régi helyzetet nem hagytuk meg, de nagyon örülök annak, hogy itt ki lett véve az első tisztviselő, a többinek megadatott az életfogytiglani való választás, hogy így tehát az első tisztviselői állásban csúcsosodik ki az autonómia szervezési ajkarata. Természetesen mikor én a régi helyzetet, a hat esztendőt kérem, más szempontok alapján állok, mint az igen t. többség. A többség azon az állásponton van, hogy lehet az országot, — úgy mint Tisza Kálmán — tíz évig, vagy — mint gróf Bethlen most — nyolc esztendeig kormányozni és a parlamenti váltógazdaság elve nem következik be. Az én nézetem pedig az, hogy a parlamenti váltógazdaság elve be fog következni. A váltógazdaság rendszere a helyes állapot, nem pedig az, amikor a parlamentáris kormány bizonyos rajta kívül fekvő okokból megcsontosodik. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Hegymegi Kiss Pál: Elnök úr, én teljesen a tárgyhoz beszélek. Ugyanezt a megmerevedést nem akarom az autonómiában látni, amely kapcsolatos a parlamentáris kormánynak bizonyos okokból való megmerevedésével üj* és ezért szeretném, ha ebben a tekintetben a régi helyzetet visza méltóztatnának állítani. A másik kérdés a főispán jogkörének kérdése. Mi, akik a főispáni hatalom ellen anynyit harcolunk, ebben a gyűlésben, itt megmondjuk, hogy a belügyminiszter úr rendkívül nagy hibát követ el. Az a javaslat, amelyet most az előadó úr által beterjesztetett, nagy hiba, mert én a számvevői kinevezéseket a megyei városoknál is a főispán hatáskörébe akarom utalni. (Csák Károly előadó: Vissza fogom vonni!) En, aki kifogásolom a főispánoknak a szervezésben és más tekintetben való jogkörét ott. ahol az autonómia vezetőségét felelősségre kell vonni és állandóan ellenőrizni kell, a főispán jogkörének kiterjesztését óhajtom, mert én a főispánban nem politizáló kormányexponenst látok, hanem azt szeretném.hogyha már ezt az állást fenntartjuk, akkor a főispán feladatainak gerince a helyes ellenőrzés legyen. (Helyeslés a Jobboldalon. — Jánossy Gábor: Mindig is az volt a feladata!) amely a sok időt rabló felesleges tevékenységtől és bürokratizmustól mentesíti. (Ügy van! a jobboldalon.) Ha módomban lett volna a törvényjavaslat szerkesztésébe beleszólni akkor, amikor koncipiálták, a számvevőséget közelebbi kapcsolatba hoztam volna a főispánnal. Még azon is gondolkozom, hogy bizonyos tekintetekben az első tisztviselővel szemben való alárendeltségből is kivettem volna, s a főispán alá helyeztem volna, mert én maeamis résztveszek egy város közigazgatásában, látom, mennyire szükség van arra, hogy a számvevő teljesen független legyen az autonómia közegeitől. Hiszen a kormánynak is az ellenőrzés a feladata* s a számvevőnek is az ellenőrzés a feladata. En tehát, aki igazán egész idő alatt az autonómia és a municipiálista gondolat híveként jelentkezem itt, kérem a belügyminiszter urat, hagyja csak meg a megyei városoknál a főispán kinevező jogkörét. Kifogásom van azonban a többi kinevezési jogkör tekintetében, amelyeket egvtől-egyig elvennék a főispántól. Az 1876 :XIV. te, amint Viczián István ti képviselőtársam a tegnapi napon említette, így kezdődik: a közegészségügyi igazgatás állami feladat. (Jánossy Gábor: Az is!) Nem tudták akkor àz állami igazgatás rend-