Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-274
30 Az országgyűlés képviselőházának menne le Nyíregyházára, hogy ott kijelentse, hogy csak 5—10%-kai vagyunk hátrább demokratikus tekintetben, mint a nyugati államok. S abban az esetben, ha a kormányzat igen tisztelt feje, gróf Bethlen István, nem érezné azt, hogy Magyarországra nézve hátrányos a revízió gondolata és világpolitika irányzata szempontjából az a gondolat, hogy minket a külföldön reakciósaknak hirdetnek, akkor a miniszterelnök úr nem írna húsvéti cikket egyik bécsi újságban, amelyben a legteljesebb mértékben és leghatározottabban tiltakozik a mi reakciós hírünk ellen, és akkor a miniszterelnök úr nem állítaná be úgy a dolgot a Neues Wiener Tagblatt-ban megjelent cikkében, mint ahogy tette. (Egy hang jobb felől: A Neues Wiener Journal-hanl — Scitovszky Béla belügyminiszter: De nem a revizióval kapcsolatban! Ne tessék azzal összefüggésbe hozni!) Nem azzal kapcsolatban, de bocsánatot kérek, miért tiltakozik a miniszterelnök úr a külföldön a reakció vádja ellen? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Mert jogtalan! — Mala s it s Géza: Mosakodik a miniszterelnök úr! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Nincs szükségünk rá! — Peidl Gyula: Csak szégyelni lehet kultúrember előtt ezeket az állapotokat! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem szegy éljük! Ismerni kell az állapotokat! — Peidl Gyula: Igen, csak szégyelni lehet! — Propper Sándor: Még szégyenkezni sem tudnak! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Mi nem azért vagyunk itt, hogy a külföldnek tetszelegjünk! Mi az ország érdekében vagyunk itt! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Önök az ország? — Scitovszky Béla belügyminiszter: Önök is beletartoznak, nagyon jól tudják a képviselő urak! — Propper Sándor közbeszól. — Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Propper Sándor képviselő urat rendreutasítom. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak nyugalmukat megőrizni és a személyeskedésektől tartózkodni. Most kezdjük meg ennek a fontos javaslatnak tárgyalását, egyáltalában nincs tehát indok arra, hogy folytonos közbeszólásokkal zavarják a tárgyalást. A képviselő urat pedig kérem, méltóztassék beszédét folytatni. Fábián Béla: A miniszterelnök úr kijelenti a Neues Wiener Journal-ban megjelent cikkében, hogy Magyarországon egyes kerületekben, illetőleg a választókerületek egy részében még mindig van nyilt választójog, de nem mondja meg azt, hogy igenis Magyarországon csak 45 kerületben választanak titkosan az országos választások alkalmával, a többi kerületekben pedig^ nyilt a választás, helyesebben csak választásnak nevezik, de amint méltóztattak látni, a legutóbbi képviselőválasztáson még a lehetősége és gondolata sem merült fel az emberekben annak, hogy nyilt választás mellett fellépjenek. Mert hiszen itt vannak az összes ellenzéki pártok, és itt van a mi pártunk is, amely egész egyszerűen csak azért, hogy demonstrálja, hogy mit jelent Magyarországon a nyilt választás, hogy demonstrálja egy ilyen választás alkalmával, — mint ahogy az állatorvosi főiskolán egv juhon szokták demonstrálni az összes állatbetegségeket — hogy miként néz ki Magyarországonegy választás 1929-ben, a maga részéről a mohácsi választáson egy jelöltet akart állitani, ellenzéki programmal; nemcsak mi akartunk, de a keresztény ellenzék is. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a2.§-nál, a tárgynál maradni. Fábián Béla: A választójogról beszélek. (Zaj a jobboldalon.) Es akkor sehol sem tálál27 é. ülése 1929 április 10-én, szerdán. tunk egyetlenegy embert sem, aki erre vállalkozott volna azért, mert mindenki azt mondotta... (Pakots József: Azt mondották az emberek, hogy bolondok házába kell tenni azt, aki fel mer lépni ellenzéki programmal? — Egy. hang jobb felől: Milyen programmal?) Ellenzéki programmal. (Jánossy Gábor: Az urak hogyan jöttek be? — Malasits Géza: Titkos választás alapján, ha kíváncsi! — Farkas István: Nincs egy ellenzéki sem nyilt szavazásos kerületből! — Peidl Gyula: Az összes nyilt kerületekben megbuktunk, t. képviselő úr! — Propper Sándor: Letartóztatták a bizalmi férfiakat többek között! — Zaj.) Elnök: Ezek a közbeszólások sem tartoznak a tárgyhoz. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Mindenki beszél, csak a szónok nem tud szóhoz jutni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Derültség.) Fábián Béla: T. Képviselőház! A miniszter úrnak az az álláspontja a vármegyei javaslattal kapcsolatosan, hogy a vármegyében és általában a törvényhatoságban ne legyenek pártok. En nem tudom, hogyha a miniszter úr az alkotmányosság alapján áll és a nyugateurópai demokrácia alapján áll, akkor miként képzelheti azt el, hogy legyen egy autonómia, amelyben a különféle ellentétes vélemények ne pártokban csoportosuljanak. Anglia is egy ország, Amerikában is van alkotmányosság, és Franciaországban is, sőt a világ minden államában, de amint itt a nyilt választással kapcsolatosan hivatkozni szoktam rá, sajnos, csak két ország van, ahol nyilt a választójog, nálunk és Oroszországban, és csak nálunk és • Oroszországban van az az álláspont, hogy nem lehetnek az autonómiában pártok. Tehát ugyancsak ^SzovjetOroszország és Magyarország ez a két állam. Mert a tényleges helyzet az, hogy Oroszországban más, mint kommunistapárt az egyes községi képviseletekben és az egyes kormányzósági képviseletekben nem lehet. En nálunk katasztrofálisnak tartom ezt a gondolatot azért, mert ez a gondolat nem jelent mást, mint az egész törvényjavaslatban kifejezésre jutó írtózatot attól, hogy a népnek szabad véleménye, a népnek szabad akarata nyilatkozzék meg a választások alkalmával. Általában, itt az a felfogás ezzel a javaslattal kapcsolatban, hop 1 ^ a nép ne foglalkozzék politikával és hogy a nép hivatott vezetői azok, akik meg tudják állapítani, hogy az országnak bizonyos politikai vezérlőgondolatokra van szüksége. Sajnos, a magyar politikának utóbbi hetven esztendejében, amikor pedig olyan kiváló és olyan nagy politikai férfiakat termelt ki a magyar történelmi középosztály, megmutatta, hogy nem mindig ezeknek a vezető férfiaknak volt igazuk az ország eminens nagy kérdéseiben, hanem igaza volt a népnek, amint például — csak egy példára akarok rámutatni. — igaza volt a boszniai okkupáció és a boszniai annexió alkalmával is. Bosznia okkupációja alkalmával Magyarország népe, amely szimpátiákkal viseltetett az 1848-iki szabadságharcból és az 1849-iki időkből és még a Eákóczi-idŐkből is a törökök iránt, megérezte, hogy Bosznia okkupációja valamikor végzetes szerencsétlenséget hozhat Magyarországra. Ezt a gondolatot a boszniai okkupációnál teljes mértékben el- . nyomták és hogy ennek milyen következményei lettek a világháborúban... Elnök: Kérem képviselő úr, ne Bosznia okkupáció járói méltóztassék beszélni, hanem a 2. §-ról. Fábián Béla: Bocsánatot kérek, meg kell indokolnom, hogy miért kívánom a titkos választójogot. (Zaj.) - '
