Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

370 Az országgyűlés hépviselÖházánah — nem tudom, hogy mik lehetnek azok a különös méltánylást érdemlő okok — a bíróság ezt az embert szabadlábra helyezte (Scitovszky Béla belügyminiszter : Az ügyészség !) és a szabadlábra helyezés után ott van még Nagyatád községben, de állítólag a gyár szolgálatából elbocsátották. Eddig nem is lett volna semmi különösebb konfliktus a munkások és a gyárüzem között, a feljelentést követő héten azonban minden különösebb ok nélkül, ahogyan ezt a munkások állítják, a gyár igazgatója behivatott tíz munkást és ennek a tíz munkásnak azonnali hatállyal felmondott, még pedig úgy mondott fel, hogy déli 12 órára már be kell szüntetniük a munkát. E tíz elbocsátott munkás között volt azonban az a két vagy három munkás is, akik a bíróságnál ez ellen a munkavezető ellen a feljelentést megtették. Ez az eset érthetően felháborította a munkásokat, akik ismételten panaszt tettek a gyár vezetőségénél, hogy őket durván szidják, önérzetükben bántalmazzák. Orvoslás nem történt. Most, midőn tör vény adta joguknál fogva elmentek az illetékes hatósághoz, arra bízva az ügy elintézését, a munkaadó úgy áll bosszút rajtuk, hogy megfosztja őket a kenyerüktől. Ez a túlnyomórészben — mint említettem is: — falusi munkásokat annyira felháborította, hogy a gyár kapuja vagy irodája elé vonultak, követelték ezeknek a munkásoknak visszavételét, s miután ezt a gyár megtagadta, beszüntették a munkát. A munkabeszüntetés természetesen ilyen vidéki üzemnél nem tarthat soká, hiszen ez természetes is, a munkások fel sincsenek arra készülve, megfelelően szervezve sincsenek, s azok a lépések, amelyek arra nézve tétettek, hogy ez a kérdés békés úton elintéztessék, nem vezettek semmi eredményre. Egy azonban mindenesetre jellemző, az, hogy az ottani hatóság nem azoknak a munkásoknak pártjára állott, akiknek ebben az esetben teljesen igazuk volt, akiket külön meg kellene dicsérni, külön meg kellene jutalmazni. A hatóság teljesen egyoldalúlag, pártoskodva ugyanazt csinálta, amit más sztrájk alkalmával ilyenkor csinálni szokott. Csendőrök- lepték el a községet; ha két három munkás összeállt, akkor mindjárt ott voltak és azt mondták: «Oszolni, oszolni, nincs itt gyülekezés!» stb., külön-külön megfogták a munkásokat és rábeszélték őket, hogy vegyék fel a munkát, mit okoskodnak, mire jó ez, elvesztik a kenyerüket stb. Nem látom be, hogy a hatóságnak miért kell még ezenfelül arra az álláspontra is helyezkednie, hogy amikor a munkások bejelentettek egy gyűlést, ennek a gyűlésnek megtartását megtagadta. Ha ez tényleg olyan közérdek volna, akkor még meg tudnám érteni, de hogy mennyire nem közérdek ez és mennyire nem közérdek az, hogy ilyen vállalatok fosszák ki a magyar nép munkaerejét, tegyék tönkre a magyar népet, szerezzenek maguknak megszámlálhatatlan jövedelmet, amely jövedelmet külföldre visznek és abból itt Magyarországon nem marad semmi más, mint a munkások nyomorúsága, azt felesleges bizonyítani. Hogy ez mennyire nem közérdek, a következők bizonyítják : Itt vannak a kezemben fizetési borítékok, hogy miképpen díjazzák az ott alkalmazott munkásnőket. Méltóztassék figyelembe venni, hogy ott 10 óra a munkaidő, tehát nem annyi, mint a fővárosnál vagy más üzemekben. (Olvassa) : Hat napra az egyik munkásnő keresett 7 pengő 65 fillért, egy másik hat napra 5 pengő „70 fillért, ismét egy másik 6 napra 5 pengő 70 fillért ; volt azután olyan, aki keresett 5 pengő 25 fillért (Felkiáltások a szélsobalöldalon : Hallatlan !) ; 5 pengő 53 fillért ; 7 pengő 19 fillért ; 282. ülése 1929 április 2é-én

y szerdán. 6 pengő 99 fillért (Kabók Lajos : Ez már több, mint kizsákmányolás !) ; 7 pengő 60 fillért ; 5 pengő 70 fillért ; 5 pengő 11 fillért ; 8 pengő 87 fillért ; 8 pengő 29 fillért ; 7 pengő 61 fillért ; 6 pengő 75 fillért ; 8 pengő 55 fillért. (Kabók Lajos : Mit lehet abból csinálni 1 Kenyeret sem lehet venni ezen a pénzen !) Vannak ezek között a munkásnők között olyanok, akik évek óta dolgoznak abban a gyárban, akik egészen különleges szakképzettségre tettek már szert, akiknek pótlása nagyon nehéz volna s akiket egészen nyugodtan szakmunkásoknak lehet minősíteni. Ezek azok, akiknek 8 pengőt, vagy 8 pengő 50 fillért fizetnek hetenként heti 60 órai munkáért. Amikor azután a magyar munkások védekeznek az ellen, hogy őket önérzetükben állandóan sértsék vagy bántsák, állandóan büdös magyarnak, hülyének, meg nem tudom, minek nevezzék, — nem akarom ismételni itt ezeket a kifejezéseket — s amikor a magyar munkások elmennek a hatósághoz, akkor akad egy kapitalista vállalat, amely végül is kidobja a munkásokat, illetőleg sztrájkot provokál ki tőlük. Nagyon jól tudom, hogy a hatóságok és a munkaadók ilyenkor mit keresnek és mit találnak. Máris elhiresztelték, hogy ezt az egész sztrájkot nem más csinálta, mint egy olyan munkás, aki a bolsevizmusban résztvett és e miatt meg is volt büntetve. Elfelejtik azonban elmondani, hogy ez a munkás hosszú ideig dolgozott ott és soha semmi kifogás nem volt ellene. Lehetséges, hogy -meg volt büntetve, de ebben a kérdésben — amit én külön megvizsgáltam — az illetőnek egészen alárendelt szerepe volt. Feltűnő, hogy a hatóság milyen készségesen állt itt is^ a munkaadó rendelkezésére ; nyomban házkutatást tartottak az egyik munkásnál, aki üzemlakatos, villanyszerelő és mindjárt rá akarták fogni, hogy az illető a gyárból nagy értékű anyagot lopott. Erre azután megállapítást nyert, hogy ez a nagyértékű anyaglopás összezsugorodott egy fogóra, amelyet az illető, mint szerszámot vásárolt a gyártól, és amely az ő tulajdona ; hiszen ő mint villanyszerelő odahaza, — ami ilyen falusi helyen természetes — rádiót és egyéb dolgokat csinál, mert hiszen a gyár nem fizet neki annyit, hogy abból csak tűrhetően is meg tudna élni. Látjuk tehát, hogy a kapitalizmus micsoda raffinériával készül a védekezésre ; ha egyszer egy ilyen felháborító dolog nyilvánosságra kerül, akkor nem elégszik meg azzal, hogy megszégyeníti, megalázza a munkásokat, nem elégszik meg azzal, hogy fiatal munkásokat és munkásleányokat beállít gyárába és éveken keresztül foglalkoztatja őket a legsilányabb, legnyomorúságosabb bérek mellett, hanem ügyvédeivel és a kapitalizmus szervezeteivel és sajtójával a magyar közvéleményben is igyekszik olyan hangulatot kelteni — biztosan ez lesz a vége megint —, hogy valami bolsevista szervezkedés, vagy propaganda folyt itt. Nagyon kérem a miniszter urat és a hatóságokat, ne üljenek fel ezeknek a hireszteléseknek, hanem őrizzék meg pártatlanságukat minden irányban, főképpen az ilyen sztrájk alkalmával, amikor a munkásoknak száz százalékig igazuk van és amikor nekik külön dicséret járna azért az eljárásért, hogy nem hagyják magukat állandóan szidni és bántalmazni. ' Ilyenkor a hatóság pártoskodva ne álljon a munkaadó mellé, hanem álljon a védtelen munkások mellé és igyekezzék az Ő érdekeiket megvédeni. Külön érdemül említik fel, hogy ezeknek a munkásoknak 10% béremelést adtak, most a legutóbbi napokban vagy hetekben. Méltóztassék tehát elgondolni, hogy ez a bér csak egy-két hete