Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

Az országgyűlés képviselőházának 282. ülése 1929 április 24-én, szerdán. 363 tott kőbányászokat megvédeni s egyben a szervezkedési és gyülekezési szabadságnak érvényt szerezni?» Erre az interpellációra a következőkben van szerencsém a kormány nevében válaszolni. A kőbányai munkások szomorú gazdasági helyzetének illusztrálására az interpelláló képviselő úr a kőbányákban űzetett bérekre vonatkozó adatokat hozott fel. így az állami kezelésben lévő nagybátonyi kőbányáról, utalással egy előtte fekvő kereseti kimutatásra, azt állította, hogy az ottani kőbányai munkások heti 72 órai munkáért 21 pengő díjazásban részesülnek. E felhozott adatok szerint a szóbanforgó állami kőbányában a munkások 29 fillérnyi órabért kapnának, mely adattal szemben hivatkozom a nagybátonyi m. kir- állami kőbánya és kőzúzóteleptől beszerzett és az 1929. évi január hó 12-től 25-ig két heti időtartamra vonatkozó fizetési jegyzékkivonatára, mely szerint ott a jelzett időszakban átlag 50 fillért meghaladó órabéreket fizettek ki, amiből nem heti 72 órás, hanem a téli évszakban heti 48 órás munkaidő mellett is legalább heti 24 pengő kereset adódik. Ezen alacsony heti kereset a január havi 8 órás munkanap mellett állott fenn, mert 72 órás (napi 12 órás) munkaidő és 50 filléres órabér mellett a heti kereset 21 pengővel szemben 36 pengőre rúg. Oly évszakokban tehát, amikor a napi munkaidő hosszabb, a kereseti viszonyok is kedvezőbben alakulnak. A múlt évi november havi fizetési jegyzékből még az is kitűnik, hogy kedvezőbb termelési viszonyok esetén az órabér is kedvezőbben alakul, amennyiben akkor novemberben 60 fillért meghaladó órabéreket fizettek. Ebből következőleg a kőbányai munkások keresetének mérve a kereseti viszonyok általános alakulásával szorosan összefügg és kedvezőbb kereseti viszonyok mellett a kőbánya-munkások helyzete is javul. Mindamellett tagadhatatlan, hogy a kőbányaipar azok közé az iparágak közé tartozik, amelyekben a kereseti viszonyok általában kedvezőtlenek. Ezen helyzet megjavításának szempontjából nagy jelentősége van azon egyezménytervezetnek, melyet az 1928. évi május havában Genfben megtartott nemzetközi munkaügyi egyetemes értekezlet a minimális munkabérek kérdésében már elfogadott. Ezen egyezménytervezet értelmében az azt elfogadó államok kötelezik magukat, hogy megfelelő eljárásról gondoskodnak, amely lehetővé teszi, hogy a legcsekélyebb munkabérek megállapíttassanak azokban az iparokban, amelyekben a munkabéreknek kollektív szerződések által vagy más úton való megállapítására hatékony rendszer nincsen, s amelyekben a munkabérek kivételesen alacsonyak. Ezen tervezet az egyes államoknak tartja^ fenn, hogy a minimális munkabérek megállapítása mely iparokra kiterjedően és minő módon történjék. Az említett egyezmény-tervezet tekintetében a kormány még nem foglalt állást; az egyelőre beható tanulmányozás tárgya abból a szempontból, hogy a mi viszonyaink lehetővé teszik-e az elfogadását, vagy sem. Miután az egyezmény-tervezetet ennek az évnek őszéig a képviselőház elé kell terjesztenem, a képviselőháznak módjában lesz a legkisebb munkabérek megállapításának kérdésében állást foglalni, A t. képviselő úr interpellációjában arra nézve hozott fel két esetet, hogy a munkások szervezkedése elé akadályok gördíttetnek. A t. képviselő úr előadása szerint az egyik esetben a főszolgabíró a munkásoknak összejövetelét, amelyen a szervezkedést előkészíteni kívánták, megakadályozta, a másik esetben pedig a munkaadók fenyegetésekkel és megtorlásokkal igyekeztek a munkásokat szervezkedésükben megakadályozni. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIX. Mind a két esetben a tényállásnak vizsgálat útján való megállapítása szükséges és ehhez képest egyrészt átirattal fordultam a belügyminiszter úrhoz, hogy a főszolgabírót jelentéstételre szólítsa fel, másrészt pedig a munkaadók magatartását illetőleg az iparhatóság útján intézkedtem az ügy megvizsgálása iránt. Ami a munkabéreket illeti, nem hagyható figyelmen kívül, hogy vannak esetek, amidőn a béreket illetőleg a munkaadók és munkavállalók közötti szabad egyezkedést hatósági intézkedésekkel befolyásolni nem lehet, azonban a kőbányai üzemek termelésének tekintélyes része a közszállítások céljait szolgálja és ez már módot nyújt hatósági beavatkozásra is. Ennek következtében a munkabéreknek alakulását különös figyelemmel fogom kísérni és a béreknek indokolatlanul alacsony mértékre való leszorítását azzal az eszközzel törekszem megakadályozni, hogy a meg nem felelő munkabér mellett dolgoztató vállalatok közszállításokban ne részesíttessenek. Kérem a t. Képviselőházat, hogy a kormány nevében adott válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Herrmann Miksa s. k.

f m. kir. kereskedelemügyi miniszter.» Elnök : Minthogy az interpelláló képviselő úr nincs .jelen, kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kereskedelemügyi miniszter úrnak a kormány nevében adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a választ tudomásul veszi. (Györki Imre : Frühwirth is tudomásul veszi az alacsony munkabéreket! — Peyer Károly : Azt sem tudja, miről van szó! — Györki Imre : Tobler interpellál és Frühwirth tudomásul veszi! — Zaj.) Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradói. (Peyer Károly : Hogy nem szervezkedhetnek, azt is tudomásul veszi?) Peyer Károly képviselő urat figyelmeztetem, hogy az elnöki kijelentés alatt méltóztassék csendben maradni. Áttérünk az interpellációkra. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék Vargha Gábor képviselő úr interpellációjának szövegét felolvasni. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Interpelláció a külügyminiszter úrhoz. A békeszerződés 27—28-ik cikkében megállapította Magyarország határait. A határok vonalainak kitűzését a 29—35-ik cikkben megállapított határrendező bizottságokra bízta, melyeknek hatásköre kiterjedt nemcsak a «helyszínén megállapítandó vonal» néven megjelölt határvonalrészek megállapítására, hanem az érdekelt államok előterjesztett kérelmére azoknak a közigazgatási határok útján megjelölt ha tár vonalrészeknek felüvizsgálására is. A jugoszláv állam és a magyar állam közötti, valamint Jugoszlávia, Ausztria és Magyarország közötti hármas határvonalnak a Mura és a Lend va folyók összefolyásáig kiterjedő részét a határmegállapító bizottság 1921. november 14-én felülvizsgálta. 1. Van-e tudomása az igen tisztelt külügyminiszter úrnak arról, hogy a határmegállapítóbizottság az utasítások VII, szakaszának a) pontja alapján és a kisérőlevél szelleme szerint olyan javaslatot terjesztett a Népszövetség elé, mely a békeszerződésben megállapított határvonalaktól eltérőleg 7 vend és 28 tisztán magyar nyelvű község visszacsatolását javasolta? 2. Tekintve, hogy a Népszövetség e javaslat folytán a jugoszláv és magyar állam kormányának képviselőit utasította, hogy a határmegállapító bizottság által javasolt határvonalra vonatkozólag egyezzenek meg, megtörténtek-e ezek az 51