Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

326 Az országgyűlés képviselőházának arra a megállapításra kell jutnom, hogy erre a kettős megosztásra valóban semmi szükség nincsen, hanem ellenkezőleg, a közigazgatási bizottság hatáskörét kellene kiszélesbíteni. Hiszen saját tapasztalatomból mondhatom, — Budapest székesfőváros közigazgatási bizottságának több év óta tagja vagyok — hogy ott szakszerűen intézik el a kérdéseket, amenynyire szakszerűen lehet elintézni az odautalt kérdést, de sokkal szakszerűbben, mint ahogy ezek az ügyek a kisgyűlés szervezete mellett el lesznek intézve. Magának a közigazgatási bizottságnak is megvannak a maga bajai a a maga összeállításában, hiszen nagyon sok olyan feladatot lát el, amelyeket tulajdonképpen nem célszerű odautalni. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni! Györki Imre: Szerettem volna, ha a belj ügyminiszter úr a törvénynek erre vonatkozó rendelkezéseit idehozta volna, hiszen itt vannak a cselédek és a munkaadók közötti vitás ügyek elintézése, vagy a kórházépítési ügyek: vájjon miért tartoznak ezek a közigazgatási bizottság elé, ezt józan ésszel nem lehet megérteni. Ezeket az ügyeket tényleg en bloc intézik el a nélkül azonban, hogy ezekkel a kérdésekkel ott érdemlegesen foglalkoznának. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem tartozik oda!) A közigazgatási bizottsághoz? (Seitovszky Béla belügyminiszter: A cselédügy nem tartozik oda!) Másodfokú hatóság, igen t. belügyminiszter úr. Én ott vagyok minden közigazgatási bizottsági ülésen, minden rendőri büntetőbírósági ügyben a felebbezés másodfokon oda tartozik a közigazgatási bizottság elé és a közigazgatási bizottság foglalkozik ezfiikkel a dolgokkal. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A gyógyköltségek, nem a cselédügy!) A közigazgatási bizottságnaik pedig ezekkel a kérdésekkel nem kellene foglalkoznia. Ilyen tényállás mellett, amiikor — ismétlem — semmi garancia sincsen arra, hogy a kisebbség is képviselethez jut a kisgyűlés szervezetében, én ezt a szervezetet nem tudom magamévá tenni és azért kérem, méltóztassanak hozzájárulni Parkas István képviselőtársamr nak módosításához, aki a paragrafusnak teljes törlését kívánja. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Csik József! Csik József: T. Képviselőház! A 34. § a kisgyűlés szervezetéivel foglalkozik. Ennek a paragrafusnak nevére vonatkozólag legyen szabad megjegyeznem, hogy a magyar nyelv ismer közgyűlést, ismer nagygyűlést, de nem ismer kisgyűlést. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Dehogy nem!) Már a gyűlés fogalma kizárja a kicsiség fogalmát, hiszen a gyűlés sok ember csoportosulását jelenti, itt pedig 15—20—25 emberről lesz szó. A magam részéről tehát a kisülés szót tartottam yolna célszerűnek. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem ülés, gyűlés! Kisgyűlés!) Az én felfogásom szerint t. i. a törvényhatósági bizottságnak lenne nagyülése és kisülése. Ez inkább megfelel a fogalom verbális fejlődésének is. (Györki Imre: Csizmadia Andrásnak nagyülés kell! — Derültség. — Elnök csenget.) Hiszen ma is üléseket tartanak a törvényhatósági bizottságok a rendezett tanácsú városokiban és nem gyűléseket. Ezt csak pro forma voltam, bátor megemlíteni. Ez az én indítványom, amelyet ugyan nem adtam be annakidején, amint kellett volna, éppen 282. ülése 1929 április 24-én, szerdán. azért csak fölhívom rá a miniszter úr figyelmét, hogy inkább kisülés szervezetéről, mint kisgyűlés szervezetéről lenne szó. Ez nem ellenkezik az előző pragrafusoknak szövegezésével sem és ismétlem, a történelmi hagyományoknak, e fogalom történelmi fejlődésének is jobban megfelelne, mint a gyűlés szó. Ezt a paragrafus formájára vonatkozólag voltam bátor megjegyezni. Ami a paragrafus anyagi részét illeti, a magam részéről örülök annak, hogy többen szorgalmazták a főorvosoknak a kisgyűlés keretébe való felvételét és a belügyminiszter úr volt is szíves ezt akceptálni és a főorvosoknak helyet juttat a kisgyűlésben. Éppen most az influenza-járvány alatt láttuk, milyen fontos szerepük van a rendezett tanácsú városokban és a törvényhatósági városokban a főorvosoknak. Maga a város vezetősége, a tanács állandóan kénytelen volt ezzel az epidémiával foglalkozni és mint szaktekintély a főorvos volt irányadó ezeknek a kérdéseknek eldöntésénél. A magam részéről tehát teljesen érthetetlennek tartottam, hogy amikor megkonstruálták ezt a javaslatot, a főorvosokra nem voltak tekintettel. Éppen azért nagyon örülök, hogy a belügyminiszter úr belátta ennek tarthatatlanságát és a főorvosoknak, a vármegyei és városi főorvosoknak helyet biztosított a kisülésben, vagy a kisgyűlésben. Ami a kisgyűlés tagjainak számát illeti, arra nézve általában a kisgyűlés szervezetét és szerkezetét célszerűnek tartom, mert hiszen nem árt, ha egy ilyen előkészítő bizottságot létesítünk, amelyben meghányják-vetik a dolgokat és jobban előkészítve viszi azokat a közgyűlés elé. Éppen azért ez ellen semmi különösebb kifogásom sincsen, azonban ennek tagjaira vonatkozólag lesz egy tiszteletteljes megjegyzésem. Nevezetesen célszerűnek tartanám azt, ha a tagok sorában bizonyos kategóriák helyet foglalnának. Igaz ugyan, hogy erre nézve a belügyminiszter úr azt mondja, hogy hiszen . természetes, hogy mind a virilisek, mind a választottak helyet fognak ott foglalni, a törvényjavaslat azonban erre nem ad okvetlenül, mindenképpen lehetőséget, mert hiszen tudjuk, hogy a választott tagok száma a törvényhatósági bizottságban kevesebb, mint az érdekképviseleti, kinevezett és egyéb szabad képviseletek útján beküldött tagok száma. Előfordulhat az az eshetőség is, hogy esetleg a közgyűlés választott tagot egyáltalán nem fog beküldeni a kisgyűlésbe. Ez a legnagyobb anomália lesz, mert hiszen a választott tagok vannak hivatva elsősorban a kisgyűlésben a választók, tehát a nép érdekeit képviselni. En tehát nagyon célszerűnek tartanám, ha a t. belügyminiszter úr szíves volna akceptálni Buday igen t. képviselőtársam indítványát, aki azt indítványozta, hogy a kisgyűlés tagjainak háromhatodrésze a választott tagokból, kéthatod része a virilisekből, egyhatodrésze pedig az Örökös tagokból küldessék ki. Ezt az arányszámot — ismétlem — nagyon természetesnek tartom és ezzel elejét veszszük annak a talán nem igen várható, de esetleg bekövetkezhető körülménynek, hogy választott tagok egyáltalán ne szerepeljenek a kisgyűlésben. T. Ház! A törvényhatósági jogú városok kisgyűlésének tagjai közé, a kisgyűlésből beküldött tagok mellé a főispán nevezi ki a tagok negyedrészét. Teljesen érthetetlennek tartom azt, hogyha a vármegyékben nem nevez ki a főispán tagokat, a városokban kinevezzen. Végeredményben legalább egy törvényjavaslatban mérjünk egyforma mértékkel. A legna-