Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

324 Az országgyűlés képviselőházának Szólásra következik Györki Imre képviselő úr, ki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. A szó a képviselő urat illeti. Györki Imre: T. Ház! A kisgyűlés szervezetéhez felszólalt képviselőtársaim örömmel üdvözölték ezt a rendelkezést, mert úgy érezték, hogy. ezzel a rendelkezéssel, amely a 34. §-ban foglaltatik, lehetővé válik a törvényhatóság közgyűlésének tehermentesítése, másrészt lehetővé válik az, hogy azok az ügyek, amelyek nem alkalmasak arra, hogy egy nagy taglétszámból álló testület intézze el őket, egy kisebb taglétszámból álló testülethez utaltassanak át, amely jobban, szakszerűbben és hozzáértőbben tud ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Ha azt látnám, hogy a kisgyűlés szervezete valóban olyan, mint amilyen elgondolása volt magának a kodifikátornak a kisgyűlés szervezetére vonatkozólag, akkor talán magam is azok közé tartoznék, akik örömmel üdvözlik a kisgyűlés megalkotását, azonban a kisgyűlés szervezete úgy, ahogyan az a 34. §-ban megvan alkotva, mindenre alkalmas lesz, csak arra nem, hogy azokat a feladatokat megoldja, amelyek megoldását, legalább is az elgondolásban, a kodifikátor hozzáutalni akarta. A kisgyűlést ebben az összetételében, mert egyrészt teletömik a kisgyűlést tisztviselőkkel, másrészt pedig különösen a városokban, lehetőség nyílik még a főispánnak is, tehát a korm'ány megbizottjának arra, hogy a kisgyűlés tagjainak tekintélyes részét, yi részét kinevezze és ezzel mintegy felhigítsa, felvizezze a választók által kiküldött törvényhatósági bizottsági tagok létszámát, nem lehet alkalmasnak tekinteni azoknak a feladatoknak megoldására, amelyek megoldását a kisgyűlés tői várjuk. Már maga az is kihívja a kritikát, amit a kisgyűlés tagjai összeállításánál látunk, nevezetesen, hogy másrészt van megszervezve a kisgyűlés összetétele a vármegyékben és ismét máskép a városokban, ami megint csak azt bizonyítja, hogy a. belügyminiszter úr lefokozza a városok kisgyűléseinek hatáskörét és ráüti ezekre a megbízhatatlanság bélyegét. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Legalább is erre kell következtetnünk abból a tényből, hogy a belügyminiszter úr nem elégszik meg a taglétszámnak olyanténképpen való összeállításával a városoknál, mint ahogyan az a vármegyéknél történik. Már az is teljesen lehetetlen, hogy az előadó úr módosítása alapján legalább 7, esetleg 8 hivatalból való tagja lesz a vármegyei kisgyűlésnek, de még ezen is túlmegy a javaslat a városoknál, mert a hivatalból kiküldött és a kisgyűlésben helyet foglaló tagokon kívül még lehetőséget ad a kormány képviselőjének arra is, hogy a tagok egynegyed részét maga válaszsza ki. Igazán nem szolgáltattak okot a törvényhatósági joggal rendelkező városok arra, hogy ezt a megbízhatatlanságot itt a törvényben is dokumentálják, hiszen ezek a városok mindig vezettek részben gazdasági, részben kulturális tekintetben akármelyik másik városi vagy megyei törvényhatósági bizottsággal szemben, tehát semmiféle indok nem szól a mellett, hogy ezt a megbélyegzést itt törvényesen szankcionáljuk, hacsak nem az az érzés vezeti a t. belügyminiszter urat, hogy még e mellett az Összetétel mellett is fél attól, hogy a kisgyűlésen nem az történik, ami a kormány intenciójának megfelel és ezért van szükség arra, hogy a főispán a törvényhatósági bizottság tagjainak egynegyedét öt évre kinevezze. De, t. Képviselőház, arra sincsen semmi garanciánk, a törvény e rendelkezése alapján, hogy a kisgyűlésben a tagok összeállítása leg282. ülése 1929 április 24-én, szerdán. alább is ugyanolyan arányban történjék meg, mint amilyen arányban vannak képviselve az egyes pártok magában a törvényhatósági bizottságban. Ha még erre valami garancia lenne, hogy ajtör vény hatósági bizottságban helyetfoglaló pártok számarányának megfelelően történnék a 12—16—20 tagból álló kisgyűlés tagjainak megválasztása, akkor még valahogyan gondolkodóba esnék az ember és azt mondaná, bármilyen rossz is, de bizonyos korrekció van arra vonatkozólag, hogy a kisgyűlésben is számarányuknak megfelelően vannak képviselve a pártok. Megtörténhetik azonban e szervezet alapján és annak a rendelkezésnek alapján, amelyben a kisgyűlés szervezete kodifikálva van, tudniillik a 34. § alapján, hogy egy többségi párt egyszerűen a maga tagjai közül jelöli ki azokat, akiket a kisgyűlésbe be kíván venni és onnan teljesen kihagyja akár az ellenzéki pártokat, akár azokat a pártokat, amelyek nem tartoznak a többségi párt soraiba és így teljes egyeduralmat tud magának biztosítani a kisgyűlés szevezetében. Ez nemcsak igazságtalan, de nem felel meg annak az összetételnek sem, amely összetétel a városok, vagy vármegyék törvényhatósági bizottságában kialakult. Hogy ez mennyire lehetséges, arranézve itt volt előttünk Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának példája. Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságába, ha jól emlékszem, 1920-ban történt az első választás az új törvény alapján. Kisgyűlés ugyan nem volt, de Budapest székesfőváros törvényhatóságának szervezete lehetővé tette azt, hogy az ügyek előkészítése különféle bizottságokban történjék. Egyszerűen az történt, hogy a többségi párt a bizottságokból teljesen kihagyta az ellenzéki bizottsági tagokat, ott egyáltalában nem biztosított neki egyetlen egy helyet sem, teljesen a maga jelöltjeit küldötte be az egyes előkészítő bizottságokba, ott önhatalmúlag rendelkezett, semmiféle kritikai hangot meg nem tűrve. Hasonló példát látunk a vidéki törvényhatósági jogú városok bizottságában. Ott is előfordult, ha jól tudom Debrecenben, hogy egyszerűen kihagyták az ellenzéki bizottsági tagokat, egyetlen ellenzéki bizottsági tagot nem választott be a többség például a közigazgatási bizottságba, vagy ha beválasztotta az ellenzéki bizottsági tagokat egyes előkészítő bizottságokba, akkor a beválasztás csak kizárólag csak olyan bizottságokba történt, amelyeknek működése teljesen lényegtelen, ellenben azokba a bizottságokba, amelyek fontosak, amelyek életbevágók, a városi, a vármegyei életre kiható működést fejtenek ki, amilyennek tartom például a pénzügyi és közigazgatási bizottságokat, ezekbe r — ismétlem, megtörtént Budapest székesfővárosban, megtörtént Debrecenben — egyetlenegy ellenzéki pártállású bizottsági tagot nem küldtek be. Ez fog megtörténni itt a kisgyűlés szervezetében is, ha a belügyminiszter úr nem gondoskodik arról, hogy legalább olyképpen módosíttassák ez az egyébként is rossz szervezete ennek a kisgyűlésnek, hogy legalább is valami garancia biztosíttassák arra, hogy a 12 vagy 16, vagy 20 tagból álló kisgyűlés taglétszámának összeállításánál r figyelembe kell venni a pártok számarányát. Mert ha ezt nem veszik figyelembe, akkor az egész kisgyűlés szervezete nem lesz más, mint a többségi pártnak pártszervezete és á többségi párt a maga uralmát fogja biztosítani a kisgyűlés szervezetében mindenféle ellenzéki hozzászólás nélkül. Egyébként is ne• kern az az érzésem, hogy a kisgyűlés . összeállí-