Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-281
296 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! A klotűr kérdésében előttem szóló t képviselőtársaim állásálláspontjukat kifejtették. En ezt az álláspontot helyeslem, csupán csak még annyit vagyok bátor hozzátenni, hogy itt arról van szó, hogy négy tag hozzászólása után lehet megtenni a klotűrös intézkedéseket, de még az sincs megmondva, hogy ez a négy szónok a javaslat mellett vagy a javaslat ellen szólhat-e a tárgyhoz. Bizonyos tehát, hogy előzetesen azt is el lehet intézni, hogya négy tag mind mellette szóljon annak a bizonyos vezetőségi, alispáni vagy kisgyülési javaslatnak, hogy ellenvéleményt se nyilváníthasson valaki. Nem szerencsés ez az intézkedés abból a szempontból sem, hogy hiszen a magyar törvényhatóságokban különben sem volt a szólás jogával való visszaélés, ellenben az volt, és a magyar törvényhatóságokat az utóbbi időben éppen azzal lehet vádolni, hogy különösen háztartási és gazdasági ügyeikben, amikor rendkívül lényeges beruházásokról volt szó, szinte egyáltalában vita nélkül engedtek át olyan kérdéseket és foganatosítottak olyan beruházásokat, amelyeknek saját maguknak utána kellett volna nézniök. Ebben a tekintetben hivatkozom koronatanuként a belügyminiszter úrra, hogy a belügyminiszter úr, aki felülvizsgáltatja ezeket a határozatokat, igen sokszor kell, hogy felügyeleti jogkörében észlelje, amit ma már a pénzügyminisztérium is észlel, — és ezért történt, hogy a pénzügyminisztérium is bevonatott ezeknek a kérdéseknek vizsgálatába — hogy itt mélyebb és alaposabb eljárás lenne szükséges. De a klotűr szerintem rendkívül aggasztó, különösen a legfontosabb kérdésekben, legelőször is a budget kérdésében. Az a baj, hogy az előadó úr is csak a vármegyék világában élt. Méltóztassék elképzelni egy nagy város költségvetését, amely egy hatalmas kötet. Ezt a költségvetést általánosságban és részleteiben tételenként is le kell tárgyalni. Most már ide be van állítva két óra. Ilyen klotűrös intézkedés mellett ezt a költségvetést letárgyalni egyáltalán nem lehet. Csak egy debreceni esetre hivatkozom most. Szeptember hónapban tárgyaltuk le a költségvetést. A város vezetősége és közöttünk arról folyt a vita, hogy szerintünk egymillió pengőt meg lehetett volna takarítani. Végigmentünk a költségvetés tételein. A főispán nagyszerűen, igazságosan elnökölt. Egyetlen eêy, felszólalás volt mindig, amely a felvilágosítást kérte és egy felszólalás volt a vezetőség részéről, amely a választ megadta. Semmi zavar nem volt. Így is négy és fél napig kellett tárgyalnunk. Most tessék elképzelni, mi lesz ott, ahol milliókról van szó, ha a felszólalások itt is bele lesznek szorítva ebbe a klotűrös rendelkezésbe! Itt hiába mondja az államtitkár úr, hogy az ügyrendben vannak rendelkezések. Tényleg van az ügyrendben egy rendelkezés, hogy a költségvetés stb. tárgyalásának a módozatai a rendelkezések keretén belül a szabályrendeletbe tartoznak, de nem tartoznak, mert sajnos, csak az áll a szövegben, hogy «megállapíthatja». Abban az esetben tehát, ha egy törvényhatóság ezzel a klotűrrel nem él, amint hogy bizonyos, hogyha vezetőség vagyok, azt mondom, hogy nagyon is megfontolom, élek-e vele vagy nem, akkor ezek a klotűrös rendelkezések meglesznek, s így egy költségvetést letárgyalni sem lehet, pedig a budget letárgyalásával a belügyés pénzügyminisztérium két osztálya egy hónapot tölt el a maga felülvizsgálata rendjén. Mi281. ülése 1929 április 23-án, kedden. csoda kicsinyesség az, hogy ilyen kérdésekben két órát adnak az autonómiának, szóval rövid időszakot 1 ? Ebben a tekintetben az államtitkár úr nem osztozik abban az álláspontomban, hogy a költségvetés tárgyalását különlegesen állapítsák meg. Pedig különben a város háztartási és gazdasági kérdéseinek leglényegesebb részei nem is tárgyalhatók a közgyűlésen, mert nem tehet mást: vagy elfogadja vagy nem fogadja el. Bizalmi kérdéssíé teszik tehát azt, aminél pedig voltaképpen az ellenőrző tevékenység volna a fontos. A másik dolog, amellyel foglalkozni akarok, az előadó úr indítványa. Ezek szerint tehát itt van az, amit a miniszterelnök úr bejelentett, hogy a szakszerűség képviselete címén helyet foglaló állami tisztviselőknek bizonyos kötelességeik is vannak aa autonómiával szemben. Eddig csak jogaik voltak, amely jogok azt jelentették, hogy az állam igazgatási ágak fejei egyszerűen beültek az autonómiába. Most közelebb akarják hozni őket, a közelebbhozás módja pedig a decentralizáció gondolatával van szaturálva, hogy bizonyos felvilágosításokat adnak. Nagyon Ihelyesen mondotta az előadó úr, hogy ez nem kielégítő. A magam résziéiről sokkal helyesebbnek tartottam volna, ha a kisgyűlés hatáskörét a közigazgatási bizottság hatáskörével egyesítették volina, a közigazgatási bizottságot pedig megszüntették volna és az. államigazgatási ágak fejei ott az autonómiának ebben a szervében találkoztak volna és felvilágosításokat nyújtottak volna. (Helyeslés a baloldalon.) Most be méltóztatnak ezt hozni a törvényhatóságba. Elvben helyeslem, hogy megkérdezhetjük a pénzügyigazgatót, hogy az adóbehajtások körül hogy tetszik pénzügyigazgató úr eljárni, de ebben a tekintetben az, ami ebben a szakaszban van, nem kielégítő, mert ne felejtsük el, hogy annak az államigazgatási ágnak a feje a szakminiszter és nem az autonómia. Mi lesz akkor, ha az autonómia nem veszi tudomásul a felvivilágosítást? Van-e itt rendelkezés arra, hogy ebben az esetiben kötelesek azonnal az illető miniszternek erről jelentést tenni, mert azt az állami tisztviselőt ott egyáltalán nem lehet kényszeríteni erre. A törvényhatóság határozata az állami tisztviselőre nézve egyáltalában nem kötelező, így voltaképpen, ha ez nincs benne, hogy az illető miniszternek tudomására kell juttatni a törvényhatóság állásfoglalását, amely szerint a felvilágosítást nem fogadta el, akkor csak időtöltés, ha kérdéseket tesznek fel és azokra az illető államigazgatási ág feje válaszol. Ebből a tekintetből pótlásra volna szükség. Másfelől rendezni kívánnám magának a felvilágosítás megadásának módját is. Hogyan történik ez? Nézetem szerint nem az interpelláció a megoldási mód. Ez egészen más dolog. Helyesebb volna, ha az interpelláló a városi vagy vármegyei közigazgatás dolgában, vagy előzetesen önálló indítvány alakjában javasolhatná a törvényhatóságnak, hogy hívja fel a^ törvényhatóság az illető állami igazgatási ág fejét, hogy bizonyos kérdésekre felvilágosítást adjon, vagy egy ügy kapcsán felmerült esetből kifolyólag kívánja, hogy az állami igazgatás főnöke felvilágosítást adjon. Nézetem szerint itt a törvényhatóság hatáskörébe kellene utalni azt, hogy a törvényhatóság először a felvilágosítás megadása kérdésében határozzon és akkor jöjjön a felvilágosítás megadása, továbbá a felvilágosítás tartalmát illetőleg a törvényhatóság hozzon határozatot, hogy tudomásul veszi-e ezt, vagy sem. Ha ezt nem tetszik beleilleszteni az
