Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-280

280 Az országgyűlés képviselőházának tást akarjuk életbeléptetni, hogy az a maga hivatásának teljes^ mértékben eleget tudjon tenni. Most áttérek Strausz István t. képviselőtársam aggályainak eloszlatására. Elsősorban kijelentem, hogy én sem sorozásra, sem toborzásra ki nem térek, mert az ezzel a törvényjavaslattal semmiféle vonatkozásban kapcsolatban nincs és nem is tartozik az ón resszortomhoz. Kizárólag az tartozik ide, hogy a 22. § 2. bekezdésének 1. pontjában mi teljes mértékben fenntartjuk az autonómiák politikai jogait a maguk teljességében. (Helyeslés jobbfelöl. — Strausz István : Ez jó, ezt elfogadom!) Természetes, hogy itt nem történik hivatkozás az 1886. évi XXI. te. 19. és 20. §-aira ; ezek a jogok konkrét jogok, amelyek az általános jogokban bennfoglaltatnak és az eljárási rend maga is az, hogyha törvényhatóságról van szó, elsősorban maguk az alispánok, vagyis a törvényhatóságok első tisztviselői hivatottak arra, hogy ezzel a joggal éljenek; amennyiben ezzel a joggal, fellebbezési jogukkal, vagy megtagadási jogukkal, törvényadta jogukkal élnek és maga a kormányzat ezt nem hagyja helyben, akkor van joga ezeknek az elutasításoknak alapján a törvényhatósági közgyűlésnek, mint ilyennek, panaszjoggal élni a közigazgatási bírósághoz. Ezek a rendelkezések tehát teljes mértékben fennállanak (Ügy van ! jobbfelöl) és bizonyos tapintattal nem akartunk ezekre hivatkozni, hogy teljes szellemi és anyagi értelemben is ezek a jövőben törvénykönyvünkben fenntarthatók legyenek. Most áttérek Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam kétrendbeli kifogására. Egyik kifogása az, hogy sokallja a törvényhatósági jogú városokban az 50.000 pengős értékhatárt azokban az ügyekben, amelyekben hatáskörmegoszlás alapján a kisgyűlések lesznek hivatva dönteni és határozni. Éppen az volt az általános kifogás a mai adminisztrációs rendszer ellen, hogy mindent a közgyűlések intéztek (Ügy van! sobbfelöl) és a közgyűléstől volt azután appellátának helye ; az előkészítési munkát a városoknál a tanácsok intézték, tehát egy dupla fórumon mentek keresztül az összes ügyek, míg végleges döntésre kerültek. Ezt az utat akartuk éppen a hatáskörök elválasztásával eliminálni és disztingválni akartunk a közgyűlések és a kisgyűlések hatásköre között. A fontosabb, a lényegesebb, az átfogó és egyetemes intézkedésekre a közgyűlést tartottuk meg, fellebbezési jog kizárásával és a tanácsi hatáskör egyénig hatáskörbe, a polgármesteri hatáskörbe megy át ; a fellebbezési fórum pedig az 56. § 2. bekezdésének b) pontjában precízen kifejezésre jut, amennyiben fellebbezési fórum a közgyűléstől a miniszter, a polgármester intézkedése ellen szintén a miniszter. Ebben nem történik halmozás és centralizálás, mert eddig a közgyűléstől több fórum igénybevételével minden ügy felkerült a miniszterhez, míg így kimarad a polgármesteri hatáskörhöz tartozó ügyeknél a közgyűlés érintése, a polgármesteri ügyek, amelyek közgyűlés elé kerülhetnek még, appelláta útján kerülnek még fel végleges döntésre a miniszterhez, kivéve azt, ha panaszuk van, mert akkor a közigazgatási bírósághoz kerülnek. Azt hiszem, hogy ezzel egyszerűsítést értünk el, mert egyébként egyszerűsítést nem lehet elérni, ha mindennél az autonómiát a maga teljességében képviselő közgyűlést vesszük igénybe. Amilyen autonóm szerv volt eddig a tanács, lesz a jövőben a polgármester és époen olyan autonóm szerv lesz a kisgyűlés is, ahol ugyanúgy az autonómia határoz ezekben az ügyekben, mint ahogyan a plénumban maga a közgyűlés határozott. Csak praktikussági kérdések tették indokolttá azt, hogy egyes ügyek elvétessenek a közgyűléstől. 280. ülése 1929 április 19-én, pénteken. Hiszen 50.000 pengő meglehetősen jelentős érték, de mégis nem nagy összeg azokhoz képest, amelyek a városoknál előfordulnak, inkább bagatell természetű ügyek tehát azok, amelyek így nem a közgyűlés elé tartoznak. Mondom, nem abból a szempontból értem ezt, mintha 50,000 pengő nagyon bagatell összeg lenne, de mégis kisebb jelentőségű ügyek ezek, amelyekben a döntés ezeknek a fórumoknak — a polgármesternek és a kisgyűlésnek — hatáskörébe tartozik. Itt hangsúlyozni kívánom azt is, hogy a kisgyűlésnek ilyen vagyoni természetű kérdésekben való döntése, amennyiben azok a kérdések régebben a közgyűlés elé tartoztak és miniszteri jóváhagyást igényeltek, ezentúl is jóváhagyást igényelnek, a miniszteri jóváhagyás ezekre az ügyekre is vonatkozik. A felügyeleti és ellenőrzési jog tehát ebben a tekintetben teljesen csorbítatlanul megmarad a kormány hatóság részére. A második dolog, amit kifogásolt igen t. képviselőtársam, a következő. Képviselőtársam át szeretné hidalni egy szóval a f ellebbezhetetlenséget a polgármesteri hatáskörben elintézendő ilyen vagyoni természetű ügyekben —• bizonyos mértékben a kisgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben is, de mégis inkább a polgármesteri hatáskörre fekteti a fősúlyt —, hogy ezek ellen ha nem is fellebbezési, de előterjesztési joga legyen az illetőnek. Ha nem fellebbezés természetű akar ez lenni — de ilyen értelmezést akar adni ennek igen t. képviselőtársam —, erre azt kell mondanom, hogy ez nem lehet, mert vagy fellebbezés az, vagy előterjesztés. A fellebbezés ki van zárva, tehát nem kerülhetnek ezek az ügyek olyan fórumhoz, amely ezekben érdemileg dönthet. Az előterjesztés viszont nem adja meg azt a jogot, hogy mint fórum ebben az ügyben dönthessen az illető szerv, de az előterjesztési jog korlátlan, nincsen szabályozva, nincsen korlátozva, minden polgárnak megvan a joga akár a polgármester, akár a kisgyűlés határozata ellen előterjesztéssel élni, de nem abból a szempontból, hogy az ebben a kérdésben aztán véglegesen dönthessen. Ez történhetik akár panasz formájában, akár a figyelemnek felhívása, akár pedig az érdeklődésnek az illető ügyre való ráterelése folytán, hogy ezekkel a kérdésekkel talán jó lesz, ha a közgyűlés foglalkozik, mert ezek esetleg olyan irányt vesznek, amely talán a közvéleménnyel és közakarattal nem megegyező. Ezek a lehetőségek a jövőben is megmaradnak és éppen azért nem tartom szükségesnek, hogy ez az általános állampolgári jog így külön bekezdésbe is foglaltassék. Kérem tehát, méltóztassék az elmondottak alapján ezt a szakaszt eredeti szövegezésében fogadni el, Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam módosító indítványának elvetésével. Hozzájárulok azonban az előadó úr kiegészítéséhez, amennyiben az törvényes rendelkezésen alapul és annak elfogadását kérem. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilványítom. A szakaszhoz az előadó úr és Hegymegi Kiss Pálképviselő úr adtak be módosításilAmennyiben az eredeti szöveget nem méltóztatnak elfogadni, az előadó úr szövegezését szembeállítom Hegymegi Kiss Pál képviselő úr indítványával. Kérdem, méltóztatnak-e az eredeti szöveget elfogadni szemben az előadó úr és Hegymegi Kiss Pál képviselő úr indítványával, igen, vagy nem 1 (Nem !) Minthogy a Ház a szakaszt eredeti szövegezésében nem fogadta el, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a szakaszt az előadó úr szövegezésében, szemben Hegymegi Kiss Pál képviselő úr indítványával elfogadni, igen, vagy nem ? (Igen !) A Ház az előadó úr szövegezését fogadta el, Hegymegi Kiss Pál indítványát pedig elvetette.