Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-280

278 Az országgyűlés képviselőházának pontjánál ismerjük meg. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Fenntartja a jogokat!) Ez az l.pont a következőképpen szól : «gyakorolja a politikai (1886 : XXI. te. 2. § c) levelezési, felírási jogot, a közigazgatási bírósági panaszjogot (1907 : LX. te.) és a jelen törvényben megállapított fegyelmi jogkört». T. Ház ! A legszigorúbb kritikának is el kell ismernie, hogy a jogok fenntartásának ez a módszere helyes. Ebben a pontban az igen t. miniszter úr a jogokat kifejezetten és az eredeti jogforrásokra való utalással tartja fenn. Alkotmányvédő jogokat másképpen fenntartani nem lehet és nem is szabad. Most azt kérdezheti tőlem az igen t. miniszter úr, hogy vannak-e még más jogok is és hogy én ezeknek a fenntartására milyen módszert fedeztem föl a törvényjavaslat bírálatánál. A két jog, amelynek alapján alkotmányunk védelme útján a nemzet érdekeit legjobban tudja az országgyűlés védelmezni, a meg nem szavazott adók beszedésénekés a meg nem ajánlott újoncok előállításának a megtagadása. E két jog mellett minden más egyéb jog eltörpül, amelyet a miniszter úr ebben a törvényjavaslatban fenntart. Feltűnik tehát, hogy éppen ennek a két jognak fenntartásáról a törvényjavaslatban kifejezetten nincs szó. (P. Szabó Géza : Azért maradt fenn a régi jog!) A két jog fenntartására csak következtetni lehet következtetni abból, hogy azon törvényszakaszok között, amelyek e törvényjavaslat erőre emelkedésével hatályukat vesztik, a meg nem szavazott adó behajtatásának és a meg nem ajánlott újonc előállításának megtagadására vonatkozó paragrafus nincs felemlítve. (Jánossy Gábor: Dehát ott marad a régi!) Rámutattam igen t. • képviselőtársam, hogy két módszer van. Ha e két jog fenntartására is a már ismételt módszert követte volna a t. miniszter úr, akkor nem táplálnám eljárása felett azt a véleményt, hogy a miniszter úr és az egész kormány az alkotmányvédő két jogunkat a jövőben csak az alkotmány történelmi emlékei közé kívánja sorozni. Igen t, Képviselőház ! Engem ebben a vélelmemben megerősít az a körülmény, hogy ebben a Házban a tárgyalás folyamata alatt — azt hiszem, az általános vitánál — egy tekintélyes képviselő az ellenzéki oldalról azt a megállapítást tette, hogy a mostani viszonyok között a meg nem szavazott adó beszedési jogának megtagadása puszta formalitás, mert az állam, a kormányzat a maga bevételeit túlnyomó részben a fogyasztási adóból meríti. Én ezzel a kérdéssel órákig tudnék foglalkozni; miután nincs erre időm, és azt hiszem, hogy ez nem is szükséges, elég, ha megállapítom azt, hogy a meg nem szavazott adók behajtásának megtagadása nem ököljog, hanem annak a bizalmatlanságnak kimélyítésére szolgáló jog, amelyet az országgyűlésen kifejezésre juttathat a kormány iránt akkor, amikor az előterjesztett költségvetését nem szavazza meg. Ezt nem nekem kellett volna, igen t. Ház, elmondani, hanem at. belügyminiszter úrnak az általános vitát bezáró beszédében- De hogy erre nem tért ki és miután a jognak fenntartása csak hallgatólag történik, idők folyásával a miniszter úr hallgatását lehetne bizonyítékul felhasználni, mintha ezt a fontos nemzetvédelmi jogot a kormányzat e törvényjavaslat megszavazása által hatályon kívül kívánta volna helyezni. Én hiszem azt, hogy a t. miniszter úr meg fog engem nyugtatni és ezáltal megnyugtatja az egész Házat és a Ház útján az egész nemzetet, mert ez olyan jog, amelynek fenntartása iránt nem szabad kételyeket támasztani engedni. Ami a másik jogot, a meg nem ajánlott 280. ülése 1929 április 19-én, pénteken. újoncok tényleges kiállításának megtagadását illeti, az a véleményem, hogy ezt a kérdést a legutóbb követett gyakorlattal szemben nyílt színen minden vonatkozásában meg kellene tárgyalni. Hogy is állunk most a hadsereggel ? A trianoni béke megszüntette az általános védkötelezettséget és ránk oktrojálta a toborzott hadsereget, amelynek létszámát 35.000 főben hagyta megállapítani. A nemzet a kényszerített békéből kifolyólag törvényt hozott a véderőről, amely törvényben kimondotta, hogy ő 35.000 főből álló toborzott hadsereget állít föl, egyszersmind megállapítják a hadsereg szervezetét és a toborzásnak módozatát. E törvény alapján megtörtént a 35.000 főnyi katonának toborzása, azonban a hadsereg létszámában — éppúgy, mint az általános védkötelezettség alapján szervezett hadseregben — évről évre fogyaték áll be. Mi történik most a fogyaték pótlásával ? A fogyaték pótlására a honvédelmi kormányzat a toborzást a saját hatáskörében, az országgyűlés külön felhatalmazása nélkül végzi. Kérdés, összeegyeztethető-e ez az eljárás a mi alkotmányunkkal. Szerintem nem. Kétségtelen, hogy ha ez a toborzás rendszerré válik, akkor az államhatalmi jogkörök elhatárolásában olyan eltolódások állhatnak be. amelyeknek következményei a nemzetre nézve kiszámíthatatlanok. (A klotür lámpa jelzi a beszédidő utolsó percének kezdetét.) — Csak egy pár percet kérek, mindjárt befejezem szavaimat. — A miniszter; elnök úr annak idején, mikor a Felsőházról szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, közjogi szempontbót is magas színvonalon álló beszédében megállapította, hogy a Felsőház megszervezésével ki van egyensúlyozva az államhatalmak jogköre a csonka országunkban. Elnök : Mennyi meghosszabbítást kér a képviselő úr ? Strausz István : Tíz percet kérek ! (Zaj a jobboldalon. — Felkiáltások : Talán elég lesz öt is ! Megadjuk ! — Csik József : Jó ember, meg kell adni! — Petrováez Gyula : Vigyázzunk urak, nem vagyunk határozatképesek! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! Ügy látom a Ház megadja a meghosszabbítást. Strausz István : Én ezzel szemben kifejtettem a magam álláspontját. Kifejtettem azt, hogy alkotmányos államban toborzott hadsereg mellett is a fogyatékok pótlására a törvényhozás külön engedélye szükséges. Ezt az álláspontomat a budapesti egyetem jogi kara és a berlini egyetem jogi kara magáévá tette. Nem is szükséges és nem is alkalomszerű, hogy ebben a kérdésben most hoszszabb fejtegetésbe bocsátkozzam. Csak azt konstatálom, hogy volt nekünk toborzott hadseregünk a régmúltban kimondottan külön rendeltetéssel, de volt állandó toborzott hadseregünk is. (Scitovszky Béla belügyminiszter : De ez nem függ össze a közgyűlés hatáskörével!) Ide tartozik, mert a törvényhatóságokra tartozó újoncelőállításnak megtagadási lehetőségét tisztáznunk kell. Nem mondhatja senki, hogy ez nekem vesszőparipám volna. Érzem, hogy ebből nagy bonyodalmak származhatnak épen a hatalmi eltolódás miatt, s épen azért hoztam ide újra a kérdést, hogy a t. kormány most már foglalkozzék a kérdéssel komolyan. Amint mondottam, voltak idők, amikor toborzott hadseregünk volt és akadtak királyok, akik a toborzáshoz nem kérték az országgyűlés engedélyét. Az országgyűlésen az eljárás ellen felszólaltak a legnagyobb államférfiak ... (Scitovszky Béla belügyminiszter : Nincs toborzásról szó a törvényjavaslatban ! — Derültség.) A törvényjavaslatban nincs, de az újoncokról van szó. (Scitovszky Béla belügyminiszter : Az újoncokról sincs !) Az újoncokrói van szó. (Scitovszky Béla belügyminiszter: De nincs! — Derültség.), mert