Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-280

270 Az országgyűlés képviselőházának kifogása van a megválasztott bizottsági tagok ellen, ha úgy érzi, hogy jogtalanul jutottak a megválasztáshoz, hogy nem lehetett, volna őket felvenni a választók névjegyzékébe, vagy hogy egyéb oknál fogva nincs meg passzív választójogosultságuk, ezen a címen megvan a lehetőség arra, hogy a megválasztás ellen panasszal, illetőleg felszólalással éljenek és ez annak rendje és módja szerint elbíráltassák. De ott van ugyanennek a szakasznak 5. bekezdése is, amely ugyancsak felszólalási jogot ad a tiszti ügyésznek, megtoldva ezt a rendelkezést még azzal, hogy a tiszti ügyész a fellebbezést, illetőleg a panaszt nem is vonhatja vissza. Ha tehát minden állampolgárnak megadja ez a szakasz a jogot arra, hogy felszólalással élhessen s a tiszti ügyésznek is, aki bizonyos mértékben hivatalból tartozik az adatokat megvizsgálni, megvan ez a lehetősége, akkor teljesen ésszerűtlenek tartom a 2. bekezdésben foglalt rendelkezést, hogy tudniillik még hivatalból vizsgálják felül ezeket az adatokat. Hiszen maga a tiszti ügyész is hivatalból vizsgálja ezeket az adatokat. Miért kell akkor még kiadni a megválasztás ellen beadott panaszakat vagy észrevételeket esetleg a rendőrhatóságnak? Hiszen láttuk a gyakorlati életben, hogy a rendőrhatóság vizsgálta meg ezeket az adatokat, ami annyit jelentett, hogy az egyes megválasztott bizottsági tagok előélete után éppolyan nyomozást folytattak, mint a közönséges gonosztévőknél. Méltóztassék elképzelni, mit jelent egy vidéki városban, községben, vagy törvényhatóságban az, ha megjelenik az illető házában vagy a szomszédoknál egy államrendőrségi detektív és kutat a megválasztott bizottsági tagok előélete után. Ez semmiesetre sem mozdítja elő az illető tekintélyének növelését, hanem ellenkezőleg tekintélyének teljes leromlásához vezet. Ez pedig nem lehet célja — legalább is azt hiszem, nem lehet célja — a. belügyminiszter úrnak és ezért a magam részéről is kérem, méltóztassék Farkas István képviselő úr javaslatához hozzájárulni és a 2. bekezdést törölni. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhajt nyilatkozni! Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! A mi törvényhozásunk gyakorlata szerint ' a választások után az igazolás valamilyen formája eddig is megvolt, kivéve a törvényhatóságokat. Meg van az országgyűlési választásoknál is, amennyiben itt az összes mandátumokat az igazoló választmányok is felülbírálják. Megvan — s ebben téved Hegymegi Kiss Pál 1 képviselőtársam, hogy ez novum, újság — a fővárosi törvényben, az 1924 : XXVI. te. 14. §-ában is. Ugyanezeket a rendelkezéseket vettük itt át, mert ha ennél a törvényhatóságnál a közérdek szempontjából indokoltnak látszott ezeknek a rendelkezéseknek felvétele, akkor ugyanezek az indokok itt is szükségessé teszik, hogy a hivatalból^ való felülvizsgálat, jobban mondva a megválasztottaknak igazolása ebben a formában történjék. Éppen ezért kérem, méltóztassék mind a két indítványt elvetni s a szakaszt eredeti szövegezésben elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 18. § 1. bekezdése meg nem támadtatván, azt elfogadotnak jelentem ki. A 2. bekezdéssel szemben áll Hegymegi Kiss Pál, továbbá Farkas István és társai képviselő uraknak ellenindítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az eredeti szöveget elfogadni, szemben a most említői*, ülése 1929 április 19-én, pénteken. tett képviselő urak indítványával, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház az eredeti szöveget fogadta el és így az indítványok elestek. A szakasz többi része meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 19. §. Kérem annak felolvasását. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 19. §-t.) Elnök: Az előadó úr kíván szólani! Csák Károly előadó: T. Képviselőház! A 19. §. második bekezdése helyett egy jobb szöveget vagyok bátor javasolni, (iGyörki Imre: Már megint { — (olvassa): «Az a törvényhatósági tisztviselő, aki állásánál fogva és más címen is tagja a törvényhatósági bizottságnak, addig, amíg az utóbbi megbízatása tart, a hivatali állásával járó tagsága címén nem gyakorolhat szavazati jogot.» Ez ugyanaz, mint amit az eddigi második szakasz, bővebben, bizonyos tautológiával mond; talán ez precízebb szöveg. Tisztelettel kérem, méltóztassanak ezt elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Buday Dezső! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház ! A magam részéről a 19. §. máso'dik bekezdésének törlését javaslom. Itt hivatkozom a választójogi törvényre, az 1925 : XXVI. t. cikkre, amelyben éppen az ellenzék javaslatai alapján megakadályozták azt, hogy az illető területen, a választókerület területén hatósági jogokat gyakorló szolgabírák bekerülhessenek képviselőknek, sőt ebben a kerületben még bizonyos ideig nem is foglalhatják el régi poziciójukat. A második nemzetgyűlés megérezte azt, hogy abban a rendszerben, amelyben hivatalnokokat állítanak be jelölteknek, ezzel már a lakosságnak a befolyásolása céloztatik és ez ellen védekezett is. Jelzem, hogy t. szolgabíró képviselőtársaim nem tehetnek kifogást ez ellen, mert az országgyűléisbe ennek ellenére is igen számosan kerültek be a megyei tisztviselőtársadalomból. Most vizsgáljuk meg a helyzetet a törvényjavaslatban. A törvényhatósági tisztviselőknek egy bizonyos része hivatalbeli állásánál fogva tagja a törvényhatósági bizottságnak; állásánál fogva megvan tehát a szavazati joga. Sőt továbbmenőleg nemcsak szavazati joga van rendes tagsága jogán, hanem az a szélesebb terjedelmű joga is megvan, hogy reá nézve azok a korlátozások, amelyek a felszólalások stb. tekintetében a rendes tagokra nézve fennállanak, ezek a korlátozások reá nem is vonatkoznak és ebben a tekintetben természetszerűleg hivatalbeli állásából folyólag szélesebbkörű jogokkal bír. Most nem tudom megérteni, hogyha már az illetők tagjai a törvényhatóságnak, akkor miért kell nekik külön megadni azt a lehetőséget is, hogy ők külön résztvegyenek és mint választott bizottsági tagok kerülhessenek be a törvényhatósági bizottságba? Nézetem szerint ez nem helytálló, mert ezzel voltaképpen egyfelől a törvényhatóság létszámát csökkentjük, amely létszámcsökkentésnek a következménye — hogy a miniszter úr teóriájával éljek — az, hogy azok a súlyok, amelyek az egyes érdekeltségeknek, tehát a lakosság választottainak is tulajdoníttatnak, csökkentetnek; másfelől pedig nem tartom helyénvalónak azért sem, mert ez csak arra jó és arra alkalmas, hogy a tisztviselői