Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-280

268 Az országgyűlés képviselőházának denütt a világon minden parlamentben. Mindig veszedelmesebb az a párt, amely felelős helyen nem tud megszólalni, az kívül a maga elveit szélsőségesebb formákban szokta terjeszteni, mint ahogyan azt teszi a Képviselőházban, vagy teszi a városházán, vagy fogja tenni a megyeházán. Én tehát az ország érdekében és^ a haladás érdekében, az ideális cél megközelítése érdeké­ben tartanám szükségesnek, hogy Petrovácz Gyula t. képviselőtársamnak ehhez a szakasz­hoz beadott pótlása elfogadtassék, vagyis az, hogy a szavazás itt is a lajstromos szavazás alapján történjék és a kisebbségi képviselet érvényesítésével. En tehát az ő javaslatát foga­dom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra senki sincs feliratkozva, kivan valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kivan nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy úgy Haller István, mint Csik József t. képviselőtársaim akkor, amikor erről a lajstromos szavazásról mondot­tam el beszédemet, nem méltóztattak itt lenni. En éppen a felhozott indokokkal és azzal a téves beállítással szemben, amely ebben a kér­désben az itteni felszólalásokban elhangzott, az egész világra nézve — már a számottevő or­szágokra nézve — megállapítottam, hogy ez a kérdés még abszolúte • nincs sem a teóriában, sem a praxisban tisztázva. A tendencia éppen az ellenkező, mint amit képviselőtársaim állí­tanak. A legkevesebb országban van ez a laj­stromos választás behozva és még ott is, ahol be van hozva, a municipiális választásnál még ninös meg a lajstromos választás holott ezekben az országokban az általános, egyenlő és titkos választás már régebben érvényesült, mint ná­lunk. Hivatkoztam Amerikára, ahol a lajstro­mos választást egyáltalában nem hozták be. Franciaország 1925-ben megkísérelte, de vissza­tért a többségi elvre. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. De koncedálta Petrovácz Gyula t. képviselőtársam is, hogy ahol kisszámú meg­választandóról van szó, az nem is esik a laj­strom fogalma alá és természetesen csak növeli azokat az aránytalanságokat, amelyek kisebb választók számánál jelentkezhetnek, ö hat­nyolcnál, én tíz-tizenkettőnél látom ezeket az aránytalanságokat valamiképpen kiegyenlít­hetŐknek. A municipiális választásoknál e szá­mok között mozog; maximális volna a várme­gyékben, ha 12-t kellene' választani, mi^ a leg­több helyen kisebb számról volna szó. Már maga ez is az ellen szól, hogy áttérjünk a lajstromos szavazásra. Most áttérek a többi kifogásolt részekre. Itt két téma körül csoportosult a vita. Az egyik az volt, hogy törvényhatósági városok­ban csak jelölés alapján lehet választani. (Rei­singer Ferenc: Az ajánlás!) Igen, az ajánlás kérdése, törvényhatósági jogú városokban csak ajánlottakat lehet választani. — A másik pedig a bizalmiférfiak kérdése. Itt, azt hiszem, éppen Farkas István t. kép­viselőtársam volt az, aki azt mondotta, hogy ez a többségnek sincs hasznára, a kormányzatnak sincs előnyére és reméli, hogy én ezt a kérdést ennél az oknál fogva is el fogom ejteni. Éppen azt akarom bebizonyítani, hogy nem az volt az intencióm, amikor ezt a közigazgatási bizott­ságban a törvényjavaslatba bevettük, mert nem azt néztük, hogy ez a kormányzatnak vagy a többségnek van hasznára, a kisebbségnek pedig ártalmára. De nagyon örülök, hogy ő azt konstatálta, 280. ülése 1929 április 19-én, pénteken. hogy ez a többségnek ártalmára van. Ennek ellenére fenntartani kérem ezt a rendelkezést, mert ez, csak célszerűségi szempont. A városok­nál, ahol jelölteiknek egész tömege lehet, a do­log annyira szétforgácsolódnék, hogy ezt kor­látozni csak akkor lehet, ha ajánlási rend­szert hozunk be. Maguk szociáldemokrata kép­viselőtársaink sem kifogásolták, ezt az aján­lást, csak maximált számban kívánták volna megállapítani, amit azután visszavontak, hogy ez ne legyen a választók arányszámaihoz kötve, hanem 100-ban legyen megállapítva. Én mindenesetre helyesebbnek tartom, ha ez a vá­lasztók számához arányítva legyen megszo­rítva, így 50-tő 100-ig történhetik ajánlás. Ha pedig ez már ajánlás, akkor azt a minimumra kell redukálni. Miért 100-at követelni ott, ahol 50 is elegendő 1 ? Itt tehát 'éppen azokat a szem­pontokat honoráltuk, amelyek hiányát kifo­gásolták. Ez városokban könnyen is eszközölhető. Kifogásolták az aláírások hitelesítését is. A hitelesítést illetőleg én készséggel vennék be egy rendelkezést a végrehajtási" utasításba, minthogy egyes nagyobb városok területén vannak már közigazgatási kirendeltségek hogy ezeknek a hatóságoknak is megadassék az a jog, hogy a hitelesítéseket eszközölthessék. (Hegymegi Kiss Pál: Csak lesznek ilyenek!) Több helyen vannak már ilyenek, több város­ról tudok, ahol ilyen expozitúrák vannak már, amelyek járlatleveleket írnak és hasonló átírá­sokat tudnak eszközölni. Esetleg ezekre a fér­fiakra is kiterjeszteném azt a jogot, hogy a hi­télesítést eszközölhessék. Ezzel is dokumentálni akarom, hogy semmi tekintetben sem akartam nehézségeket gördíteni ezekből a szempontok­ból a választók elé, csak éppen korlátozni akartam az ajánlási lehetőséget, illetve az ön­jelöltek számát, amennyiben mindenesetre ér­dek, hogy a választásoknál ne forgácsolódjanak el nagyon a szavazatok., A másik felvetett kérdés a bizalmiférfiak kérdése. Én bármely honorálható javaslathoz készséggel hozzájárultam. Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársunk adott be erre vonatkozólag egy indítványt, ehhez én a magam részéről készséggel {hozzájárultam. De tisztázni kívá­nom ebben a kérdésben a fogalmakat. A régi törvény szerint és a jelen javaslat szerint is a választóknak megmarad az a jogosultságuk, hogy bizalmiférfit jelöljenek (Hegymegi Kiss Pál: Ügy van!) és ha ezt a jelölést eszközlik, akkor a választási elnök tartozik azt akcep­tálni. Itt csak kötelezővé válik ez abban az esetben, ha ötven jelenlévő választópolgár je­lentkezik, hogy annak a jelöltjét kell kijelölni; négynél több bizalmiférfit pedig kijelölni nem lehet. Ami a többi indítványokat illeti, Fábián Béla t. képviselőtársam azt mondja, hogy pár­tok szerint történjék ez a bizalmiférfijelölés. Ez teljesen elképzelhetetlen. Ha ezeket a gondo­latokat szélsőségbe visszük, lehet tíz párt, lehet 30 párt. A párt fogalma megállapítva nincsen. Egy jelölt maga állíthatja, hogy van egy nagy pártja és így esetleg 30 bizalmiférfi is lesz egy községben, ahol hely sincsen arra, hogy magu­kat a bizalmiférfiakat el lehessen helyezni. Mondom, korlátozva van ez és ez a szisztéma teljes mértékben be is vált. A bizalmiférfiak ellenőrzésre vannak hivatva, amennyiben pe­dig evvel a jogukkal nem élnek, maga a válasz­tási elnök jelöl ki bizalmi férfit. Ha életbelép ez ebben a törvényjavaslatban az előadó úr két variációjának formájában, akkor maguk a vá­lasztók jelölhetik ki ezeket a bizalmiférfiakat. Más elfogadhatóbb javaslatot nem terjesztettek

Next

/
Thumbnails
Contents