Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-280

266 Az országgyűlés képviselőházának Ennyit kívántam csak megjegyezni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. í— Rothenstein Mór: Nagyon jó volt a visszatáncolás.) Elnök: Szólásra következik.? Perlaki György jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Ház! Ennek a szakasznak a tárgyalásánál Fábián t, képviselőtársam beszéde közben, aki kifogásolta, hogy 50 választónak kell megjelenni a bizalmi férfiak kijelölésénél, közbeszóltam — és ezt a közbeszólásomat most fenntartom, — hogy az a jelölt, vagy az a lista, aki, vagy amely mögött nem áll legalább 50 olyan választó, aki nyiltan színt mer vallani, az nem komoly jelölt és nem komoly lista. Hozzátettem még azt is, hogy a választók, ha színt mernek vallani a párt vacs órákon — amint mondottam: a pörköltöknél — akkor valljanak színt akkor is, amikor az urna elé kell járulni. (Farkas István: Jó, jó, csak maradjunk a pörköltnél!^ Malasits Géza t. képviselőtársam — feltételezem, hogy csak félreértésből — azt mondotta, hogy én a magyar népet megsértettem, (Malasits Géza: Ha feltételezi róla!) ha feltételezem róla, hogy egy pörköltért eladja meggyőződését. (Farkas István: Haj, haj, az a pörkölt!) Ez a pörkölt már nagyon sokba került Magyarországnak. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, méltóztassanak nem komoly megjegyzésektől tartózkodni. Meskó Zoltán: A szándék is távol állott tőlem, hogy bármely magyar választópolgárról feltételezzem, hogy meggyőződését egy vacsoráért vagy egy pörköltért, eladja vagy megváltoztatja, ámbár a múltban nagyon szomorú tapasztalataink voltak. Magam is, aki mindig függetlenségi ember voltam, de mások is a függetlenségi párt padjairól éppen azt ostoroztuk, hogy nagyon sok esetben közrejátszott az is, hogy igyekeztek a nép lelkületéhez így hozzáférkőzni és a népet így megnyerni. Én magam, aki mindenkor a tiszta választásoknak a híve és szószólója voltam, minden alkalmat felhasználtam úgy az ellenzéki, mint a kormánypárti padokból is. (Malasits Géza: Negyvennyolcas korában is elvei fenntartásával 67-re szavazott! — Zaj.) Elnök: Malasits képviselő urat kérem, ne szóljon állandóan közbe. ' Meskó Zoltán: T. képviselőtársam, én minden alkalommal a tiszta választások mellett törtem lándzsát. Köztudomású, hogy én a titkos választásnak éppen a tisztaság szempontjából vagyok feltétlen híve, (Helyeslés a báloldalon.) tehát nagyon csodálkozom t. képviselőtársam, hogy éppen rólam, aki a magvar néppel állandóan foglalkozom, aki állandóan törődöm vele szóban és írásban, tételez fel ilyen dolgot, amit én a legnagyobb tisztelettel, de legnagyobb határozottsággal kénytelen vagyok visszautasítani. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A képviselő úr elhangzott felszólalására megjegyzem, hogy ez nem tartozott a napirenden lévő tárgyhoz és bár értem felháborodását, amely szólásra indította, mégis figyelmeztetem, hogy a jövőben alkalmazkodjék a, házszabályokhoz és^ csak a napirenden lévő tárgyhoz méltóztassék szólni. (Meskó Zoltán: A szakaszt elfogadom! — Elénk derültség.) Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Csik József! Csik József: T. Ház! A miniszterelnök úr Rassay t. kén viselőtár s am beszédével kapcsolatban lándzsát tört a nyilt szavazás jogosultsága mellett. Saját esetével bizonyította, hogy a nyilt szavazás igenis lehetőséget ad arra, 280. ülése 1929 április 19-én, pénteken. hogy minden vesztegetés és terror ellenére a, választók véleménye^ szabadon r nyilatkozzék meg. Csak azt nem értem, t. Ház, hogyha ez így van, akkor a miniszterelnök^ úr miért nem hatott oda, hogy ebben a törvényjavaslatban az általa annyira vallott felfogás érvényesüljön. (Ügy van! a baloldalon.) Ha egyszer a miniszterelnök úr a nyilvános szavazást enynyire jogosultnak és ennyire megfelelőnek tartja, akkor inkonzekvenciat látok abban, hogy ebben a törvényjavaslatban, amelynek elsősorban ő a felelős tényezője, nem az ő felfogása, hanem a titkos szavazás nyer érvényesülést. (Jánossy Gábor: Mert a régi törvényben is ez volt!) T. Ház! Hangsúlyozom, örömmel veszem tudomásul, hogy ez a törvényjavaslat a titkosság álláspontjára helyezkedik, viszont nem értem azt, hogy a kormányzat miért nem helyezkedik erre az álláspontra egyéb választójogi törvényeket illetően is. (Ügy van! a báloldalon.) Hiszen a miniszterelnök úr azt mondotta, — javított kiadásban mondom — hogy az ország közvéleményének többsége mögötte áll. Ha egyszer az ország közvéleményének többsége tényleg a kormányzat mellett áll, én, aki azt lehet mondani, bizonyos pártatlansággal nézem a politika eseményeit, nem értem, miért zárkózik el a kormány — ismétlem — akkor, amikor az ország közvéleményének többsége a kormány mellett áll, attól, hogy a titkos választójogot necsak a törvényhatósági választásoknál, hanem az országos választásoknál is meghonosítsa. (Fábián Béla: Mert hátha mégis meg talál bukni!) Ugyanaz a választójog érvényes a törvényhatósági választásoknál, mint az országgyűlési választásoknál, (Petrovácz Gyula: Ugyanazok a választók is!) és ha egyszer ugyanazt a rendszert valósítja meg a kormányzat, akkor nem értem, hogy az egyik^ választásnál miért nem alkalmazza a titkosság módját, a másik választásnál miért a nyilt szavazás módját. (Fábián Béla: Mert kormányozni úgylátszik, jó! — r Mándy Samu: Már régen így van!) Az én pártom felfogása az, hogy igenis a titkosság álláspontjára kell helyezkedni nemcsak^ ebben a törvényjavaslatban, nemcsak a törvényhatósági választásnál, hanem az országos választásnál is, mert ez felel meg a mai modern kor szociális és politikai haladásának. (Ügy van! a baloldalon.) Annál is inkább meg lehet ezt tenni, mert hiszen a kormánynak — ha úgy van, mint ahogv ezt a miniszterelnök úr mondotta — nem kell attól tartania, hogy a titkos választás folytán talán a helyzet felborul, mert hiszen ha az ország közvéleményéinek többsége a kormányzat mögött áll, akkor ez ki van zárva. T. Ház! A törvényjavaslatnak ez a szakasza a választás formájára vonatkozóan intézkedik. A választási formát illetőleg véleményem szerint két szempontot kell szem előtt tartani. Először azt, hogy az ország választóinak közvéleménye, felfogása minél könnyebben érvényesülhessen &

f választásoknál, másodszor azt, hogy a választók felfogása és véleménye minél igazságosabban érvényesüljön. Ami az első szempontot illeti, ez a törvényjavaslat bizonyos kívánnivalót hagy hátra. Nevezetesen a törvényjavaslat úgy intézkedik, hogy a bizalmiférfiak beküldéséhez 50 jelenlevő választópolgárnak megegyezése és együttes fellépése szükséges. Teljesen érthetetlen előttem ez a rendelkezés, már csak azért is, mert az országgyűlési választásokról szóló

1 törvényben ez nem foglaltatik benn, de még sokkal hivatalosabb forma volna, ha ez az 50 ember nem szóbelileg és együttes fellépéssel, hanem írásban