Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-280
Az országgyűlés "képviselőházának 280. ülése 1929 április 19-én, pénteken. 257 Három párt lesz: az egységes párt, a polgári párti ellenzék és a szociáldemokratapárt.) Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassék a szónokot közbeszólásokkal zavarni. Hegymegi Kiss Pál: Könnyű ezt megállapítani, de én a magáim részéről, míg jobb expedienst nem méltóztatnak találni, ragaszkodom ahhoz, bogy ez megmaradjon, amely nem arra az esetre szól, ha a bizalmiférfit kijelölik, hanem arra az esetre, hogyha mégis valahol valamely választási elnök nem akceptálná az előzetesen kijelölt bizalmiférfit, ott 'módjában legyen a választás megkezdése előtt 50 jelenlevő szavazónak követelnie a bizalmiférfi kijelölését. (Esztergályos János: És ha nincsen jelen 50 szavazói) Mert a debreceni törvényhatósági választáson láttam ezzel ellenkező esetet. De — mondom — ha a képviselő uraknak jobb expedienst méltóztatik találni, azt akceptálom. Mindenesetre azonban kifogásolnám azt, ha_ az expedlens az volna, hogy a bizalmiférfiak jelölése ajánlásszerül eg 50 Vagy 100 embernek írásban való jelöléséhez volna kötve 1 . Az ajánlási rendszert én a magam részéről teljes mértékben kihagyandónak tartom. r Idevonatkozólag javaslatot is tettem a t. Háznak, mert megállapítom, hogy nekünk, ha tényleg azt akarjuk, hogy tiszta és szabad választások legyenek, legelőször nem a titkos választójogot kell megvalósítanunk, még ennél is előbbrevaló az ajánlási rendszernek teljes elhagyása. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert az ajánlási rendszer tulajdonképpen lélekrablás, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a szavazatoknak előre nyilvánossá való tétele, egy lelki kényszer a lakosságra, amely lelkikényszert meg kell szüntetni. Voltaképpen annak, hogy Magyarországon szerintünk súlyosan kifogásolható képviselőválasztások vannak, elsősorban az az ajánlási rendszer az oka, amely a választójogi törvényben benne van. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezeket akartam elmondani. (Helyeslés a széls őbalo Idaion ) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Ez a 16. § tulaj donképen egy büntetőszakasz a polgárság, a választóközönség ellen. Az ajánlási rendszernek ez a módja már az országgyűlési választásoknál is megmutatta, hogy nem jó és tisztán arra alkalmas, hogy a választók magatartását meghamisítsa. A kormány nem jött ki ezzel a rendszerrel a titkos kerületekben jól, most tehát, mert itt^titkos a választás, az ajánlási rendszert még tetézi azzal, hogy most már hivatalos helyen kell megjelenni és hivatalos helyen, vagy hivatalos személy jelenlétében lehet csak az aláírást foganatosítani. A helyzet az volt a titkos kerületekben, hogy a kormány legtöbb helyen kevesebb szavazatot kapott — például Budapesten is — a statisztika szerint, mint amennyi ajánlást kapott. Az ajánlásnál lehetett kényszeríteni az embereket arra, hogy ajánlják a kormánypárt jelöltjeit,-de titkos lévén a szavazás, nem szavaztak rájuk, hanem kevesebben szavaztak rájuk, mint amennyien ajánlották. Most tehát a kormány megfordítja a tételt. Kitűnően bevált ez alrendszer a nyilt szavazásnál. A nyilt szavazásnál^ az ajánlási rendszer már teljesen eldönti a választás sorsát. Láttuk a választásoknál, hogy például még titkosan választó kerületekben is, de különösen a nyilt kerületekben a_ teljes apparátus, az egész közigazgatás az ajánlási rendszerrel foglalkozott, és ezzel eldőlt a választás sorsa. Hiszen a választási elnök s az egységespárt biKEPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XIX. zalmi embere, jelöltjeinek bizalmi emberei figyelmeztették a szavazót: hiszen ' kend már aláírta az ajánlási ívet, kend tehát természetesen ide fog miránk szavazni. Nem is vették máshova, ha máshova akart szavazni. Ha a titkos szavazást komolyan veszszük, akkor az ajánlási rendszernek ezt a módját fenntartani képtelenség, lehetetlenség és — mondom — nem lehet ebből mást következtetni, mint azt, hogy büntetni akarják a polgárokat. Mert hiszen ez a rendelkezés azt jelenti, hogy vagy lakásr ól-lakásra viszik a közjegyzőt, amint azt Kun Béla képviselőtársam mondotta, — ahol nagyobb a terület, tanyáról-tanyára — vagy be kell hozni az embereket a községi elöljáróságra és ott kell az ajánlást aláíratni. Azt mondja ugyanis ez a szakasz (olvassa): «Az ajánlók névaláírásának hitelesítésére a 23. § .2. bekezdésében foglalt rendelkezések irányadók.» A 23. § pedig a következőket mondja (olvassa): «A kérelmezők kötelesek aláírásaikat a törvényhatóság első tisztviselője, a kir. bíróság, a kir. közjegyző, a járási főszolgabíró, vagy a községi elöljáróság által hitelesíttetni.» Ezzel egyszerűen lehetetlenné teszi azt, hogy ellenzéki pártok induljanak. Mi értelme van most ennek a rendelkezésnek? Már mondottam, most is ismétlem, hogy 120 bizottsági tagból 24-et választanak általános választás útján. Ezért a 24 tagért verekednek az összes pártok. Hiszen bejelentette az előadó úr az ő javaslatában, hogy ez a rendelkezés csak az általános választásokra vonatkozik. A viriliseknél, az érdekképviseleteknél, a szakképviseleteknél nem kivánják meg ugyanezt az eljárási módot, ha-' nem kikapcsolják. Az előadó úr indítványa ezt célozza. Miért kell ezt a zaklatási szakaszt bevenni, miért kell ezt így csinálni? Ha ezt a rendelkezést megtartjuk, tényleg azt mondhatjuk, hogy ellenzéki pártok nem indulhatnak a választásokon. Itt van a virilizmus, itt van az érdekképviselet, itt van az örökös tagság, itt van a hivatalból való tagság. Öriási nagy többsége van a kormánynak, a vagyonos osztálynak minden törvényhatóságban, városban, megyében egyaránt. (Zaj a baloldalon.) Most ezt a kicsi részt is el akarják majorizálni, tönkretenni és lehetetlenné tenni. Hol van itt az a bizonyos konszolidáció, kérdezem a t. kormányt, ha még ennek az egyharmadrésznek választásánál is ilyen borzasztó nagy a félelem, ilyen rettenetes az aggodalom, hogy még itt is csak ilyen rendszerrel lehet indulni és belemenni a választásokba, hogy esetleg mandátumot kapjanak ebből az egyharmadrészből. Hol van itt az a nagy konszolidáció, hol van az a haladás, hol van az a nemzeti szempont, hol van a kormánynak az az önbizalma, amelyre mindig hivatkozik, hogy az ország vele van, az ország együtt érez vele, hogy az ország helyesli a Bethlenkormányzat rendszerét? Hol van ez, ha önök így félnek a néptől, ha így félnek a megszűkített választójogtól is, ha így félnek a megszűkített választójog alapján megmaradó kicsi számú, egynegyedrésznyi szabadon választott bizottsági tagtól? Hol van itt az a nagy bizalom? Miben nyilatkozik ez meg? Hiszen ez a rendelkezés is, de az egész törvényjavaslat is élénk cáfolata például gróf Bethlen István tegnapi beszédének. Minden rendelkezése, minden szakasza rácáfol, ellenkezőjét igazolja annak, amit a miniszterelnök úr mond és hirdet. Az urak mindig a konszolidációról beszélnek, s mégis még ettől a negyedrésztől is annyira irtóznak, hogy teljesen lehetetlenné akarják tenni az ellenzék érvényesülését. Én biztosra veszem, hogy ilyen körülmé37
