Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-280

Az országgyűlés képviselőházának 2 T. Képviselőház,! Ügy tűnik t fel csakugyan, mintha valóságos díjugratást akarna végeztetni a t. kormány és a t. belügyminiszter úr a választóközönséiggel. Megütközéssel, sőt felháborodással utasítom ezt vissza. A megyénél, a megyei választásoknál nincs ajánlási kényszer, ott nem kívánja a t. bélügyminiszter úr, hogy közjegyzőileg vagy alispánilag hitelesített aláírásokat kelljen előzetesen produkálni a bizottsági tag-jelöléseknél. Miért akarja tehát a t. belügyminiszter úr a tíz törvényhatósági jogú várost inferiors, alsóbbrendű helyzetbe hozni a vármegyékkel szemben? Miért nem tud, miért nem akar már egyszersmindenkorra lemondani a t. belügyminiszter úr arról, hogy e tíz várost — sajnos, CsonkaMagyarországon több szabad királyi és törvényhatósági jogú város nincs — a kormány politikai zsoldiába kényszerítse minden áron? Miért kellemetlenkedik a t. belügyminiszter úr a törvényhatósági városok lakosságának a tervbe vett intézkedéssel? Hát van ehhez joga, kérdezem. Hogy ellenőrizze a városok háztartását, gazdálkodását, ehhez van joga, szakemberekkel csinálja meg, ezt a joírát a törvény biztosítja, azonban hogy avatatlan kézzel és zavart csináló módon a t. belügyminiszter úr belenyúljon a városok lakói jogainak szabad gyakorlásába, ez a joggal szemben — nyiltan megmondom — hatalmi tobzódást, tehát jogtalanságot jelent. Hát nem elég az, t. belügyminiszter úr és t. Kén viselőház, hogy a városok lakói óriási nagy pótadót fizetnek az állami adón kívül? Nyakukba varrta a t. kormány a rendőrség fenntartásához való hozzájárulást is. Például az én városomban és Mayer János földmívelésügyi miniszter úr kerületében, Hódmezővásárhelyen ez évenként 60.000 pengőt tesz ki. Hozzá kell járulnunk a polgári iskolák fenntartásának költségeihez is. Felvettük az állam által közvetített túldrága amortizációs és kamatú Speyer-kölcsönt, hogy közalkotásokat létesíthessünk, hogy munkaalkalmat teremtsünk, hogy szociális, kulturális és közgazdasági téren megtegyük azt, amit tenni kell, amit tenni lehet. E mellett díjtalanul végeztetnek a városok tisztviselőivel olyan funkciókat, amelyek végzése az államnak lenne kötelessége. A városok jelentős, sőt túlnagy anyagi áldozatokat hoznak a közoktatásnak, a közművelődésnek oltárán is. Mind ennek ellenértékéül elvárhatná a törvényhatósági jogú városok lakossága azt, hogy szabad jogainak szabad gyakorlatában ne háborgattassék és ne molesztáltassék a t. belügyminiszter úr és — ha ebből a javaslatból törvény lesz — e törvény által. A városok belterületén még hagyján a dolog, ott az ajánlási ívek kényszere csak felesleges okvetetlenkedést jelent, de nézzük meg, mi van a külterületen. Ha figyelembe veszem Hódmezővásárhely, Szeged, Debrecen, Kecskemét külterületét, megállapíthatom, hogy a választóknak csaknem fele a tanyákon lakik. Itt az ajánlási ívek aláírása hogy fog történni? A közjegyzőnek vagy a polgármesternek ki kell mennie a tanyák közé? Mert azt csak nem lehet kívánni, hogy például Hódmezővásárhelyen 30—40 kilométer távolságból — mert a külterület legtávolabbi része ilyen messze van, ahol külön választókerület lesz a tanyai lakosság részére ezer-ezer választóval — bemenjen a városba, 50 választó — máshonnan megint 50 választó — egyszerre a polgármesterhez vagy közjegyzőhöz hitelesítés végett a nagy mezőgazdasági munkák idején. Ez az eljárás a küll ülése 1929 április 19-én, pénteken. 255 területen valóságos zaklatás a polgárság szabad joggyakorlásával szemben. Miért van erre szükség? Mit akar ezzel a belügyminiszter úr elérni? Miért csinál visszafejlődést a régi rendszerhez képest? Hiszen 1927-ben voltak időszaki választások törvényhatósági városokban az az évi névjegyzék alapján, ahol például Debrecenben külterületen is gyönyörűen folytak a szavazások a nélkül, hogy előzetesen írásban kellett volna ajánlani a bizottsági tagjelölteket. Vagy az bántja a t. belügyminiszter urat, hogy kis kivételtől eltekintve ezeken az időszaki választásokon a kormány jelöltje mindenütt megbuktak? (Farkas István: Ügy van! Ez bántja!) Es azt akarja a belügyminiszter úr, azt akarja a törvényjavaslat, hogy most már ilyen megkerülő eszközök alkalmazásával és a választójog szabad gyakorlásának való gáncs vetéssel majd a választók közönsége a városokban belterületen és külterületeken a kormány akarata szerint igazodjék? De kérdezem tovább: ha annak a közjegyzőnek ki kell mennie a tanyák világába, hogy ott az aláírásokat hitelesítse, ki fogja fizetni ennek a költségeit? Mert annak a közjegyzőnek napidíja van, mégpedig a közjegyzői árszabás szerint magasan felszámítható napidíja, ha 20—30 kilométernyi távolságban kiszáll a tanyákon Szegeden, Hódmezővásárhelyen, vagy Debrecenben. Az egységespárti bizottsági tagjelöltek részére gyűjtött aláírások hitelesítésének költségeit jól tudom, hogy fizetni fogja az egységespárti központi kassza, a fennálló rendelkezési alap, — mert ilyen talán most is van, ha nem csalódom, mert a múltnak ezt a rossz szokását nem tagadta meg a mostani rendszer sem — de azok, akiknek nincs pártkasszájuk, akik csak az elvek tisztaságával indulnak küzdelembe, honnan vegyék a költségeket, a közjegyzői kiszállásokhoz? Előreveti az árnyékát a bekövetkezendő törvényhatósági választásokra ez a törvényjavaslat abban a tekintetben, hogy a kormány részéről a virilisták választásánál megdolgozással, terrorral, az öszszes választók közül való választásnál pedig költségekkel és pénzzel fognak belemenni a választásba. Egyenlőtlen fegyverekkel fogunk tehát küzdeni, t. miniszter úr, de mégis felveszszük a küzdelmet, mert ha kevesebb pénzzel is, de nagyobb erkölcsi erővel és igazsággal fogunk belemenni a küzdelembe és reméljük, hogy a polgári ellenzék lobogóját a törvényhatósági városokban is újra győzelemre tudjuk vinni a választásokban. Es hogy akarja at. belügyminiszter úr a külterületen, a tanyák világában eszközöltetni az aláírásokat? össze akarja gyűjtetni a választókat valamely központban, vagy pedig a közjegyző csakugyan menjen tanyáróltanyára? Azt nem is lehet kívánni, hogy a polgármester menjen ki és hitelesítse az aláírásokat. T. belügyminiszter úr, ennek az egész paragrafusnak a törvényjavaslatba való bevételéből látszik, hogy a veszedelmessége mellett egy csodabogár is, ez a legenyhébb kifejezés, amivel illethettem. Vonja vissza tehát a t. belügyminiszter úr ezt a szakaszt! Mert ha jó volt eddig a régi rendszer, akkor maradjon meg ezentúl is. Ne akarja a belügyminiszter úr megnehezíteni a szavazhatást és ne akarja elkedvetleníteni a választókat attól, hogy csakugyan résztvegyenek alkotmányos jogaik gyakorlásában. Tegnap volt az egységespártban gróf Bethlen István nyolcéves miniszterelnökségének ünneplése. Mi nem kívánunk e családi ünnepi hangulat örömébe semmi ürmöt belevegyíteni, de belevegyítenek ebbe maguk a t. képvi-