Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-280

Az országgyűlés képviselőházának 280. ülése 1929 április 19-én, pénteken. 251 1866-ban szükségesnek tartott időtartamot, a három évet öt esztendőre. Nyilvánvaló, hogy a törvényhatóságok életének ez a megmereví­tése alkalmas a klikkrendszer megteremtésére, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalóldálon.) amit elősegít az az általam különben helyeselt elv, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok lét­számát a belügyminiszter úr leszállította, már pedig a klikkszerűségnek éppen az a sajátos sága, hogy minél kevesebben vannak, annál könnyebb a kialakulás lehetősége. Nagyon szeretném, ha a belügyminiszter úrnak méltóz­tatnék visszaállítani itt a régi állapotot, amely az 1886 : XXI. tcikkben van ... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ott öt év van!) Azután módosították. (Scitovszky Béla belügyminisz­ter: Az 1892-ben volt!) 1892-ben már látták azt, hogy nem jó az öt esztendő s most 1929-ben megint azt látjuk, hogy jó az öt esztendő. Sze­retném, ha a belügyminiszter úr ebben a te­kintetben visszaállítaná a régi helyzetet, visz­szaállítaná legalább a törvényhatósági váro­sokban, ahol a lakosság zsebére megy az auto­nómia ügyeinek intézése. Másfelől pedig szeret­ném, ha a belügyminiszter úr haladást mutatna fel és a póttagválasztásnál a választott elemnek is megadná azokat a jogokat, amelyeket a vi­riliseknek biztosítani méltóztatott. Elnök: Szólásra kövekezik? Urbanics Kálmán jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kérdem a képviselő urakat, kíván-e valaki hozzászólani a szakaszhoz? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni! Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Kép­viselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ha én egy tör­vényjavaslat előkészítésénél abból a feltevésből indulnék ki, hogy csak gonosz emberek vannak a világon, akkor sohasem vállalkoznék tör­vényjavaslat előterjesztésiére. Az én egyénisé­gemmel ez teljesen ellentétben van. Én egy törvényjavaslat megalkotásánál mindig az er­kölcs és az etika bázisán állok. Ez az egyedüli, ami eliminálni tudja az emberi huncutságot és az emberi gonoszságot, mert emberi huncut­ságra és emberi gonoszságra törvényt alapítani nem lehet. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Itt is nem azok az elgondolások vezettek engem, amelyekre Hegymegi Kiss Pál képviselőtár­sam hivatkozott, ezekre egyáltalában nem is gondoltam. A múlt tapasztalata, a szükséges­ség volt az, amely engem ennek a paragrafus­nak megalkotásánál vezetett. Tudniillik az 1870-iki törvéúy ide vonatkozólag a választások időtartamát hat és három évben, az 1886-iki törvény ugyanezt az időt tíz és öt évben álla­pította meg. Ez utóbbi nem.is lépett életbe. Az 1892-es törvény helyreállította a 70-es törvény rendelkezését, de ennek indokolása az volt, hogy akkor hároméves volt az országgyű­lés ciklusa is és népszámlálás és a törvényható­sági reform megalkotása előtt állottak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezek voltak az indo­kok, amelyek miatt akkor a tíz-, illetve ötéves ciklust nem hozták be. Ma az én elgondolásom szerint helyesek ebben a törvényjavaslatban a lefektetett időszámok, mert az országgyűlés öt évre valasztatik. Nem : rögzíttetik meg evvel az idővel a törvényhatósági bizottság választott tagjai révén sem, ha a bizottsági tagok tíz évre választatnak is, mert ötévenként újólag alakul felerésze, a póttagok pedig minden öt évben újonnan választatnak. Az összesek egyébként, a virilisek is, az érdekkéípviseletek is ötéven­ként választatnak. Megcsontosodásról megrög­zítésről, megkövesedésről egyáltalában szó sem lehet tehát. Ezek voltak azok az elgondolások, amelyek engem ennek a törvényszakasznak ebben a for­mában való előterjesztésére indítottak. Farkas István képviselőtársam ettől a kérdéstől eltérő két más kérdést vetett fel. Egyik indítványában azt kívánná, hogy a közgyűlés munkaszüneti napra tűzze ki a választásokat. Ebben a tekin­tetben az autonómiát korlátozni nem kívánom, nem is kívántam, azért ebben a tekintetben rendelkezést nem tettem. Ellenben a végrehaj­tási utasításban fel kívánom hívni a törvény­hatóságok figyelmét az országgyűlési képvi­selőválasztói törvényben levő rendelkezésre, amely ottan nem tudom, imperative van-e vagy talán csak lehetőleg mondja ki ezt, de itt is úgy akarom a végrehajtási utasításban a rendelke­zést kiadni, hogy lehetőleg hétköznapra tűzes­senek ki a választások. Ahol természetesen in­dokok vannak, amelyek ennek mellőzését kíván­ják, ott a törvényhatóságokat elbb en a tekintet­ben korlátozni nem kívánom. A másik kívánsága Farkas István képvi­selőtársamnak az, hogy a nyolcadik bekezdés­nél szavazategyenlőség esetében a választási elnök sorshúzása döntsön. Ez benne van az én rendelkezésemben is, azonban csak, mint máso­dik lehetőség. Az első lehetőséggel én az intel­ligenciát, vagy a nagyobb képesítést akarom előtérbe tolni, ami ellen, azt hiszem, senkinek kifogása nem lehet. Ha ez nem lenne megálla­pítható, akkor kerülne csak a választási elnök sorshúzásos döntése f elé a kérdés. Mindezek alapján kérném, méltóztassanak az összes be­nyújtott indítványokat elvetni és a 13. §-t ere­deti szövegezésében elfogadni. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a szavazás a 13. § felett. Az első bekezdés meg nem támadtatván, azt elfogadott­nak jelentem ki. — Az első bekezdéshez házsza­bály szerűen pótlást nyújtottak be Farkas Ist­ván és társai képviselő urak. Kérdem a t. Há­zat, méltóztatnak-e Farkas István és társai kép­viselő uraknak ezt a pótló indítványát elfo­gadni? (Nem!) A Ház a pótlást nem fogadta el. — A második és harmadik bekezdés meg nem támadtatván, azokat elfogadottaknak jelentem ki. — Következik a negyedik bekezdés. Itt az ere­deti javaslattal szemben állnak Pakots József és Farkas István és társainak indítványa. Kér­dem, méltóztatnak-e az eredeti szöveget elfo­gadni? (Igen!) Amennyiben az eredeti szöveget méltóztatnak elfogadni, ezek az indítványok el­esnek. A Ház az eredeti javaslatot fogadta el és így az indítványok elestek. — Az ötödik, ha­todik és hetedik bekezdés meg t nem támadtat­ván, azokat elfogadottaknak jelentem ki. — A nyolcadik bekezdésnél az eredeti szöveggel szemben áll Farkas István és társai képviselő urak indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztat­nak-e az eredeti szöveget elfogadni? Ebben az esetben elesik Farkas István és társai indít­ványa. (Igen!) A Ház az eredeti szöveget fo­gadta el és így Farkas István és társainak in­dítványa elesett. — A kilencedik bekezdés meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. — Hegymegi Kiss Pál képviselő úr tizedik bekezdésként új bekezdést javasol. Kérdem a t. képviselő urakat, méltóztatnak-e a, Hegymegi Kiss Pál képviselő úr által tett új tizedik be­kezdést célzó indítványt elfogadni? (Nem!) A Ház az indítványt nem fogadta el s ezzel a szakasz letárgyaltatott. 36*

Next

/
Thumbnails
Contents