Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-279

Az országgyűlés képviselőházának 279. ülése 1929 április 18-án, csütörtökön. 233 a nemzeti ügy szempontjából, a hazafiság kér­dése bele sem játszhatik ebbe. mert hiszen a virilisták a t. belügyminiszter úr megállapítása szerint is egy világnézleti elvet vallanak, azok csak polgárok lehetnek, azok között egyetlen szocialista sem lehet. Mi játszik akkor bele a kérdésbe? Az, hogy a kormánypárti elem legyen a virilisták választásánál is túlsúlyban ; az hogy a polgári ellenzék viriiistái ne kerülhessenek be a törvényhatósági bizottságba, ha nem is több­ségben, de legalább olyan számarányban, amely az összválasztók által választott városatyákkal együtt a mindenkori kormányhatalommal szem­ben többséget adhatna, a szabad gondolkozásnak, a nyílt színvallásnak és lelkiismereti meggyőző­désnek javára, mert önök ezzel a paragrafussal is a meggyőződést és a lelkiismereti szabadságot akarják igába hajtani. Becsülje már egyszer többre t. belügyminisz­ter úr a törvényhatóságok, az autonómiák testü­letének szabad véleménynyilvánítását, becsülje többre a hatalom mézédességénél, mondjon le erről a törvényhatóságoké termeiben. Nagyatádi Szabó Istvánnak program m ja az volt, hogy engedjük a népet szabadon nyilatkozni olyan dolgokban, ame­lyek az ő sorsával összefüggésben vannak, ame­lyektől függ az ő jobblétének, az ő jövendőjének megalapozása. T. belügyminiszter úr, ha külön­bözőségek lehetnek is közöttünk felfogás tekinte­tében, hogy a demokrácia útján mennyit halad­junk, hány lépéssel haladjunk előre, (Egy hanga szélsőbaloldalon ; Talán hátra), ha mi gyorsabb iramot akarnánk diktálni a demokrácia útján, mint a t. belügyminiszter úr, mert az a felfogá­sunk, hogy egy gyorsabb demokratikus haladás sem ártana a nemzeti ügynek és a magyar jöven­dőnek, akkor legalább a kezdő lépéseknél engedje meg a t. belügyminiszter úr azt, hogy a törvény­hatóságok a saját lábukon járhassanak, felesleges gyámkodást ne gyakoroljon felettük és egy ne­mes gesztussal járuljon hozzá Petrovácz Gyula t. képviselőtársam indítványához. (Helyeslés a báloldalon.) Elnök: Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Hegy inegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! Elő­ször a miniszter úrnak házszabálymagyarázatára bátorkodom annyit megjegyezni, — mivel itt megint vannak olyan javaslatok, amelyeket nem fognak előadni, s amelyeket én a magam részé­ről szeretnék magamévá tenni, azonban az elnök úr állásfoglalása folytán most már ez nem lehet­séges — hogy nagyon helyesen tenné az elnök­ség, ha szemben a belügyminiszter úr magyará­zatával pártközi konferenciát tartana az indít­ványok visszavonása ügyében, mert indítványt visszavonni most már, miután azt az általános vita megkezdése előtt kell benyújtani, konkludens tényekkel is lehet, tehát az, hogy az illető nem terjeszti elő indítványát, voltaképpen már maga visszavonás. Nagyon szeretném tisztázni azt, hogy tényleg meglegyen az indítványok fenn­tartásának, magáévátételének joga azoknak a képviselőknek számára, akik eddig legalább abban a helyzetben voltak, hogy egy-egy rész javaslatot nyújtottak be, de nem nyújtottak be úgy, amint azt a miniszterelnök úr óhajtja, egy egész tör­vényjavaslatot. A jövőben ugyanis ez lesz szük­séges, hogy az ellenzéki képviselő, ha vitát akar provokálni a Házban, külön szerkesszen egy tör­vényjavaslatot, mert nem tudni, tiogy képviselők, akik benyújtanak egy-egy javaslatot, később miniszteri presszióra azokat mikor vonják vissza, (Baracs Marcell: Pártértekezleten vonják vissza!) vagy egy pártértekezleten mikor vonják vissza azokat. Nézetem szerint ez a kérdés még ma sincs tisztázva. Foglalkozni kívánok a miniszter úrnak egy előzőleg tett nyilatkozatával. Amikor én észre­vételt tettem arra, hogy a választási eljárás során az 1925 : XXVI. tcikknek a választás tisztaságára és becsületes voltára vonatkozó rendelkezéseire nincs hivatkozás, a miniszter úrnak méltóztatott hivatkozni az 1925 : XXVI. te. 184. §-ára. Ezt elfogadom és köszönettel veszem, de le akarom szögezni, hogy ezek szerint a törvényhatósági választásoknál nem lesz mód a gazságokra és kocsmázásra. E tekintetben a választójogi törvény védelmet biztosít. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy a kiadandó végrehajtási rendeletében is méltóztassék erről gondoskodni és főispánjait nyomatékosan figyelmeztetni ezekre a választási rendelkezésekre, hogy ezekre bizony vonatkoznak az 1925 : XXVI. te. rendelkezései és a törvény­hatósági életre való előkészülésből a kocsmákat zárják ki. Ami már most magát a kérdést illeti, termé­szetesen — hiszen én magam is nyújtottam be idevonatkozó indítványt, mégpedig szórói-szóra ugyanazt s teljes mértékben fenntartom — csat­lakozom Petrovácz Gyula képviselőtársamnak ja­vaslatához. Ez az utolsó remédium részünkre, hosry a lakosságnak valamelyes jogot biztosítsunk különösen a törvényhatósági városokban, ahol az autonómia fenntartása teljesen a lakosságra hárul. Én látom már előre és ezért előre is hangsúlyo­zom, hogy szélmalomharcot vívunk, mert igaza van a hátam mögött ülő képviselőtársamnak, aki jól jellemezte azt, hogy könnyebb keresztüljutni egy tevének a tű fokán, mint egy szegény embernek a belügyminiszter úr törvényhatóságába valahogy beleilleszkedni. És én itt erre a körülményre evvel a törvényjavaslattal kapcsolatban külön is rá kell, hogy mutassak. A belügyminiszter úr a viriliseknél, ahol nyilvánvaló a tendencia, hogy egy főispáni lista fog szerepelni, a pótválasztást külön méltóztatik megengedni, hogy valahogyan ne történjék meg az, hogy a szabadgondolkozású, gerinces polgárság összefogva maga is egy-listát állít, amely lista ugyan nem fog bejutni az omni­potens főispáni listával szemben, de jelentős számú szavazatot kap, s ennek következtében a póttagok sorában azok szerepelnek. A miniszter úr itt előrelátással — mert itt a saját pártpolitikai érdekükről van szó — a pót­tagválasztást külön rendeli ; ellenben ott- ahol a választott elemről van szó, — látjuk majd a kö­vetkező szakaszban — ahol a törvényhatósági bizottsági tagok választások útján jönnek be, ott a miniszter úr már más állásponton van. Ott a legtöbb szavazatot kapott egyének után következ­nek — a reájuk esett szavazatok sorrendjében — a póttagok. Mi tehát ennek az értelme ? A mi­niszter úr előre tudja, hogy az általános válasz­tásokon, a törvényhatósági városokban feltétle­nül, de valószínűleg a vármegyék jelentős részé­ben is — mert ne méltóztassék az itten szereplő kisgazdauraknak a gondolatvilágát képzelni a vármegyékben, hiszen sokat ki méltóztatott hagyni a vármegyékből, a létszámot le tetszett szállítani — az emberek egy részére capitis deminutio jön, pedig sokan vannak olyanok, akik a törvény­hatósági életben részt akarnak venni. Feltétlenül kialakul tehát, akármilyen gyorsan választat is a miniszter úr, a vármegyékben is egy áramlat, s a kisgazdatársadalom meg fogja próbálni a miniszter úr törvénye dacára is, hogy az auto­nómiába valahogy bekerüljön. Mi lesz most a helyzet Î Az, hogy a választásoknál, ahol a válasz­tott elem képviselőit választják meg, mindenütt be fog póttagnak jutni az ú. n. egységespárti hivatalos jelölt, mert ez fogja a legtöbb szavaza­tot kapni, ha már a másik oldalon nem sikerült rendes tagnak bejutnia. Ott tehát a miniszter úr 33*

Next

/
Thumbnails
Contents