Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-279

Az országgyűlés képviselőházának 279, magamévá, amely Farkas István képviselőtársunké, aki ennek a szakasznak törlését javasolja. Ennek a szakasznak a törvényjavaslatból való törlése talán tudna még valamit javítani és enyhíteni ezen a javaslaton, ha azonban ezt benne hagyják, hogy miképpen módosítják és milyen flastromokat ragasztanak rá, azt hiszem, irreleváns lesz. Éppen ezért a magam részéről a szakasz törléséhez járulok hozzá. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! En már a virilizmus kérdésével nem foglalkozom, mert meg kell állapítanom azt, hogy a Ház ezen oldalán minden párt részéről a legkiválóbb emberek igyekeztek állásfoglalásukat érvényesíteni és a kormányt rábírni arra, hogy a virilizmus kérdését hagyja ki, vagy legalább is az arányát szállítsa le és ebben a tekintetben akadályozza meg azt, hogy a törvényhatóság lakosságát képviselő választott elem és a legtöbb adót fizetők között ellentét álljon elő, amely ellentétnél a közvéleményt képviselő választott elem húzza feltétlenül a rövidebbet. Ennek következménye nézetem szerint két eset lehet: vagy az, hogy sikerül a törvényhatósági ügyek iránti érdeklődést a lakosságból kiirtani, — nem tudom ez e az a cél — elaltatni a törvényhatósági ügyek iránt való élénk érdeklődést, lelkesedést és szeretetet... — (Esztergályos János: Négyen vannak az urak a túloldalon. — Mozgás a jobboldalon.) — Ezt majd talán azután tessék elintézni... — vagy pedig sikerül a törvényhatósági városokban a legtöbb adótfizetők és a választottak között akkor, amikor a lakosság eminens érdekéről van szó, amikor a zsebéről van szó, ilyen tekintetben súlyos bonyodalmat, veszekedést előidézni, amikor a virilisták tisztán a maguk szempontjait nézve, és igen sokszor klikkérdekeket, a közérdeket szem elől tévesztve járnak el. Nézetem szerint mind a két eset rendkívül súlyos következményekkel jár az autonómiára. Figyeltem itt a beszédeket, kezdve a miniszterelnök úrétól, aki az érdekeltség gondolatát igyekezett alátámasztani, a belügyminiszter úr és az egységespárti képviselő urak beszédét, de nem hallottam itt mást a vita folyamán, mint a legerőteljesebb érveket a virilizmus ellen, és nem látom azt. hogy a virilizmus gondolatát valaki valamelyes formában még csak védelmezni is tudta volna, bármennyire igyekeztem az érveknek tömkelegébe belehatolni. Nem látok most sem mást, mint hogy mi vívjuk a harcot ez ellen az elmaradás ellen. Amikor a magyar parlamentben ugyanebben az időben a kartelleknek, tehát a nagy vagyonokkal kapcsolatos meg nem engedett tömörüléseknek súlyos hibáira mutat rá napról-napra egyik képviselőtársunk és közfelháborodás kíséri beszédeit, ugyanakkor mi a magyar törvényhatóságokba fokozottabb erővel és súllyal visszük be a virilizmus gondolatát, táncolunk az aranyborjú körül. Ez nekünk dicsőségünkre egyáltalában nem válik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt azonban rá kell térnem, ha vizsgálom a javaslatot, egy bizonyos kérdésre, amely a tegnapi nap folyamán is vita tárgya volt, hogy tudniillik azok az indítványok, amelyeket az elnökség előzékenységből mi már nyomtatásban megkaptunk, beadott indítványok-e vagy sem. A tegnapi nap folyamán nem tudtunk a jelenleg elnöklő igen t. alelnök úrtól magyarázatot kapni erre vonatkozólag, várnunk kell Puky Endre alelnök úr állásfoglalását. A tegnapi napon az volt az álláspont Neubauer Ferenc képviselőtársam javaslatával kapcsolatülése 1929 április 18-án, csütörtökön. 227 ban, hogy ezek igenis már beadott indítványok, amelyeket a házszabályok szerint az előadó után kell az indítványozóknak előterjeszteniük, hacsak a sorrenden a maguk részéről változtatni nem kívánnak. Felolvassák neveiket és abban az esetben, ha az illetők nem terjesztik elő indítványaikat, törlik őket. Ma pedig más helyzet állott itt elő. Kecskemét város képviselője, Szabó Iván úr bizonyosan helyi, városi tapasztalatai alapján is, meg különben is — a választók közönségének igen nagy száma küldte őt titkos, lajstromos választás útján a parlamentbe — tett egy közvetítő javaslatot, amely közvetítő javaslat abban áll, hogy a virilisták csoportját a tízszeres arányból és nem a kormány által javasolt hatszorosból alakítsák meg. Ezzel szóval ezt a kategóriát jelentékenyen kiszélesítette. Később majd megmondom, mi okból. Gróf Apponyi Albert, aki ennek a vitának első szónoka volt, ezt az indítványt elfogadta, e mellett az indítvány mellet beszédet tartott. Ugyancsak felszólalt több más képviselőtársam is és most kiderül, hogy Szabó Iván képviselő úr ezt az indítványát már előzetesen a tárgyalás előtt visszavonta, tehát ez az indítvány itt már tárgyalás anyagát sem képezi, fel sem tétetik szavazásra. r Voltaképpen mi itt egy hamis tényállást látunk, amikor itt az indítványokat nézzük és ebben tévedt meg az első felszólaló is, mert hiszen ez már nem is indítvány, ennek a vitának tehát semmi jelentősége nincs, mert a képviselő úr ugyan beadta ezt az idítványt, de már vissza is vonta. Az elnökség mostani álláspontja szerint én nem állhatok fel, vagy nem állhat fel más képviselőtársam és nem mondhatja azt, hogy magamévá teszem ezt az indítványt, mert az elnökség az ilyen kérdésben nem tekinti az általános vita megkezdése előtt beadott indítványokat indítványoknak. (Wolff Károly közbeszól.) Az elnökség eljárása akkor itt hibás, mert először a tegnapi napon azt mondotta, hogyha nem kellő sorrendben terjesztette elő, mint indítványozó, akkor elesik az indítvány jogától. Ott tehát mint beadott indítványt hatályos indítványnak tekinti, ilyen kérdésben pedig nem tekinti annak, nincs tehát jogom a magamévá tenni ezt az indítványt, pedig ezt az indítványt én a magamévá akarom tenni, mert ezen a nyomorúságos helyzeten mindenesetre változtat. (Petrovácz Gyula: Elfogadhatatlan elv!) Ez lehetetlen dolog. Tehát hamis az anyag, amit tárgyalunk, mert ezek az indítványok nincsenek meg, ezek előzetesen vissza vannak vonva. Mikor képviselőtársam felállott és hozzászólott, voltaképpen házszabályellenesen is járt el, mert olyan indítvány, mint a Szabó Iván t. képviselőtársunk indítványa, az elnökség megállapítása és gyakorlata szerint nincs. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Házszabály szerint sincs!) Meg kell mondani: benne van a kinyomatott szövegben. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez nem kötelező! Ez beadott, de nem előterjesztett indítvány. Tessék a házszabályokat megnézni!) Tessék csak a tegnapi és a mai eljárást megtekinteni. A házszabályok ezen alkalmazási módja szerint odamegy a helyzet és ezt most pártkülönbség nélkül is kezdjük elismerni, hogy a tárgyalás igazán abszolúte lehetetlen. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Mert nem ismerik a házszabályokat! Tessék megtanulni a házszabályokat!) De ismerjük a házszabályokat. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ugylátszik, nem. Be kellett volna adni, ha azt akarja, hogy tárgyalhassuk!) Szóval a minisz-