Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-279

Az országgyűlés képviselőházának 279. úr, és a t. belügyminiszter úr között hatásköri összeütközés van a virilisták hivatásáról alkotott etikai fogalmak tekintetében. A t. miniszterelnök úr a nemzeti szellemhez való hűség takarójával fedi be a virilizmust; a belügyminiszter úr azt mondja, hogy a maguk érdekeinek, tehát a vagyonnak és annak függvényei képviseletére mennek be a törvényhatósági bizottságba, ez a legnyersebb plutokráciát jelenti, kerülgessék bármikép a kérdést, a t. miniszterelnök úr és a t. belügyminiszter úr, járjanak körülötte, mint ama bizonyos forró kása körül, — én nevén nevezem a dolgot — Önök t. miniszter úr és t. túloldal a törvényhatóságok virilistáit továbbra is egy megdolgozandó és megdolgozható emberanyagnak akarják megtartani és felhasználni a kormányhatalmi célok elérése érdekében. Mi ezzel szemben ragaszkodunk a régi kisgazdapárti programmhoz. Nagyon sokszor halljuk a túloldalról ma is, hogy Nagyatádi Szabó István felfogása alapján állanak, de mi akarjuk is, hogy a kisgazdák kerüljenek be a törvényhatóságok termébe ne csak általános választás, de a virilizmus révén is. önöket. belügyminiszter úr és t. túloldal nem akarják azt, hogy a törvényhatóságok termeiben kezdődjék, annak terméből áradjon ki a magyar közélet reneszánsza és egy egészséges új nemzeti közszellem fejlődése, mi pedig azt akarjuk, hogy ez így legyen. (Ügy van! a baloldalon.) Ha tovább megyünk a kérdés gyakorlati taglalásában, mi veszedelem van abban például, hogy Hódmezővásárhelyen nem 360, hanem 600 virilis lesz a virilis választók között, Szegeden például nem 400, hanem 700 lesz benne, a tisztelt belügyminiszter úr ezzel szemben azt mondja, hogy vannak olyan törvényhatósági városok, hol a virilisek adója, akik a létra legalsó fokán vannak, leszáll 250—300 pengőre. Ez nem lehet akadály akkor, ha nagy elvi szempontokat kell érvényesíteni. (Propper Sándor: A szegény ember már megbízhatatlan! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Akkor ez nem virilizmus !) De az! Nevezetesen nemcsak azok, akik nagyobb vagyonnal rendelkeznek, mint virilisek, hanem akik kisebb vagyonnal rendelkeznek, akik lelkük tisztaságában éppen úgy hordozzák a nemzeti eszményképet és az ahhoz való hűséget, mint a nagyob yagyonuak, azoknak is legyen módjuk és lehetőségük arra, hogy megválasztassanak virilis bizottsági tagokul, mert ha nincsenek benne a virilis névjegyzékben, akkor nem választhatók meg. Es hogy ne következzék be az az állapot, hogy a virilis névjegyzékek által is csak a kormány hatalmi érdekei legyenek szolgálva^ hogy egy törvényhatóság, akár egy város, akár pedig egy vármegye ki legyen szolgáltatva a főispán szempillantásainak, a főispán akaratnvüvánulásainak, a főispán akarata nyilvánulásainak, hogy ez ki legyen zárva, hogy a törvényhatóságok termébe a választott bizottsági tagok mellett a virilisekből is viszonylag független elem kerülhessen be, ezért kell elfogadnunk Buday Dezső és Szabó Iván t. képviselőtársam indítványát, ezért kell, hogy a t. belügyminiszter úr is jobb belátásra jöjjön, ezért kell az, hogy noha az új törvényhatósági bizottsági tagválasztások bekövetkezése eredményeként a t. belügyminiszter úr attól fél, hogy a kormány kisebbségben marad, mégis legyen nagyobb a t. belügyminiszter úrban a közérdek szolgálata, mint a hatalmi önzés és járuljon hozzá a benyújtott módosításokhoz. (Helyeslés a báloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Előre ülése 1929 április 18-án, csütörtökön. 225 kell bocsátanom, hogy engem nem elégítenek ki azok az apró szépségflastromok, amelyeket erre a csúnya ábrázatra az indítványozó képviselők és az előadó úr ráragasztanak. Az egész szakasz és annak intenciója oly borzalmasan csúf, hogy ezt a világ egész szépítő készletével sem lehetne elfogadhatóvá tenni. Természetesen ebből a szempontból teljesen közömbös reánk nézve, hogy e módosításokat elfogadják-e vagy sem. A helytelenség magukban az alaprendelkezésekben van s én mégegyszer megkísérlem, hogy Mammon istennel szemben elfoglalt istentelen álláspontomat kifejezésre és érvényre juttassam. Megfigyeltem, hogy a mélyen t. Ház és különösképpen a túloldal milyen áhítattal hallgatta Apponyi Albert t. képviselőtársunkat. Hát figyelmet és áhítatot még juttatnak Apponyi Albertnek, de engedni, — azt már nem. Azon a régi állásponton vannak, amelyen voltak a nemesek a pozsonyi diétán, hogy: életünket és vérünket, de zabot nem! (Jánossy Gábor: Ez legenda!) Nem én találtam ki azt a latin közmondást, hogy: Vitám et sanguinem, sed avenam non! Es amennyire én ismerem a magyar történelmet, s a magyar urak viselkedését a történelem folyamán, bizony ezt nem tartom legendának, nagyon is elhiszem. (Jánossy Gábor: En annak tartom!) Ma is azt látom, hogy Apponyi Albertet hallgatják, mint egy prófétát, (Jánossy Gábor: Követjük is!) de amikor szavazni kell, akkor homlokegyenest szembekerülnek Apponyi Alberttel és leszavazzák minden bölcs, előrelátó javaslatát. Két magyar specialitásunk lesz ezentúl az alkotmányosság terén: az egyik nyilt szavazás az országos választásokon, amelyet éppen Apponyi Albert képviselőtársunk világszégyenének volt kénytelen minősíteni, másik pedig az újra betelepített virilizmus, amelyről az általános vita folyamán kimutattam, hogy nem jelent kevesebbet, mint száz-kétszázszázalékos pluralitást. Hiszen a javaslat szerint a törvényhatósági választásoknál száz, illetve kétszáz munkásnak és polgárnak lesz annyi joga, mint egy gazdag embernek. Ez a szakasz különösen súlyos és az új előjogok egész sorozatát viszi be a törvényjavaslatba. Pedig 1848-ban állítólag eltörölték az előjogokat, a tizedet, a dézsmát, megszüntették a jobbágyságot, most pedig trónra ültetik a plutokráciát, most 1929-ben vagyoni előjogokat iktatnak törvénybe, (Jánossy Gábor: Dehogy, hiszen megvolt eddig is a virilizmus!) szemben még az 1925-ös felfogással is. Itt igazán nincs más vigasztaló, mint amit Apponyi Albert képviselőtársunktól hallottunk, hogyha ez törvényerőre emelkedik, kérészéletű lesz. (Jánossy Gábor: Átmenet egy jobbra!) Ezeresztendős átmenet után vagyunk, ezzel nem vígasztalhatjuk magunkat. Ez valóban nem lehet más, mint kérészéletű, ennek össze kell omolnia a korszak súlya alatt, ez nem maradhat meg, ez nem erre a világra való. 1848-ban eltörölték az előjogokat, 1929-ben pedig visszaállítják? Hiszen, ha a nők választójogáról beszélünk, amelyet most egy kis szépségflastrommal enylhíteni akarnak, ha a nők választójogának van jogosultsága, mint ahogyan van, mint ahogyan ez a korszak rendre megvalósított minden demokratikus elvet, és az államok igyekeznek valósággal versenytfutni egymással, melyik menjen ezen a téren messzebb a teljességben, úgy a nők választójoga abban a pillanatban volt Magyarországon esedékes, amikor a pragmatica sanctiót törvénybe iktatták. Ha nő lehet király, ha üzenhet 32*