Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

Az országgyűlés képviselőházának 2 eredményeként a kérést aláírók, a gyűlésen résztvenni szándékozók majdnem valamennyien a hazafiatlan és nemzetellenes magatartás miatt feloszlatott Mátyás Király Olvasóegylet tagjai voltak, vagy hogy akik a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének helyicsoportjában szervezkedni óhajtanak, nem földmunkások és hogy az egyesület szándéka mögött rejtett célok lappanganak, továbbá, hogy az alakuló közgyűlés engedélyezése esetén a közönség körében a köznyugalom megbontására vezető izgalmat okozna...» A következőkben azután pontonként igyekszik az egyesület rendkívül lojális, tisztességes hangon cáfolni a rendőrkapitányság megállapítását és igyekszik bizonyítani azt, hogy a bejelentést aláírók közül egy sem volt tagja az említett olvasóegyletnek és (olvassa) : «amennyiben mi a viszonyokat ismerjük, a belépni szándékozó tagok között is jelentéktelen azoknak a száma. Egyébként, ha a rendőrhatóság megnevezi azokat a személyeket, akiket büntetett előélet, vagy egyéb okok következtében kifogásol közöttünk, haj la D dók vagyunk ezeket nemcsak a vezetőségből, de tagjaink sorából is kihagyni, de a puhatolás eredményeképpen megállapított általános gyanúsítás ellen tiltakozunk.» Méltóztatnak látni, (Graefl Jenő : Nem látunk semmit!) a Földmunkás Szövetség nagyon helyesen mutat arra rá, hogy először nincsen tudomása arról, hogy a feloszlatott Mátyás Király Egyletnek tagjai szándékoznának oda belépni, de még ha tudomása is volna arról, egy egyesület vezetőségének esetleges hibájáért nem lehet hetediziglen mindenkit büntetni, aki valamikor is ennek az egyletnek tagja volt. (Farkas István : Egységes párti képviselő lehet forradalmi miniszter ! — Simon András : H ol van ennél a fontos kérdésnél a szociálpolitika? — Zaj. — Elnök csenget.) Az egyesület tehát nagyon lojálisán járt el, amikor fellebbezésében rámutat arra, hogy a rendőrség téves megállapításokból indul ki és hogy nem tudja az egyesület hol, miként, kikkel és kik útján nyomozott a rendőrség. Mindez nem használt semmit. A gyűlést csak nem vették tudomásul, mert egy később kelt végzésben a rendőrhatóság ugyanezen indokok alapján, ha jól látom, egy szó változtatás nélkül a gyűlést megint megtiltotta. Miután a földmunkások azért kívántak szervezkedni, hogy sanyarú helyzetükön segítsenek és minthogy nekik a gyűlést, amelyen kipanaszkodhatták volna magukat, nem engedélyezték, a helyicsoport felállítását a rendőrség éppen a betiltó végzéssel lehetetlenné tette, ennélfogva érthető és természetes, hogy ez az izgalom a földmunkásság körében meglehetősen nagy volt. Minthogy azok a hajtó okok, amelyek őket a szervezkedés felé vitték : az alacsony napszám, a korlátlan kizsákmányolás, a túlzottan hosszú munkaidő, amihez hozzájárult az idei tél szörnyű'keserve, amelynek folyamán ezrével voltak földmunkások, akik lakásukból nem tudtak kimenni, mert csizmájuk nem volt, hozzájárult a hosszú tél okozta szörnyű nélkülözés, érthető, hogy az emberek el voltak keseredve és zúgolódtak. Ennek az elkeseredésnek és zúgolódásnak következménye volt aztán az, hogy e körül az egyszerű, kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályokkal bíró szövetség szervezkedése körül egész legendakör képződött. Azonkívül azok a szőlőbirtokosok, akik érdekelve vannak abban, hogy a munkabérek mindig alacsonyabbak legyenek, elszaladtak a rendőrségre, kommunista összeesküvésről beszéltek és bizony a rendőrség és a csendőrség minden komolyabb kritika nélkül, anélkül, hogy mélyére nézett volna a dolgoknak, kommunista összeesküvést csinált olyasmiből, amiből kommunista összeesküvés nem akart lenni, h ülése 1929 április 17-én, szerdán. 203 hanem szimplán egyszerű szervezkedés akart lenni. Itt fel kell vetnem a kérdést, meddig szándékoznak még az urak a Csonka-Magyarországon maradt földmunkásokat páriaként kezelni? A Magyarországtól elszakadt részeken, Burgenlandban, szabadon szervezkedhetik a föld munkásság, sőt kollektív szerződéseket kötnek az illetékes földbirtokosokkal és így védik meg a munkások érdekeit. Az osztrák földmívelés nincs jobb állapotban, mint a magyar gazdaság ; az osztrák gazdák nincsenek jobb helyzetben, mint a magyar gazdák, mégis emberséges bérek mellett kollektív szerződést kötnek és kölcsönösen biztosítják egymásnak a békét. Csehszlovákiában kölcsönös szerződések biztosítják éppen a legmagyarabb vidéken, a Csallóköz vidékén, nemkülönben a Kisalföldön a földmunkásság érdekeit a földbirtokosokkal szemben. Ugyancsak olvastuk nemrégiben, hogy a keletszlovenszkói, illetőleg ruszkakrajnai szőlőbirtokosok is kollektív szerződéseket kötöttek a munkásokkal. De akármerre nézünk, ha tovább megyünk, a fasiszta Olaszországban — éppen most nemrégiben olvastam egy munkaügyi lapban — azt látjuk, hogy a Reggio di emiliai földmunkások kormány hatóságilag jóváhagy ott alapszabályokkal bíró fasiszta egylete kollektív szerződést kötött a munkáltatókkal a munkabérek és a munkaidő tekintetében. Arról a csekély különbségről nem is akarok beszélni, hogy ennek a kollektív szerződésnek alapja a 8 órai munkaidő, holott itt nálunk Magyarországon bátran beszélhetünk 12— 14—16, ső 18 órai munkaidőről is. Kérdem tehát a t. kormányt, meddig szándékozik még a szervezkedni kívánó, tehát az alapszabályokkal bíró egyesületekbe beszervezkedni kívánó földmunkásokat gyanús összeesküvők gyanánt kezelni ? Meddig méltóztatik még a magyar földmunkásokat, mint páriákat kezelni, meddig méltóztatik még tőlük a szervezkedés jogát megvonni 1 Az 1921. évi XXXIII. tc.-ben elfogadtuk a békeszerződést. Ennek Munka című fejezetében a kormány kötelezte magát arra, hogy a munkások szakszervezeti szabadságának elvét biztosítjaEzzel szemben azt látjuk, hogy éppen a földmunkásságnál nap-nap után a legsúlyosabb akadályokat gördítik a munkásság szervezkedése elé, a gazdasági jobblétükre törekvő munkásokat hazug feljelentések alapján még ma is egyszerűen kommunista összeesküvőknek nevezik és mint állatokkal — bocsánat a durva kifejezésért — bánnak velük a rendőrségen és úgy kezelik őket, mint harmincharmadrangú állampolgárokat. Kérdem a t. kormányt, ki vállalja azért a felelősséget, hogy ezeket az embereket emberi mivoltukban ilyen súlyosan megsértik, ki vállalja azért a felelősséget, hogy ezeket az embereket, mint gyilkosokat hurcolták végig az utcákon 1 Elnök : A képviselő úr beszédideje lejárt, kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Malasits Géza: Rögtön befejezem a mondatot. Ki felel azokért a súlyos bántalmazásokért, amelyekben ezek az emberek részesültek és ki felel azért, hogy a rendőrség nem volt elég előrelátó és nem látta, hogy a letartóztatottak kilenc-tized részét szabadon kell majd bocsátani, mert nem követett el semmit. Nagyon kérem a kormányt, hogy nemcsak belpolitikai, hanem külpolitikai okokból is hagyjon fel ezzel az üldözéssel és tegye lehetővé a földmunkások szervezkedését az alapszabályokban biztosított joguknál fogva. Elnök : A belügyminiszter úr kíván válaszolni. Scitovszky Béla belügyminiszter : T. Ház ! Az igen t. képviselő úr ezt az egész ügyet más szempontból állítja be és meglehetősen nagy