Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-278
Az országgyűlés képviselőházának 2 fel másnak, mint magának a kormánynak vagy a kormány közegeinek. Mi adja meg a kartelleknek azt az erőt, amely bennük van ? Elsősorban a vám. Másodsorban (Baracs Marcell: A tarifa !) a sáp, amelyet adnak a külföldieknek, amelyek nem akarnak a kartellben résztvenni. (Jánossy Gábor : A sáp?) A harmadik a bojkott, amellyel abban a pillanatban élnek, amelyben az ő érdekeik ellen cselekszik valaki és máshonnan veszi a cementet. A negyedik pedig a Máv tarifája, amelynek tekintetében a multban a gyárak olyan befolyással bírtak, amely képtelenség lett volna más országban, Erre azonban még később vissza fogok térni. (Gaal Gaston : És az ötödik az összeférhetlenség ! — Kun Béla : Ügy van ! Ez a punctum saliens ! — Baracs Marczell : Az összeférő összeférhetlenség!) Erre is rá fogok térni, ha időm lesz. A kartelleknek a Máv. azt az előnyt nyújtotta, hogy a VIII. kocsiosztályból áttette őket a XIII. kocsiosztályba, azaz 178 fillérről leengedte a fuvart 130-ra, de csak a kartell tagjainak, addig, míg nem volt teljes a kartell, mert most teljes. Addig csak azokon az állomásokon lehetett bonifikációkat kapni, ahol a kartell tagjainak telepei voltak, amihez még hozzáfűzték azt, hogy csak az kaphatja meg ezt a rengeteg nagy refakciát, aki legalább ezer vagonnal szállít. Méltóztassanak elképzelni : a kartell erre képes, de hogy a magános erre nem képes, az csak bizonyos. (Igaz! Ügy van!) Éppen úgy a mésznél a VIII. kocsiosztályból a XIV. kocsiosztályba tették a meszet, azaz 178 fillérről 80 fillérre, vagyis egy egész koronával apasztották a fuvardíjat, de csak a kartell részére. Csak amikor megreklamálták azok, akiknek állomásai nem voltak ebben benne, akkor természetszerűleg nekik is megadták, de ez a refakcia csak belföldig árura vonatkozik, a külföldi relációkban ez teljesen megmarad. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy külföldi árut ezáltal nehezebben lehet az országba behozni. Azt hiszem, ez mindenki előtt, aki itt jelen van, teljesen tiszta és világos. Kérdés, hogy honnan vette magának a hatalmat a Gyáriparosok Országos Szövetsége, vagy pedig honnan vette a hatalmat ez a cementkartell, hogy keresztülvitte azt, hogy a fuvarból ilyen sokat engedjenek, hogy a vámok ilyen magasíin tartatnak, honnan veszi a hatalmat, hogy Ő teljességgel ura az egész helyzetnek, és ma a kartell teljes, ma nem lehet senkitől sem olcsóbban kapni, mint a kartelltől. (Kun Béla : A fogyasztók bőrére !) Nekem tudomásom van, t. kereskedelemügyi miniszter úr, hogy a miniszter úr is úgy gondolkozott, mint én és kérést intézett Vida vezérigazgató úrhoz. (Kun Béla : Kérést vagy kérdést ? Olyan nagyhatalom, hogy csak kérést lehet hozzá intézni ?) Kérést. (Zaj. - Halljuk ! Halljuk !) Ezt maga a vezérigazgató úr mesélte (Zaj.) tehát bátran tovább adhatom. Azt a kérést intézte hozzá a kereskedelemügyi miniszter úr, hogy olcsóbbítsa a cementet, mert drága a jelenlegi ái\ Ez dicséretére van a kereskedelemügyi miniszter úrnak. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Én erről nem tudok 0 Maga a vezérigazgató úr mondotta. Azonban az igen t. miniszter úr egy szép kosarat kapott, és a régi árak megmaradtak. (Zaj.) így állunk mi ma. Ha visszagondolok a régi időkre, akkor ha egy miniszter kérést intézett volna egy magánvállalathoz, hogyan merte volna azt az a magánvállalat visszautasítani, (Igaz! Ügy van !) pláne, ha olyan árakról van szó, mint amilyeneket én mindjárt el fogok mondani. Még érdekesebb momentum az, amit szeretnék megtudni, hogy igaz-e — sajnos, erről nem tudtam meggyőződést szerezni — hogy a Dunagőzhajózási Társaságnak kész, teljes terve van, fi ülése 1929 április 17-én, szerdán. 193 hogy Pécsett egy cementgyárat csinál. Nekem elmondták annak indokait, hogyan, miként történt az, hogy ő ezt nem csinálta meg és hogy most sem csinálja meg. Szintén rekompenzációról beszéltek, de miután még nem vagyok egészen biztos ebben az adatban, leszek bátor abban a pillanatban, ha biztosságot tudok szerezni, — és én fogok biztosságot szerezni — ezt az esetet is a Ház elé hozni. T. Ház ! A cement mindenkinek kell, a nincstelennek, a nagynak. Ha egy szegény ember kutat akar ásni, akkor elsősorban kútgyűrűkre van szüksége; sokszor 30 ilyen kútgyűrű is kell egy kúthoz. Ehhez 15 métermázsa cement szükséges. Szabad-e megnehezíteni ezeknek a szegény embereknek az ügyét és 100%-kal drágábban adni nekik a cementet, mint békében, vagy még azután is, a háborús időkben? Azt hiszem, mindenki egyetért velem abban, hogy ennek nem szabad megtörténnie, különösen, ha az állam gondoskodik arról, hogy 30 éves adómentesség legyen. (Igaz ! Úgy van! jobbfelől és a baloldalon.) Mit ér a 30 éves adómentesség, ha megdrágul a szén, a vas, a cement, mégpedig 100%-kall! Természetesen mindezek legelső kútforrása a szén, mert ez mindent megdrágít. Megdrágítja a t. miniszter úr villanyvilágítását is, (Scitovszky Béla belügyminiszter: A képviselő úrét is!) mert a t. miniszter úr villanyvilágítása éppen 100%-kal többe kerül, mint békében. (Scitovszky Béla belügyminiszter : Az még nem volna baj, ha csak az enyémet drágítaná !) Nemcsak a miniszter úr villanyvilágítását drágítja, hanem a legszegényebb emberét is. (Jánossy Gábor : A miniszter úrnak is ez fáj!) Azt hiszem, kimutattam, hogy a szénből indul ki az egész drágaság, mert mindenki erre hivatkozhatik. A szén és a vas mindent megdrágít. Ha pedig a cement és a mész is utánamegy, s utánamennek a fedőlapok is, akkor hova jutunk? Ha ezek drágábbak nálunk, mint akárhol az egész világon, akkor ne mondja nekem senki, hogy izgatok, amikor ezt a kérdést a törvényhozás elé hozom. (Jánossy Gábor : Ki mondja ?) Biró t. képviselőtársam mondja, hogy izgatok képviselőtársaim között. (Farkas István : Biró Pál a nagy izgató! — Zaj. Halljuk! Halljuk!) Most pedig áttérek a bizonyításra. 1913-ban a beocsini cement ára 2*60—3*25 pengő volt vagononként ab feladóállomás. Miután megszoktuk, hogy itt csak annak hisznek, ami írva van, (Jánossy Gábor : Annak sem mindig !) bátor vagyok 1. és l/a. alatt beterjeszteni 9 számlát ; az egyik számla 20.000 métermázsáról szól, a többiek kisebbek. Méltóztassanak ezekből meggyőződni arról, hogy igazat mondok, a cement tényleg ennyibe került. 1915/1916-ban a cement 2.10 pengőbe került. Itt vannak a bizonylatok, a szerződések és faktúrák, nehogy valaki ellentmondjon. A vasútállomás mindig az illető gyár. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Éppúgy, mint ahogy tegnap idehoztam a dokumentumokat, a hivatalos árjegyzékeket, amelyek megeáfolhatatlanok, Biró képviselőtársamnak bejelentem, hogy itt is faktúrákkal szolgálhatok. (Jánossy Gábor : Majd megcáfolják ellenfakturákkal !) Lehet, hogy azt is megcáfolják, hogy élünk. Ez még nem bizonyít semmit. (Zaj.) Becsatolok továbbá 2. alatti számlákat, 1917től 1921-ig, természetesen átszámítva ros s z koronákról a mi pengőnkre. Akkor 2*80 pengőért adták a cementet ab feladóállomás. Ebben már benne volt a Mák. eladása is. Bátor vagyok egy harmadik csoport eladást is bemutatni, ahol — 52 esetben — mindenütt megvannak a nevek, hogy kinek adták és ki adta el. Ezek az eladások 28*
