Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

Az országgyűlés képviselőházának 27 lesz tűrni ennek a lakásnak felajánlását. (Gál I Jenő: A 13. § most is így intézkedik!) Nem, a 13. § azt mondja, hogy «megfelelő» lakást kell felajánlani. Mármost abban az esetben, ha az illető nem lakik kötött forgalmú lakásban, hanem szabadforgalmú lakásban, azt nem ajánlhatja fel. Megtörténhetik az is, hogy nem lakik abban a helységben, vagy városban, tehát nem tud a lakónak lakást fölajánlani. Ez tehát könnyebbítés a mostani helyzettel szemben. Az öröklakástulajdonosok szintén felmondhatnak az illető társasházban, hogy azonban tömeges felmondások ne történjenek, a rendelet megkívánja állapítani, hogy negyedévenként csak két lakónak lehessen felmondani. A lakásfölajánlási kényszer itt ugyanolyan, mint az első pontnál. A harmadik pont a jogi személyek birtokában levő házakra vonatkozik. Erre vonatkozólag a rendelet-tervezet ki kívánja mondani azt, hogy az illető jogi személy felmondhat akár valamennyi lakójának is, azonban megfelelő lakás felajánlása ellenében. Azt, hogy az a lakás megfelelő-e, vagy nem, bírói védelem alá kívánjuk helyezni, úgy, amint az most is van. Már most nézzük a helyzetet statisztikai szempontból. Az első pontra vonatkozólag bátor vagyok megemlíteni, hogy háztulajdonos volt 1927-ben Budapesten összesen 17.576, ebből magánszemély volt 16.286, jogi személy 1290. Méltóztassanak most azt a másik statisztikai adatot figyelembe venni, hogy háztulajdonos, illetve háztulajdonos hozzátartozója lakott Budapesten összesen 31.050 lakásban. Tehát 16.000 háztulajdonos majdnem 32.000 lakásban lakott, ami annyit jelent, hogy nem nagy lehet — bár statisztikailag nem tudom most megállapítani — azoknak a háztulajdonosoknak száma, akik nem laknak saját házukban. Van ilyen kategória, de valószínű, hogy ez a kategória nem nagy. Ami már most a másik pontot, az öröklakás kérdését illeti, szövetkezeti tulajdonban van 919 úgynevezett öröklakás. Ezek közül 581jben bent lakik most a saját tulajdonosa, tehát itt is körülbelül 330 esetről lehet szó, de valószínűleg ez sem fog valamennyi effektuálódni. Ami a jogi személyek birtokában levő házakat illeti, ilyen a statisztika szerint 1290 van, de ebbe beletartoznak az összes hivatalok, minisztériumok, minden olyan épület, amely jogi vagy közjogi személynek tulajdonában van, úgyhogy én azt hiszem, hogy ebben a kategóriában csak egynéhány vagy néhány , tucat olyan eset lehet, — különösen az egyházakra gondolok — amelyekre a stipulait felszabadítás vonatkozhatok. Méltóztatnak tehát látni, hogy a felmondások ilyen módon való tágítása sem gazdasági, sem szociális szempontból semmi néven nevezendő nehézséget nem okozhat és nyugtalanságra semmiféle jogos, indokolt okot nem adhat. A többi kérdés, amelyet a lakásrendelettervezet érint, minid olyan, — mint bátor voltam említeni — amely gyakorlati. Mondjuk például a bíróságnál nem tudott kifejlődni egységes joggyakorlat kellő utasítások hiányában a megfelelő lakás elbírálása kérdésében. Ezt szabályozni kívánja pontosabban a rendelet. Maguknak a bíráknak a bevonásával történt a megfelelő paragrafusok szövegezése, hogy könnyebb legyen a jogszolgáltatás. Es még néhány ilyen kérdés van. T. Ház! Még egy kérdésről kívánok említést tenni, amit nem említett t. képviselőtársam, amiről azonban interpelláció hangzott el ebben a Házban távollétemben, és így nem tudtam reá '. ülése 1929 április 17-én, szerdán. 1Ô9 válaszolni, nevezetesen a házmesterek és a viceházmesterek kérdésében. Nem kívánok kiterjeszkedni a kérdés egész terjedelmére, de mindenesetre olyan ez a kérdés, amely nem tartozik semmiképpen sem a lakásrendelet materiájához. Ez egy egészségügyi, vagy magánalkalmazotti, vagy rendészeti kérdés, amely csak éppen a lakások vékony szálával kapcsolódik ehhez a matériához. Éppen azért nem is kívánom érinteni a tervezett új rendeletben ezt a kérdést, csak annyiban, hogy javaslom a kormánynak, mondja ki a rendeletben, hogy amennyiben az autonómiák ezt a kérdést a rendelet megjelenésétől számított fél éven belül nem rendeznék a saját hatáskörükben, akkor a kormány az illető autonómiától ezt az adminisztrációs anyagot elvonja és kormányrendelettel fogja rendezni. Ezzel szeretném elsősorban Budapest székesfőváros autonómiáját rászorítani arra, hogy ezzel a kérdéssel végre foglalkozzék. Természetesen azonban, hogy ezzel pari passu kellene a magánalkalmazottak e kategóriájának ügyeit is rendezni. Mert például az 1927 : XXI. tc.-et és az 1928 : XL. tc.-et azért nem tudom erre az emberkategóriára alkalmazni, mert magánalkalmazottak ugyan, ellenben nem deríthető ki minden egyes esetben pontosan, hogy ki a munkaadó. Például az úgynevezett viceházmestereknél nem tudom jogilag megállapítani, hogy annak a szerencsétlen vicének ki a munkaadója, akire a megfelelő baleseti, vagy rokkantsági biztosítási százalékot ki tudnám vetni. Tudniillik a vicét felfogadja a házmester, ellenben a ház gondnokolása, rendbentartása kétségkívül a háztulajdonos dolga. Ennek következtében nézetem szerint erre a célra személyzetet kizárólag a háztulajdonosnak van joga felfogadni és alkalmazni. Rendészeti szempontból is rendkívül fontos ez a kérdés. Nagyon örülök, hogy a belügyminiszter úr jelen van, hogy itt külön is figyelmébe ajánlhassam a •• belügyminiszter úrnak, hogy mennyire szükséges volna az én lakásügyi tapasztalataim szerint is ezt az egész házmesteri kérdést belügyi, tehát rendészeti szempontból is rendezni, és egészen különleges figyelemre méltatni. Gondolok itt még az én rokkantjaimra is. Ezek között ugyanis nagyon sokan vannak olyanok, akik nem alkalmasak a saját hivatásuk körébe vágó munkának elvégzésére, de a rokkantsági fokuk megengedné, hogy ilyen kisebb, vagy nagyobb úgynevezett házmesteri állási funkciókat, munkát elvégezhessenek és családjukkal az illető házban meghúzhassák magukat. Most nincs módom arra, hogy ebbe a kérdésbe bele tudjak nyúlni. Törvény rendeli például, hogy a kiérdemesült és kiszolgált altiszteket el kell helyezni. A belügyminiszter úrnak tömérdek olyan esete van a saját rendőrlegénysége köréből, hosry nincs megfelelő lakásuk, bár igazán nagyvonalú módon kíván a t. belügyminiszter úr gondoskodni új épületek emelésével erről a hiányról. Milyen nagy előny volna például az, ha megfelelő ilyen egyéneket lehetne beállítani az illető házba a házmesteri teendők ellátására. En mint lakó egészen bizonyos, hogy nagyon örülnék annak, ha azt tudnám, hogy egy ilyen egészen megbízható ember kezében van a ház felügyelete. (Helyeslés.) T. Ház! Ez körülbelül mindaz, amit most bátor vagyok előadni a készülő lakásrendeletről, amelyre nézve még egyet vagyok bátor megjegyezni, azt tudniillik, hogy a most érvényben lévő lakásrendelet a kérdések általános komplexumára nézve érvényben marad, és ez a rendelet, amely terveztetik, csak, mint pótrendelet kíván egyes szakaszokat vagy változ-