Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-278
174 Az országgyűlés képviselőházának nyebben elviselhető, mint bevallani azt, hogy érveik egészen máshol keresendők. Nem konzervatív követelés az, hogy a nő maradjon ki a passzív választójogból. Itt vannak a képviselőház legkonzervatívabb egyéniségei, akik valamennyien a nő passzív választójoga mellett nyilatkoznak meg. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt van tehát a cáfolat arra, hogy ez konzervatív követelés. (Kun Béla: Ügy van!) Nem, ez reakciós követelés. (Kun Béla: A párturalmat féltik a női szavazóktól! A konzervatívok ellenzékiek! — Zaj.) Mert amikor ökölbe fogja a jogokat, ujjait csak egyenként engedi kifeszíteni, és mivel a marokra szedett jogok között legmélyebben fekszik a nők passzív választójoga, ez az, amit Legutoljára akar kezéből kiengedni. Egy megjegyzést kell még tennem, t. Képviselőház. A miniszter úr azt mondotta pártja felé fordulva: figyelmeztetem a mögöttem ülő többséget, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy a szélsőséges pártok követelése a női választójog; — és én attól félek, hogy ettől az ijesztgetéstől valóban többen meg fognak rémülni és azt fogják hinni, hogy a nő passzív választójogának követelése ebből a legszélsőbb pártból indult ki. (Kun Béla: A keresztény gazdasági párt is követeli, pedig az konzervatív párt! — Östör József: Szélsőjobboldal! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Les extremes se touchent!) Éppen ellenkezőleg áll a dolog. Nem akarok a külföldre hivatkozni, ahol az angol konzervatív kormány hozza a nők teljes választójogát Elég ha itt Apponyi, Wolff, Lukács képviselő urakra hivatkozom. Elnök: Figyelmeztetem igen t. képviselőtársamat, hogy beszédideje lejárt. Kérem tehát, méltóztassék (beszédét befejezni. Kéthly Anna: Tisztelettel kérek tíz percnyi meghosszabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Kérdem a t. Házat: méltóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Kéthly Anna: T. Ház! Ezek a képviselő urak a legnagyobb rosszakarattal sem minősíthetők szélsőséges elemeknek, szélsőséges pártokhoz tartozóknak. De ha megnézzük kint a közéletben felvert hullámokat a nők passzív választójoga körül, hol találjuk a tömegeket a mieinken kívül, akik e mellett megnyilatkoztak? A Keresztény Gazdasági Párt, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, a Katholikus Háziasszonyok Szövetsége ugye, egyáltalában nem mondhatók szélsőséges elemeknek. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) olyanoknak, amelyeknek követelései nyomán nálunk Magyarországon a nők passzív választójoga kérdésében vagy annak következményeként valamilyen felfordulás következnék be. Sőt ellenkezőleg. A nők aktív és passzív választójoga nem érdekünk nekünk, a szélsőséges pártoknak, hiszen éppen a fővárosi első választások, az első nemzetgyűlési választások a legékesebb bizonyítékot szolgáltatták arra, Ihogy a nők választójoga nem ezeknek a pártoknak hozta meg a többséget. De az én pártom még akkor sem áll szemben a haladásnak valamilyen követelésével, ha ez a követelés pillanatnyilag nem az ő érdekeit mozdítja elő. T. Ház! Az érvelésnek ez a kettőssége, sőt nemis kettőssége, hanem hármassága bizonyítja legjobban azt, hogy a törvényjavaslat ötletszerűen született meg. Legjobban kitűnik a harmadik kifogás helytelensége a virilisták kérdéséinél. Nekem nem feladatom a virilistá278. ülése 1929 április 17-én, szerdán. kat megvédeni, de mégis egészen furcsának tartom, hogy a virilistáknál még az aktív választójogból is kizárják a nőt. T. Ház! A magyar rendi alkotmány ismerte már a nők választójogát a birtok jogán, a birtokos jogán, ismerte a magyar főrangú özvegyek követküldési jogát, s ezen a réven és ezen a címen foglalt először a magyar országgyűlésen helyet Kossuth Lajos. Nem tudom, amikor a belügyminiszter úr ezt a jogot, ennek a jognak utódját elvonja és elkobozza, akkor talán az új távollévők követétől, egy új Kossuthtól fél, hogy bekerül ide, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez nem törvényes mód! Egészen más alapon van!), mert nőnek küldötte? A legrettenetesebb, a legfurcsább és azt mondhatnám, a legkómikusabb következményei lesznek ennek a törvénynek. Itt van például a fóti «suum cuique» telep, amelyet gróf Károlyi Lászlóné a maga akaratával, a maga tehetségével, a semmiből teremtett meg. Ez a grófnő ennek a törvénynek alapján nem. fog bekerülni saját községének képviselőtestületébe. Ö tehát megcsinálhat valamit, megteremthet valamit, de annak sorsával nem törődhetik, azt egy helytelen intézkedéssel ott a községi képviselőtestületben tönkretehetik, mert ott semmiféle jogcíme nem lesz arra, hogy ellenőrizhesse azok munkáját, akik az ő alkotásának sorsa felett intézkednek. T. Ház! En tehát azt mondom, hogy vagy logikát kérünk a nők passzív választójoga kérdésében, vagy őszinteséget. Elvégre 1929-et írunk, a kapitalizmusnak köszönhetjük, hogy a nő a régi szerepét, a családi életen belül elfoglalt helyzetét kénytelen volt ma feladni, tehát ne álljunk mi szemben a tényekkel, ne álljunk szemben azokkal a körülményekkel, amelyek megvannak, amelyek elől szemünket behunynunk nem lehet. A miniszter úr és az egységespárt ne csináljon presztízskérdést a nők paszszív választójogából, mert annál rosszabb lesz, ha presztízskérdést csinál, és az idő mégis keresztül fog rajta gázolni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Kun Béla: Ez nem presztízskérdés, hanem párturalmi cél nála!) Ha azoknak a pártoknak, amelyek — mint gróf Apponyi Albert mondotta — az ország jól felfogott érdekében e követelés mellé állanak, most nem lesz elég erejük megvalósítani a nők passzív választójogát, akkor az idők fognak melléjük állani és az önök presztízssérelme ellenére meg fogják ezt alkotni. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Lukács György! Lukács György: T. Ház! Készakarva egészen lapidáris rövidséggel kívánok a nők választójogának kérdéséhez hozzászólni, (Halljuk! Halljuk!) mert nem tartanám ildomosnak, hogy 'akkor, amikor a tárgy már annyira ki van merítve és olyan sok helytálló érvet hallottunk ebben a tekintetben, még én is hosszabb időre igénybe vegyem a Ház idejét. (Farkasfalvi Farkas Géza: Lukács Györgyöt mindig szívesen meghallgatjuk!) Szükségesnek tartom azonban, hogy legalábbis a névjegyemet leadjam e kérdés tárgyalásánál, mert moraliter érzem kötelezve magamat arra, hogy ne hallgassak e kérdés tárgyalásánál. Az utóbbi két évtized minden választójogi reform törvényjavaslatának tárgyalásánál változatlanul azt a meggyőződéses álláspontot foglaltam el, hogy ezen állampolgári alapjog tekintetében, amely a közügyekben való részvételre vonatkozik, a nőnek éppen