Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-277

^^^^m 154 Az országgyűlés képviselőházának Vegyük azonban az érem másik felét. Németországban 8 órai munkaidő van, tehát három Sehichtben dolgoznak az emberek. Nálunk 12 órai munkaidő van és szombattól vasárnapig 24 óráig dolgoznak a munkások. Ez lényeges megtakarítás a Eimamurányinak és a többi vasgyárnak. Nines különbség abban, ha a munkás 50%-kal többet dolgozik ? Ha tehát a helyzet így áll, akkor kérdezem, hogyan tudja az a francia, német vagy angol gyáros 8 órai munkával olcsóbban előállítani a vasat, — mert konstatálható, hogy tudják adni a vasat 36 pengővel —, mint nálunk, ahol 12 órai munkaidő van ? Tessék ezt megmondani ! Tagadja-e t. képviselőtársam azt, hogy nálunk 12 órai munkaidő, külföldön pedig 8 órai munkaidő vao ? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kothen

stein Mór : És ott szabad a szervezkedés, itt pedig nem ! — Malasits Géza : Ez is valami ! — Peyer Károly : A Kimánál 20 éves munkásokat kidobnak ezért ! — Zaj.) De folytatom. Sajnos, nem részletezhetem, mert a házszabályok ebben a tekintetben kriminálisán vannak megalkotva. Nem folytathatom úgy, ahogy szeretném, hogy a t. Képviselőház tagjait felvilágosítsam legalább arról, hogy én bennem csak jószándék van (TJgy van! a jobboldalon.) és nem akarok semmit, csak azt az egyet, hogy a szén és a vas, ami alapja az egész közgazdaságnak, olcsóbb legyen. Méltóztassanak elhinni, hogy tőlem nagy áldozat, hogy barátaim ellen kell érveket felhoznom, de nem nézhettem tovább ezt a helyzetet nyugodt szemmel. Folytatom. Igaz-e, hogy a csavarkartell két kereskedőnek havi szubvenciót fizet, hogy csavarokat ne hozzanak forgalomba ? A nevük nálam van azoknak, akik havi szubvenciókat kapnak. De folytatom. Igaz-e, hogy a csőkartell bojkottálja azokat, akik összes szükségleteiket nem tőlük veszik ? Itt van egy gyár levele, nálam — nem mondtam meg a gyár nevét, de a miniszter úrnak rendelkezésére áll — amelyben azt mondja, hogy felhívta őt egy Schlesinger nevezetű vaskereskedő, hogy gyártson rövid csöveket. Azután azt írja, hogy (olvassa): «Még a kartell megalakulása előtti tárgyalások alatt felhívott engem Schlesinger cég Budapestről, figyelmeztetett az alakítandó kartellra és arra, hogy a jövőben a kartell-szabályok értelmében nem vásárolhat nálunk többé idom-csöveket és azt is ajánlotta, hogy igyekezzen a kartellnél keresztülvinni, hogy vállalatunk némi rész-szállításban részesüljön. Schlesinger cég támogatása ellenére nem sikerült a Siemens-Művek vezérigazgatójánál, Herczeg Ernőnél a kívánságot keresztülvinni». (Malasits Géza: Jó firma!) Nevezett vezérigazgató egyszerűen kijelentette, hogy neki semmi köze sincs a dologhoz, kérjünk Schlesinger úrtól rekompenzációt, aki bennünket a csövek gyártására rábírt.» Minthogy ez a gyár csak rövid csöveket gyárthat, hosszú csöveket azonban nem, ennélfogva most az egész üzem elpusztul, mert aki annál az üzemnél rövid csöveket vesz, azt egyszerűen bojkottálják, mint méltóztatik a gyáros leveléből látni. Kell nekem tovább részleteznem ? Itt van öt eredeti számla : a Felten-Guilleaume gyár 15 pengővel szállította azt, amit a magyar gyár 30 pengővel szállít. Leteszem ezeket a nevekkel együtt a Ház asztalára. (Kun Béla: Ügy látszik, nagyon erős a párviadal!) Ezt pedig fakturálták annak a hat régi cégnek, amelyek sodronyt gyártottak és amelyeket azután kinullázott a t. Rima azzal, hogy a sodronyt 31 pengővel adta el, a huzalt pedig, amelyből a drótot csinálják, 32 pengővel. Természetesen ezek nem reüsszálhattak, s valamiképpen meg kellett egyezniök a Rimával. Folytatom. Igaz-e az, hogy a Feltén és mt 277. ütése 1929 április 16-án, kedden. Guilleaume mai megegyezett és évi rente-t fizet, amire a t. képviselőtársam nem is terjeszkedett ki ? (Biró Pál : Már mondtam délelőtt !) Nem, az Ankerművekről méltóztatott beszélni. A Feltén és Guilleaume, egy osztrák gyár évente körülbelül 150.000 pengőt kap a t. képviselő úrtól azért, hogy ne hozzon be Magyarországba semmit, A képviselő úr tehát évi rente-t fizet az osztrákoknak azért, hogy ide Magyarországba ne hozzanak be semmit. Ki fizeti meg ezt a 150.000 pengőt? A magyar fogyasztó fizeti meg. Megcáfolt engem a t. képviselő úr ? (Mozgás. — Farkasfalvi Farkas Géza : Ezeket ide kell hozni!) T. képviselőtársam maga mondotta el, hogy az Ankerművekkel megegyezett és fizetett nekik 100.000 pengőt azért, hogy költségeiket megváltsa. De azt nem mondotta el t. képviselőtársam, hogy abban a pillanatban, amikor megegyezett, a dróthuzal árát másnap mótermázsánként 11 pengővel felemelte. Ennek a 100.000 nengőnek fizetése tehát arravaló volt, hogy felemelhesse az árat. Ki fizeti ezt meg? A fogyasztó? Tovább megyek: igaz-e az, hogy a Pengg osztrák gyárossal március végén ugyanilyen egyezményt kötött ? Én Penggnek, ennek a gyárosnak levelét in extenso felolvastam itt a képviselőházban; ő beismeri azt, hogy a Rima megkérdezése nélkül még különleges dolgokat sem szabad Magyarországra szállítania. Igaz-e ez, vagy sem? Nem tagadhatja t. képviselőtársam; a bizonyíték kezemben van: különben még valahogy tagadásba vehetné. Tovább megyek. Kérdezem t. képviselőtársamat, igaz-e az, hogy a mezőgazdaság szervezetlenül áll a kartellírozott iparral szemben? Az egyik oldalon az ipar kartellírozva van minden vonatkozásban. Hogy kartellírozva van, az ellen nekem nincs kifogásom, de kifogásolom az ő ármanipulációit, kifogásom van az ellen, hogy ők olyan árpolitikát folytatnak, amely megfelelő annak a vállalatnak, amelyet t. képviselőtársam vezet, — talán kötelességük is ezt tenni — amely árpolitika azonban az országos szempontokat nem veszi figyelembe és olyan árakat diktál, amelyek nincsenek arányban az ő költségeikkel- Azt hiszem, ezt meg kell akadályozni és éppen ez volt az oka annak, hogy én kérdeztem a miniszterelnök urat, hajlandó-e kartell-törvényt hozni, nem a kartellek ellen, hanem a kartellek és a trösztök kinövései ellen. Bocsánatot kérnek, t. képviselőtársam, ez nem politikai kérdés. Hiszen a miniszterelnök úr maga is elismerte, hogy nem politikai kérdés. Ebben mindnyájan egyek vagyunk. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon, képviselőurak, Sándor Pál: Vagy igaz az, amit én mondottam, vagy nem áll. Sajnos, erre sem terjeszkedhetem ki tovább. Igaz-e az, t. képviselőtársam, hogy nincs egyetlen egy fórum sem, amely ma a Rimát meggátolhatná abban, hogy olyan árakat számítson, amilyeoeket akar ? Van ilyen fórum Magyarországon ? Nincs ! Tisztán az ő önkényétől, ízlésétől és tegyük hozzá, hazafiságától függ, hogy milyen árakat szab. (Baracs Marcell: Van fórum; az államügyész !) Azt hiszem, bebizonyítottam, hogy a Rima dupla árakat számít. Feltűnő, hogy pl. a szén tekintetében nem hallottunk t. képviselőtársamtól semmit sem. A szén tekintetében.is példákkal bizonyítottam állittásaimat, s bizonyíthatom most még más példákkal is. Méltóztassék elolvasni Zolovichnak a Közgazdasági Szemlében megjelent cikkét, amelyben azt mondja, hogy a szén mindenütt az egész vilá-