Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-277

152 Az országgyűlés képviselőházának árakért, amelyeket a fogyasztóknak kell fizetniük. E tekintetben a képviselő úr beállítása engem csakugyan nagyon meglepett. Azt méltóztatott mondani, hogy itt egy több tagú társaság veszi át az árut, amely azt 30 pengőért kapja, nem csinál érte semmit, semmi dolga, csak fakturálja az egészet 33 pengő 50 fillérért és milliós nyereségeket vág zsebre. Másnap, úgy látszik, az igen t. képviselő úr is meggondolta a dolgot, hogy a magyar nagykereskedelmet ilyen színben tüntesse fel és a Pester Lloydban helyreigazította azt és megmagyarázta, hogy Ő a Házban tulajdonképpen azt mondta, hogy ezt a 3 pengő 50 fillért a rizikójáért, a hitelezéseiért, a forgalmiadóért stb. kapja. A Ház naplójában ennek nyoma sincs, mert hiszen a hangulatkeltés céljából sokkal szebb az, ha a magyar kereskedelmet úgy állítják be, mint amely nem csinál semmit, csak faktúrái és ezért milliós hasznokat vág zsebre. De megjegyzem még, igen t. képviselő úr, hogy a sajtó valamilyen tévedése következtében a legtöbb lapban ez a passzus úgy jelent meg, — bizonyosan elkerülte a képviselő úr figyelmét, — hogy 30 pengőért kapja ez a négytagú társaság az árut és 50 pengőért adja el. Tudom, hogy nem az volt a képviselő úr intenciója, hogy ezt mondja, de méltóztassék ennek hatását a falvakban elgondolni, ahol rektifikációkat nem olvasnak. Hogy állítja be ön saját osztálytársait, akiket képvisel, hogyha beszéde nyomán ilyen tévhitek terjednek el az országban. De mégis ez az egyetlen dolog, amely engem gondolkodóba ejt, és ezt komolyan mondom. Mert ha csakugyan olyan nagy a «Spannung», a különbözet a gyárak által szabott árak és a kereskedőnek a raktári eladási árai között és ha a fogyasztói árak Magyarországon talán nagyobbak, mint másutt, ennek is megvannak a maga természetes okai : az ország Összezsugorodása és a kereskedelem hipertrofiája; ezen az ipar szempontjából könnyen lehet segíteni. Ma is azon az állásponton vagyok, hogy a termelőnek a termelés a kötelessége, és az áru forgalombahozatala a legális kereskedelem hivatása, de csakugyan vannak módok rá, hogy el lehessen érni a fogyasztók részére néháay lékos különbözetet akár a külföld példái révén, amely nem a kereskedelem útján, hanem a saját maga eladási szervezetei útján juttatja a fogyasztóhoz a vasat, amit megcsinálni itt is lehet, hiszen Magyarországon is vannak erre példák a textilkereskedelemben, akár talán a szövetkezeti eszmének nagyobb felkarolása által (Helyeslés a jobboldalon.), a szövetkezeteknek jobb megalapozása, nagyobb hitelképességé révén. Én eddig sem állottam idegenül a szövetkezetekkel szemben. A «Hangya»-szövetkezet éppen olyan nagykereskedő, mint a többi legális kereskedő és a legkifogástalanabbul teljesíti hivatását. Ne méltóztassék az árstabilizációt olyan nagyon lebecsülni, hiszen minden kereskedőnek, minden tisztességes kereskedőnek és a szövetkezeteknek egyaránt legnagyobb érdeke a biztos, pontos stabil-kalkuláció. Ezt a szövetkezetek nem is tagadják és férfiasan elismerik. Itt van a «Hangyaszövetkezetnek a március 21-iki rendes közgyűlés elé terjesztett jelentése, amelyben a következő tétel olvasható (olvassa) : «A vasáru-piacon az előző évben észlelt erős kilengések megszűntek, ami főként a két legnagyobb vasmű, a rimamurányi és a csepeli gyárak közötti megegyezésnek következménye. Ezen egyezmény következtében megszűntek a szövetkezeteknek különösen a durva cikkek, a rúdyas és a vaslemez árára vonatkozó panaszai. Vasárukkal foglalkozó szövetkezeteink ma már normális árkalkuláció miatt versenyképes napiáron tudják a fogyasztókat ellátni.» (Rassay 277. ülése 1929 április 16-án, kedden. Károly : És még van államsegély is!) Hogy pedig a stabilizáció mennyire nem ellenkezik az ország érdekével, erre vonatkozólag bátor vagyok felhozni azt az adatot és közismert tényt, hogy míg a világpiacon az utolsó hónapokban 10—20%-os emelkedések következtek be a vasáraknál, addig Magyarországon az árak változatlanul stabilok maradtak. S ha én előadtam ezeket az adatokat, amelyekért, ismétlem, helytállók, akkor joggal kérdezhetem a t. képviselő úrtól, — visszaadva a bókját, — hogy micsoda zseniális beállítás volt az, amellyel izgalomba hozta az egész Házat és hogy miért kellett ezt a gyűlöletes hangot egy nagy termelési ággal szemben megütni ? Mert a kármelyik termelési ágnak diszkreditálása és az ország legnagyobb vállalkozásainak a diszkreditálása veszélyeket rejt magában (Ügy van ! a jobboldalon.) különösen olyan időben, amikor a legerősebb gazdasági egyedek sem képesek a maguk tőkeszükségleteiket kielégíteni, amikor újabb produktív beruházások e miatt megakadnak (Úgy van! a középen), mert a befektetésre nem lehet megszerezni a pénzt. Mi történik, ha a külföldi tőke Sándor Pál képviselő úr beállításán keresztül ma azt látja, hogy a magyar parlamentben ezek a nagy gazdasági egyedek mint kalózok szerepelnek, amelyek prosperitásukat és exisztenciájukat csak visszaéléseknek köszönhetik 1 A nagy vállalatok — bármilyen népszerűtlenül is hangozzék a parlamentben — szintén fő tényezői a magyar közhitelnek. Az én vállalatomnak kifogástalan vezetése és az én egyéni integritásom is hozzátartozik ahhoz a nemzetközi bizalomhoz, amely nemzetközi bizalom nélkül sem az ipar, sem a kereskedelem, sem semmiféle gazdasági ág itt tovább prosperitást felmutatni nem tud. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Éppen ezért, bár nekem nincs kérni valóm az igen t. képviselő úrtól, mégis kérem őt arra, hogy ne folytassa ezt ilyen módon és ne játsszék a tűzzel. Ám ostorozzon visszaéléseket, mert a, visszaélések ostorozása mindnyájunk kötelessége, de előbb vizsgálja meg lelkiismeretesen az adatokat akár kontradiktórius eljárások alapján is és csak akkor álljon elő vádakkal, ha azok a vádak igazak (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.), mert a magyar hitel népszerű volt az utóbbi időben, divatosak voltunk a világ pénzpiacán, de ez is változásnak van alávetve s ma már talán kevésbbé vagyunk népszerűek, mint voltunk akár esak egy évvel ezelőtt. Fokozatos óvatosságra van tehát szükségünk, hogy ne veszélyeztessük ezt könnyelműen- És még egy mondatot : az igen t. képviselő úr velem szemben az üzleti etikára hivatkozik. Az üzleti etika tekintetében nekem kitanításra nincsen senki részéről sem szükségem, mert az nálam éppen olyan tradicionális, mint amilyen tradicionális a képviselő úrnak tévedéseken alapuló vádaskodása. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A t. képviselő úr azt mondotta, hogy darázsfészekbe nyúlt bele és hogy már érzi a darazsak csípését. Még ebben is tévedésben van a képviselő úr, mert amit ő érez, az nem csípés, hanem egy seb sajgása, az igazság sebéé, amelyet nem én rajtam, hanem a képviső úron ejtett az igazság ! (Helyeslés jobbfelől és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly : Gyűjtés indítunk a nagykapitalistáknak !) Ezt nem lehet tréfával elütni ! Elnök : Peyer Károly képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni ! {Peyer Károly : Húszéves munkások ! Tizenkétórás munkaidő !) Peyer Károly képviselő urat ismételt közbeszólásaiért rendreutasítom ! (Peyer Károly : Miért kell mindig rendreutasítani ? — Sándor Pál szólásra jelentkezik.) Milyen címen kíván a kép-